Az Egészségügyi Világszervezet 61. Közgyűlése 2008. május 19-25. között Genfben került megrendezésre.

A Közgyűlés első napjának plenáris ülésén hangzott el Dr. Margaret Chan főigazgató beszámolója a Világ legnagyobb kihívásokat jelentő egészségügyi problémáiról, a Világszervezet tevékenységéről. A népegészségügyi hatásokat tekintve Főigazgató asszony három fő globális szintű problémát emelt ki: az élelmezés biztonság kérdéskörét, utalva a már most is rendkívüli méreteket öltött szegénységre, éhezésre, illetve az egyre növekvő élelmiszerárak azt fokozó hatásaira; a klímaváltozást és annak egészségügyi hatásait; valamint az influenza pandémiás készültség feladatait.  A Főigazgató az elmúlt időszak nagy eredményének tekinti a járványfigyelő és korai jelzőrendszerek kiépítését, mivel a globalizált világban a járványok gyors terjedésére kell felkészülni. A fertőző betegségekkel kapcsolatban hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, az orvosok felelősségét, és pozitív fejleményként utalt az oltási lefedettség javulására. Említést tett az anyák egészségének jelentőségéről és meghatározó szerepükről gyermekeik egészségében, valamint hangsúlyozta, hogy az elhanyagolt trópusi betegségekre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. A nem fertőző betegségek közül a szív-érrendszeri és a daganatos megbetegedések elleni küzdelem jelentőségét emelte ki, és utalt a dohányzás szerepére e betegségek kialakulásában. Dr. Chan hangsúlyozta az összefogás és a partnerség jelentőségét a globális egészségügyi problémák megoldásában, a járványok elleni küzdelemben, illetve és a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításában. A Főigazgató együttérzését fejezte ki a myanmari és a kínai természeti katasztrófák áldozatainak.

A Közgyűlés munkája jelentős részét két szakbizottság keretében folytatta, amelyek a Világ egészségi helyzetét befolyásoló kérdések széles körével foglalkoztak, kiemelten az alábbi kérdésekkel:

Járványok, fertőző betegségek elleni küzdelem

A világméretű egészségügyi problémák körében kiemelt jelentőséggel szerepelnek a fertőző betegségek, melyek elleni küzdelem az Egészségügyi Világszervezet tevékenységének meghatározó részét alkotja.

A Világszervezet egyik – hosszú évek munkája eredményeként remélhetően befejeződéséhez közeledő – programja a fertőző gyermekbénulás(poliomyelitis) megszüntetése az egész Világon. Az erőfeszítések eredményeként mára mindössze  négy országban vannak járványos mértékű gyermekbénulásos megbetegedések (Afganisztán, India, Pakisztán, Nigéria). E szakaszban fokozott nemzetközi összefogásra és kiemelt mértékű pénzügyi támogatásra van szükség, különösen a járványok által még érintett országokban a teljes gyermekpopuláció védőoltással történő ellátásához, a járvány terjedésének, újraéledésének megakadályozásához, a vadvírusok különböző élőhelyeken, emberi környezetben való megjelenésének monitorozásához, visszaszorításához, a laboratóriumokban tartott víruskészletek fokozott őrzéséhez, ellenőrzéséhez, illetve esetleges elpusztításához. E tevékenységek eredményeként érhető el a Világ fertőző gyermekbénulás mentességének megvalósítása, ez azonban még több éves munkát igényel.

A világméretű tevékenységek másik - az utóbbi években előtérbe került – kiemelt területe a pandémiás influenza készültség helyzetének elemzése, fejlesztése, a feladatok meghatározása.

A Közgyűlés foglalkozott a 2005-ben elfogadott Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (International Health Regulations IHR, 2005) végrehajtásának helyzetével, felszólítva a tagállamokat a szükséges feladatok ellátására, hogy világszerte jelentősen javuljon a járványokra történő reagálási képesség.

