WHO (Egészségügyi Világszervezet/EVSZ)
Európai Miniszteri Konferencia az elhízás leküzdésére
Táplálkozás és testmozgás az egészségért
Isztambul, Törökország, 2006. november 15-17.

Felkészülve az elhízás járványa következtében az egészséget, a gazdaságot és a fejlődést érintő egyre növekvő kihívásokra, mi, az EVSZ elhízás elleni küzdelemmel foglalkozó európai miniszteri konferenciáján (Isztambul, Törökország, 2006. november 15-17.) részt vevő miniszterek és küldöttek, az Európai Bizottság egészség és fogyasztóvédelmi biztosa jelenlétében, elfogadjuk az elhízás elleni küzdelem alábbi, európai kartáját. Jelen Karta létrehozásának folyamatában, párbeszédek és konzultációk révén, részt vettek a különböző kormányzati szektorok, a nemzetközi szervezetek, szakértők, a civil társadalom és a magánszektor.

Kinyilatkoztatjuk elkötelezettségünket az elhízás elleni küzdelem megerősítése iránt jelen Kartával összhangban, és az iránt, hogy kormányunk politikai napirendjében e kérdést kiemeltként kezeljük. Felhívunk minden partnert és érdekelt felet, hogy erősítsék tevékenységüket az elhízás leküzdése érdekében, és elismerjük az Európai Regionális Iroda vezető szerepét e területen.

Az azonnali cselekvésre kellő bizonyítékok állnak rendelkezésünkre; ugyanakkor az új módszerek keresése, a helyi körülményekhez való alkalmazkodás és a meghatározott szempontokra irányuló új kutatás növelheti a politika hatásosságát.

Az elhízás globális népegészségügyi probléma; elismerjük, hogy az európai akció példa értékű lehet, és ezáltal mobilizálhatja a globális erőfeszítéseket.     

Elismerjük, hogy:

1.1 Az elhízás járványszerű terjedése az egyik legkomolyabb népegészségügyi kihívást jelenti az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójában. Az elmúlt két évtizedben az elhízás gyakorisága háromszorosára emelkedett. Minden második felnőtt és minden ötödik gyermek túlsúlyos az EVSZ Európai Régiójában. Egyharmaduk már elhízott, és számuk gyorsan növekszik. A túlsúly és az elhízás nagymértékben hozzájárul a nem fertőző betegségek kialakulásához, a várható élettartam megrövidüléséhez és az életminőség romlásához. A régióban évente több mint egy millió elhalálozás a magas testsúllyal kapcsolatos betegségeknek tulajdonítható.

1.2 Ez a tendencia a gyermekek és serdülők vonatkozásában különösen aggasztó, mivel folytatódik a felnőttkorban, és a következő generáció egészségére nézve növekvő terhet jelent. A gyermekkori elhízás prevalenciájának éves növekedési sebessége folyamatosan nő, és jelenleg tízszer magasabb, mint 1970-ben.

1.3 Az elhízás erősen befolyásolja a gazdasági és társadalmi fejlődést. A felnőttkori elhízás és túlsúlyosság az egészségügyi kiadások 6 %-ért felelős az Európai Régióban, ezen túlmenően a felmerülő közvetett költségek összege (az emberélet, a produktivitás és a vonatkozó bevételek elvesztése következtében) legalább kétszer magasabb. A túlsúly és az elhízás az alsó társadalmi-gazdasági csoportokat sújtja leginkább, és hozzájárul az egészségi és más egyenlőtlenségek növekedéséhez.

1.4 A járvány az elmúlt évtizedekben alakult ki, a társadalmi, gazdasági, kulturális és fizikai környezet változásának eredményeként. A népesség energia egyensúlyának felborulását a testmozgás drámai csökkenése, a táplálkozási szokások megváltozása - beleértve a magas kalóriájú, de alacsony tápértékű (telített és telítetlen zsírt, sót és cukrot nagy százalékban tartalmazó) ételek és italok megnövekedett fogyasztását - idézte elő, összekapcsolódva a gyümölcsök és zöldségek nem megfelelő arányú fogyasztásával. A rendelkezésre álló adatok szerint az EVSZ Európai Régiójában a felnőtt népesség kétharmadának fizikai aktivitása nem elegendő az egészség fenntartásához, ill. elősegítéséhez, és a gyümölcs és zöldségfogyasztás csak néhány országban éri el az ajánlott szintet. A genetikai hajlam önmagában, a társadalmi, gazdasági, kulturális és fizikai környezet változása nélkül nem adhat magyarázatot az elhízás járványos terjedésére.

