Egészségügyi Minisztérium

Egészségügyi Minisztérium



Keresés
 
Részletes kereső




 
Nemzeti Egészségügyi Tanács
 
Válságkalauz

www.euvonal.hu

www.emagyarorszag.hu

Egészségügyi Minisztérium

"World Health Report 2008"
2008. november 03.

Az Alma-Ata-i Deklaráció 30. évfordulójára emlékezve, az Egészségügyi Világszervezet 2008. október 14-én, Almatiban tartott konferencia keretében hozta nyilvánosságra idei „World Health Report” jelentését „Primary health care – now more than ever” – „Egészségügyi alapellátás – időszerűbb, mint valaha” címmel.

1978-ban az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ, World Health Organization, WHO) és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermek Alapja (UNICEF, United Nations Children’s Fund) a kazahsztáni fővárosban, Alma-Atában (ma: Almati) tartott nemzetközi konferenciát, melynek legfőbb témája az egészségügyi alapellátás volt. A konferencia záróeseményeként elfogadott ún. Alma-Atai Deklaráció az egészségügyi alapellátást jelölte meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” elnevezés alatt összefoglalt célkitűzések elérésének kulcsfontosságú eszközeként. Az Alma-Atai Deklaráció szerinti megközelítés magában foglalta a lehetőséget a hatékony forrás-felhasználásra, az ellátások méltányos biztosítására és az egészség holisztikus szemléletére.

Harminc év elteltével, látható, hogy az élettartam növelése és a betegségek leküzdése terén elért jelentős eredmények ellenére, még a legfejlettebb országokban sem valósultak meg teljes mértékben az eredeti célkitűzések (pl. nagyobb méltányosság, hatékonyan és hatásosan működő egészségügyi rendszerek). A legnagyobb aggodalom az egészségügyi ellátás költségeinek gyors növekedését övezi. Évente 100 millió ember süllyed szegénységbe az egészségügyi ellátással kapcsolatos kiadások miatt, és további milliók anyagi okok miatt kénytelenek nélkülözni bármifajta ellátást. A népesség elöregedése, a krónikus betegségek terjedése, az újonnan felbukkanó betegségek, mint pl. a SARS és a klímaváltozás hatása további kihívásokat jelent.

A Deklarációban megfogalmazott elvet sokan félreértették, az alapellátást szegény emberek szegényes ellátásaként fogták fel, és úgy gondolták, hogy az kizárólag az ellátás első szintjét érinti. Az egészségügyi rendszerek és az egészség-fejlesztési menetrendek sokféle összetevő halmazává váltak, a gazdagabb országokban a nagyfokú specializáció, a szegény államokban pedig az adomány-vezérelt, egyetlen betegségre összpontosító programok a jellemzők. A források túlnyomó részét kezelésre fordítják, elhanyagolva a prevenciót és az egészség-fejlesztést, noha az utóbbiak a betegség-terhet 70%-kal csökkenthetnék.

Komoly egyenlőtlenségek - Az egészség-eredmény, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az ellátásért fizetendő összeg tekintetében jelenleg számottevő egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A leggazdagabb és a legszegényebb országok állampolgárainak várható élettartama között akár 40 év különbség lehet. A világon ebben az évben szülő mintegy 136 millió asszony közül kb. 58 millió nem részesül orvosi segítségben sem a szülés idején sem a gyermekágyban, ezért mind az anyák mind a gyermekek élete és egészsége veszélybe kerül.

Az egyes kormányok éves egészségügyi kiadása 20 US dollár/fő összegtől több mint 6000 US dollár/fő összegig változik. Az alacsony és a közepes jövedelmű országokban több milliárd ember számára az egészségügyi összkiadás több mint a felét a páciens anyagi hozzájárulása adja. A növekvő egészségügyi költségek és a hiányos védelem sok millió embert taszít szegénységbe, nyomorba.

Az óriási aránytalanságok nem csak az egyes országok között, hanem országokon, sőt városokon belül is megfigyelhetők. Nairobiban pl. a magasabb jövedelműek negyedeiben 15/1000 alatt van az öt éven aluliak halálozási aránya, míg a nyomornegyedben ugyanez a mutató 254/1000.  A magas anyai, csecsemő- és öt éven aluli halálozási arány az alapvető szolgáltatásokhoz, pl. a tiszta vízhez és szaniter berendezésekhez, az immunizációhoz valamint a kielégítő táplálékhoz való hozzáférés hiányát jelzi. Az egészségügyi alapellátás, beleértve a közösségi szintű integrált szolgáltatásokat is, elősegítheti az egészségi állapot javulását, és életeket menthet meg.

Az egészségügyi rendszerek elégtelen működése - Az egészségügyi rendszerek egy része nem összpontosít a szolgáltatásokhoz való korrekt hozzáférésre, a források bölcs felhasználására és arra, hogy kielégítse a lakosság, különösen az elszegényedett és marginalizálódott csoportok szükségleteit. Az egyenlőtlen hozzáférés, az elszegényedéshez vezető árak és az egészségügyi ellátásba vetett bizalom csökkenése fenyegeti a társadalmi stabilitást.

Az egészségügyi rendszerek teljesítményét javíthatja a 30 éve már megfogalmazott, az alapellátás, az egészségügyi ellátás holisztikus szemlélete felőli megközelítés. Az azonos gazdasági fejlettségű országok összehasonlításából kiderül, hogy az alapellátás köré szervezett egészségügyi ellátás ugyanolyan befektetés mellett az egészség magasabb szintjét képes biztosítani. A globális pénzügyi válsághelyzetben mindennek különösen nagy a jelentősége.