Nem-fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése

A nem-fertőző betegségek globális terhe folyamatosan növekszik, ezek kezelése válhat a 21. század egyik fő kihívásává. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a betegségek négy típusa felelős a nem-fertőző betegségekből eredő halálozások jelentős részéért: szív-érrendszeri betegségek, rák, légzőszervi betegségek és cukorbetegség. E betegségek nagyrészt ugyanazon hatékonyan befolyásolható kockázati tényezőkkel függnek össze: dohányzás, egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, túlzott alkoholfogyasztás. A rizikófaktorok visszaszorítását az Egészségügyi Világszervezet számos stratégia, program végrehajtásával támogatja, ezek közül kiemelendő: a WHO Dohányzás-ellenes Keretegyezménye és a WHO Globális Táplálkozás, Mozgás és Egészség Stratégiája. A káros alkohol-fogyasztás visszaszorítását célzó stratégia jelenleg előkészület alatt áll. A Közgyűlés a nem-fertőző betegségek megelőzésére és ellenőrzésére egy, a 2008-2013-as évekre szóló cselekvési tervet fogadott el. A cselekvési terv hat fő célkitűzése:

-         a nem-fertőző betegségek prioritásának fokozott figyelembevétele a fejlesztések során nemzeti és globális szinten, és e betegségek megelőzésének és kontrolljának integrálása mindenfajta kormányzati politikába;

-         a nem-fertőző betegségek megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó nemzeti tervek létrehozása, ill. megerősítése;

-         a legfontosabb rizikótényezők (dohányzás, egészségtelen táplálkozás, fizikai inaktivitás, káros alkoholfogyasztás) visszaszorítását szolgáló beavatkozások támogatása;

-         további kutatások a nem-fertőző betegségek megelőzése és ellenőrzése terén;

-         az együttműködés támogatása a nem-fertőző betegségek megelőzésében és ellenőrzésében;

-          nem-fertőző betegségek és meghatározóik monitorozása, a haladás értékelése nemzeti, regionális és globális szinten.

A célkitűzések teljesülésének figyelemmel kíséréséhez minden ország meghatározhatja saját teljesítmény-indikátor készletét, prioritásainak és erőforrásainak függvényében. A nem-fertőző betegségek megelőzésének és ellenőrzésének globális és regionális szintű monitorozásához és jelentéséhez azonban szükség van az egységesített módon történő információ- és adatgyűjtésre. 

A Közgyűlés külön napirend keretében foglalkozott a káros mértékű alkohol-fogyasztás csökkentésének stratégiai kérdéseivel. A káros mértékű alkohol-fogyasztás világszerte a korai elhalálozás és az elkerülhető betegségteher egyik fő tényezője. Sok országban mind nagyobb gondot okoz a káros mértékű alkohol-fogyasztás a fiatalok és a nők körében. Mind több bizonyíték van az alkohol szerepére vonatkozóan a maradandó sérülést okozó esetekben, beleértve az erőszakos cselekményeket és közlekedési baleseteket. A káros alkohol-fogyasztásnak számos társadalmi következménye is van, mint pl. bűncselekmények, erőszakos cselekmények, munkanélküliség, és munkakerülés. A káros alkohol-fogyasztás okozta károk csökkentésére irányuló stratégiák és politikák lehetséges elemei között a WHO az alábbiakat emeli ki:

-         érzékenység növelése, politikai elkötelezettség: az írott alkoholpolitikák és stratégiák megkönnyíthetik és tisztázhatják a különböző partnerek feladatait és felelősségét;

-         az egészségügyi szektor válasza: megelőző intézkedések, korai felismerés és kezelés;

-         közösségre alapozott akciók: a közösségi akciók növelhetik az alkohollal összefüggő károk ismertségét és csökkenthetik társadalmi elfogadottságukat;

-         ittas vezetés elleni politikák bevezetése, szigorítása;

-         az alkohol elérhetőségének befolyásolása: a termelés és a kereskedelem szabályozása;

-         az alkohol-tartalmú italok piacának befolyásolása: az alkohol tartalmú italok reklámjának mennyiségére, elhelyezésére és tartalmára vonatkozó ellenőrzés és tiltás;

-         árpolitika;

-         az illegálisan és informálisan gyártott alkohol közegészségügyi hatásának csökkentése.