1.5 A nemzeti politikák támogatásához elengedhetetlen a nemzetközi cselekvés. Az elhízás már nem a jóléti társadalmak szindrómája, a fejlődő országokban és az átalakuló gazdasággal rendelkező államokban ugyanúgy dominánssá válik, különösen a globalizációval kontextusban. Az interszektorális cselekvés kihívás marad, és eddig még egyetlen országnak sem sikerült a járvány feletti ellenőrzést megszereznie. Az elhízás leküzdését célzó, határozott, nemzetközileg koordinált tevékenység megvalósítása kihívás és egyben lehetőség is, mivel sok kulcsfontosságú intézkedés jellegét és megvalósítását illetően egyaránt túlmutat az országhatárokon.

2.1 Az elhízás járványszerű terjedése visszafordítható. A tendencia visszafordítható, és a járvány kontrollálható. Ez csak átfogó cselekvéssel valósítható meg, mivel a probléma az emberek életmódját meghatározó, gyorsan változó társadalmi, gazdasági tényezőkben gyökerezik. Az elképzelés az, hogy olyan társadalmat hozzunk létre, amelyben a megfelelő táplálkozással és testmozgással összefüggő egészséges életmód a norma, ahol az egészség célkitűzései összhangban vannak a gazdaság, a társadalom és a kultúra célkitűzéseivel, ahol az egyének számára az egészség választása megkönnyített.

2.2 Az Európai Régióban a cselekvés végső célja a járvány megfékezése és a tendencia visszafordítása. A legtöbb országban érzékelhető fejlődés kell, hogy elérhető legyen az elkövetkező 4-5 évben, különösen a gyermekek és serdülők vonatkozásában, és legkésőbb 2015-re lehetővé kell válnia a tendencia megfordításának. 

2.3.1 Magas szintű politikai akarat, irányítás, és a kormány elkötelezettsége szükséges a különböző szektorok közötti együttműködés és  mobilizáció eléréséhez.

2.3.2 Az elhízás elleni cselekvésnek kapcsolódnia kell a nem fertőző betegségek leküzdésével és az egészség megőrzésével kapcsolatos átfogó stratégiákhoz, valamint a fenntartható fejlődés tágabb kontextusához. A táplálkozás és a testmozgás fejlesztése alapvető és gyakran gyors hatással lesz a népegészségügyre, a túlsúlyosak és elhízottak számának csökkentésén túlmenően.

2.3.3 Az egyének, a kormány és a társadalom felelősségének egyensúlyban kell lennie. Elfogadhatatlan az egyént egyedül felelőssé tenni elhízásáért.

2.3.4 Alapvető, hogy a cselekvés mindig az adott ország vagy régió kulturális kontextusában történjen, továbbá az egészséges táplálkozás és testmozgás által nyújtott öröm tudatosítása.

2.3.5 Alapvető lesz a partnerség kiépítése minden érintett, azaz a kormány, a civil társadalom, a magánszektor, a szakmai hálózatok, a média és a nemzetközi szervezetek minden szintje  (országos, területi és helyi) között.

2.3.6 A politikai lépéseket a régió különböző részeiben koordinálni kell, különösen azért, hogy elkerülhető legyen az energia-dús élelmiszerekkel és italokkal kapcsolatos piaci nyomás eltolódása a gyengébb szabályozással rendelkező  országok felé. A kormányközi koordináció létrehozásában és támogatásában az EVSZ szerepet vállalhat.

2.3.7 Különös figyelmet kell szentelni a sérülékeny csoportoknak, pl. a gyermekeknek vagy a serdülőknek, hogy tapasztalatlanságukat vagy hiszékenységüket a kereskedelem ne használhassa ki.

2.3.8 Az egészséges választás során több korláttal és megszorítással szembesülő, alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű népességi csoportok támogatása elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Az egészséges választáshoz való hozzáférésnek és anyagi elérhetőségnek az elősegítése ezáltal kulcsfontosságú célkitűzés.

2.3.9 A gazdasági, továbbá a kereskedelmi, mezőgazdasági, szállítási és várostervezési politika kialakítása során a népegészségügyi célkitűzésekre gyakorolt hatásnak elsődleges figyelmet kell szentelni.

2.4.1 Minden releváns kormányzati szektornak és szintnek szerepet kell vállalnia. Megfelelő intézményi mechanizmusra van szükség az együttműködés megvalósításához.