Az alapellátás időszerűsége  - Elterjedt a betegségekre, a magas szintű technológiára és a szakorvosi ellátásra összpontosító egészségügyi modell, mely az egészséget a biomedicinális beavatkozások termékének tekinti, a megelőzést pedig elhanyagolja. A szakorvosok sok esetben olyan feladatokat látnak el, amelyek jobban kezelhetők lennének az általános orvosok, a családorvosok vagy az ápolók által. Ezáltal romlik a hatékonyság, szűkül a hozzáférési lehetőségek köre és részben elvész a megelőző és védő beavatkozások lehetősége.

Fragmentált egészségügyi ellátás - A fejlődő világ egyes területein gyakran előfordul, hogy az egészségügyi ellátás különálló, egyes betegségekre vagy projektekre irányuló kezdeményezésekre szakad, hiányzik a koherencia és elmaradnak az alapvető infrastrukturális beruházások, nem fordítanak gondot a személyzet és az alapszolgáltatások biztosítására. Az embereket program-célpontokká fokozzák le.

Az alapellátás felől megközelítve, sok probléma megoldható lenne. Az egészség holisztikus megközelítése az ellátás egész életen átívelő folyamatosságával egyenlő fontosságúvá tenné a megelőzést és a gyógyítást, és elősegítené azoknak az egészséget meghatározó alapvető tényezőknek a befolyásolását is, amelyek az egészségügyi szektoron kívül esnek.

Törekvés a hatékonyságra és méltányosságra - Az egészségügyi egyenlőtlenségek kezelésének stratégiájához tartozik az általános hozzáférés felé való elmozdulás a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és a méltányosság szellemében.

Az egészségügyi alapellátás a 21. század olyan „betegségeinek” kezelésére is lehetőséget ad, mint pl. az egészségtelen életmód elterjedése, a gyors, tervszerűtlen urbanizáció vagy a népesség elöregedése. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a krónikus betegségek (szívbetegségek, stroke, rák, cukorbetegség és asztma) gyakoriságának növekedéséhez, és új szükségleteket generálnak a tartós ápolás és a közösségi támogatás terén. Tekintettel arra, hogy e betegségek kockázati tényezői az egészségügyi szektoron kívül keresendők, a megelőzés multiszektoriális kezelése központi kérdés.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy az egészségügyi rendszerek szervezésének alapellátás felőli megközelítése humán-központú, azonos hangsúlyt fektet a megelőzésre és a kezelésre, és a prevenció keretei között lehetőséget ad az egészségi állapotot befolyásoló, alapvető, sok esetben az egészségügyi szektoron kívüli tényezők befolyásolására is. Mindez jobb egészség-eredményt, kisebb költségeket és nagyobb elégedettséget eredményezhet. Az alapellátás értékei, alapelvei és az ezeknek megfelelő megközelítési mód ma időszerűbb, mint valaha.

Az EVSZ jelentés javaslata szerint az egészségügyi rendszereket és az egészségügyi fejlesztést illető döntéseket az alábbi négy szempont – az egészségügyi alapellátás alapelvei - szerint kellene alakítani:

Általános hozzáférés – az igazságos és hatékony rendszerekben minden ember szükségleteinek megfelelően férhet hozzá az egészségügyi ellátásokhoz, anyagi lehetőségeitől függetlenül. Ellenkező esetben akár évtizedekben mérhető eltérések alakulnak ki a várható élettartam tekintetében az egyes országok között és országokon belül is. Az egyenlőtlenség mindenki számára kockázatos. A mindenki által elérhető ellátás pénzügyi kihívást jelent, melynek megoldására az EVSZ biztosítási rendszerekre vonatkozóan tesz javaslatot.

Humán-központú szolgáltatások – a közösségek közvetlen közelébe vitt ellátás révén az egészségügyi rendszerek képesek jobban megfelelni az emberek igényeinek. Jó példa erre az iráni „egészségházak” rendszere, Kuba „poliklinikái” vagy az Új-Zéland alapellátási stratégiájának, ill. Brazília család-egészségügyi programjának keretében megvalósuló ellátás.

Egészséges köz-politika (Healthy Public Policy) az egészséget, hosszú élettartamot meghatározó tényezők jelentős része kívül esik az egészségügyi szektor hatókörén. Az oktatási, kereskedelmi, környezetvédelmi és más minisztériumoknak jelentős hatásuk lehet az egészségi állapot alakulására, a döntések megszületésekor mégsem veszik kellően figyelembe az egészség szempontjait. Az „Egészség minden politikában” (Health in all policies) szemléletnek érvényesülnie kellene a kormányzatokban.

Vezetés/irányítás - Az egészségügyi rendszerek önmaguktól nem válnak hatékonyabbá és méltányosabbá. Megfontolt politikai döntésekre, a társadalom minden rétegének (civil társadalom, magán szektor, közösségek, üzleti élet stb.) megnyerésére van szükség, utasítás és ellenőrzés helyett a tárgyalások, az irányítás lehet a célravezetőbb. A bölcs kormányzás azonban nem képzelhető el megfelelő ismeretek nélkül, ezért az egészségügyi rendszerek kutatása, a döntések bizonyítékokkal történő megalapozása elengedhetetlen.

* * *
A „World Health Report 2008” teljes szövegét megtalálja az Egészségügyi Világszervezet honlapján: http://www.who.int/whr/2008/en/index.html