A WHO hangsúlyozza a meghatározott célokat tartalmazó nemzeti akciótervek és politikák kialakításának, végrehajtásának, a megfelelő nemzeti intézményi keretek megerősítésének fontosságát. A nemzeti erőfeszítések hatékonyabbak, ha regionális és globális programok támogatják azokat. A káros alkohol-fogyasztás által okozott közegészségügyi károk nemzetközi szintű csökkentésének érdekében szükség van a különböző nemzetközi partnerek koordinálására és megfelelő bevonására. A WHO megfelelően erős helyzetben van ahhoz, hogy vezető szerepet játsszon a káros alkohol-fogyasztás visszaszorítására irányuló nemzeti és regionális akciókat kiegészítő globális keret kidolgozásában. Ennek megfelelően a Közgyűlés határozatot fogadott el arra vonatkozóan, hogy a 2010-ben megrendezendő 63. Közgyűlés alkalmával  beterjesztésre, megvitatásra és elfogadásra kerüljön a globális stratégia az alkohol okozta károk csökkentése érdekében.

Klímaváltozás és egészség

Az Egészségügyi Világszervezet évek óta foglalkozik a klímaváltozás egészségügyi következményeivel, hangsúlyozva, hogy azok jelentősek, az egész bolygót érintik és nehezen visszafordíthatóak. A klímaváltozás rendkívüli mértékben – és hátrányosan – érinti az egészség legalapvetőbb meghatározóit: az élelmet, a levegőt és a vizet. A „klíma-érzékeny” kockázati tényezők és betegségek már jelenleg is nagymértékben jelentkeznek a  globális halálozási okok között. Idetartozik az alultápláltság (amely évente mintegy 3.7 millió ember halálát okozza), a hasmenéses megbetegedések (1.9 millió halálozással) és a malária (0.9 millió halálesetet okozva). A klímaváltozás aránytalanul nagyobb mértékben érinti a sérülékenyebb csoportokat: a nagyon fiatalokat, az időseket és a betegeket. Az alacsony jövedelmű, alultápláltsággal küzdő, gyenge infrastruktúrával rendelkező országok nehezen tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz és annak egészségügyi hatásaihoz. A vélemények szerint a legveszélyeztetettebbek a kis szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok, a hegyvidéki területek, a víz pusztításainak kitett területek, a megavárosok, a fejlődő országok tengerparti területei (különösen az ázsiai delta vidékek nagy városi agglomerációi), továbbá a szegények és az egészségügyi ellátást nélkülözők. Számos afrikai országban aggasztóan magas a klíma-érzékeny betegségek aránya és az egészségügyi ellátórendszerek már most sem képesek megbirkózni a problémákkal. Ezekben az országokban a klímaváltozás társadalmi-gazdasági hatásai komolyan veszélyeztetik majd a lakosság egészségét és jólétét. A Közgyűlés határozatot fogadott el, melyben megjelöli a WHO és a tagállamok tevékenységének főbb irányait, az alábbi területekre koncentrálva:

-         tudatosság növelése: a cselekvési igény felismerése az egészség biztonság fenntartása érdekében, nemzeti kommunikációs és adaptációs programok létrehozása;

-         egészségügyi rendszerek megerősítése: potenciális veszélyek beazonosítása, a létező rendszerek releváns kapacitásainak vizsgálata, adaptációs stratégiák kidolgozása és végrehajtása;

-         az egészségügyi sürgősségi helyzetekkel foglalkozó kapacitások fejlesztése;

-         egészségfejlesztési politikák megerősítése;

-         kutatásfejlesztés;

-         monitorozás és értékelés;

-         szektorok közötti együttműködés fejlesztése.