Az egészségügyi minisztériumoknak vezető szerepet kell vállalniuk a multiszektorális cselekvések támogatásában, inspirációjában és iránymutatásában. Példát kell mutatniuk, amikor az egészségügyi szektorban dolgozók és az egészségügyi szolgáltatásokat felhasználók egészséges választását támogatják. Az egészségügyi rendszer szerepe a magas kockázattal rendelkező emberekkel, a túlsúlyosakkal és az elhízottakkal való törődés során is fontos, a prevenciós intézkedések tervezése és fejlesztése, a diagnózis felállítása, a szűrések és a kezelés biztosítása révén.

Minden érintett minisztérium és ügynökség (mezőgazdasági, élelmiszerügyi, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági, fogyasztóügyi, fejlesztési, szállítási, várostervezési, oktatási és kutatási, szociális jóléti, munkaügyi, sportügyi, kulturális és turizmussal kapcsolatos felelősséggel rendelkezők) alapvető szerepet játszik az egészségfejlesztési politikák és akciók kialakításában. Ez a saját területükön is előnyökkel jár majd.

A helyi hatóságoknak nagy lehetőségeik vannak, és vezető szerepet töltenek be a környezet kialakításában, a fizikai aktivitás, az aktív élet és az egészséges táplálkozás lehetőségeinek megteremtésében, és ezt a tevékenységüket támogatni kell.

2.4.2 A civil társadalom támogathatja a politikai válaszadást. A civil társadalom aktív részvétele fontos, egyrészt a tudatosság és a cselekvés iránti igény erősítése érdekében, másrészt az innovatív megközelítés forrásaként. A nem kormányzati szervezetek támogathatják az elhízás elleni küzdelem stratégiáit. A munkáltatók, a fogyasztók, a szülők, a sport, az ifjúság szervezetei és más egyesületek valamint a szakszervezetek speciális szerepet játszhatnak. Az egészségügyi dolgozók szervezeteinek gondoskodniuk kell arról, hogy tagjaik elkötelezettek legyenek a prevenciós tevékenységek iránt.

2.4.3 A magánszektornak fontos szerepet kell játszania és felelősséget kell vállalnia az egészségesebb környezet létrehozásáért, valamint az egészséges választás biztosításáért saját munkahelyén. Ez magában foglalja a teljes élelmiszerlánc vállalkozóit az elsődleges előállítóktól a kiskereskedőkig. A cselekvést  saját legfőbb tevékenységi területükre kell összpontosítaniuk, mint pl. az előállítás, marketing és termék információ, de a fogyasztók felvilágosítása is szerepet játszhat a népegészségügyi politika által megszabott keretek között. Fontos szerepe van az olyan szektoroknak is, mint például a sportklubok, szabadidős és építkezési vállalatok, hirdetők, tömegközlekedés, aktív turizmus stb. A magánszektort be lehet vonni a kölcsönösen nyereséges megoldásokba, rávilágítva az egészségesebb opciókba való invesztálás gazdasági lehetőségeire.

2.4.4 A média felelőssége fontos ezen a területen az információ-ellátást, az oktatást, a tudatosság fejlesztését és a népegészségügyi politika támogatását illetően.

2.4.5 Az interszektorális együttműködés nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is alapvető. Az EVSZ-nek ösztönözni, koordinálni és irányítania kell a nemzetközi tevékenységeket. A nemzetközi szervezeteknek, mint az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF), a Világbank, az Európa Tanács, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), hatékony együttműködést valósíthatnak meg, amely ösztönzi a multiszektorális együttműködést országos és nemzetközi szinten. Az Európai Uniónak fontos szerepe van az EU jogszabály-alkotás, a népegészségügyi politika és programok, a kutatás, továbbá az olyan tevékenységek révén, mint például „Az étrendre, a fizikai aktivitásra és az egészségre irányuló cselekvés európai platformja".

A létező nemzetközi elkötelezettségeknek, mint pl. a „Táplálkozás, testmozgás és egészség globális stratégiája", az „Európai élelmiszer és táplálkozás akció terve", és a „Nem fertőző betegségek megelőzésének és leküzdésének európai stratégiája" kell iránymutatóként szolgálniuk és megteremteniük az együttműködést. Ráadásul az olyan politikai elkötelezettségek, mint pl. „A gyermekek környezete és egészsége európai akció programja" (CEHAPE) a „Közlekedés, egészség és környezet pán-európai programja (THE PEP)" és a Codex Alimentarius, adott  kereteik között felhasználhatók a nemzetközi tevékenységek koherenciájának és  következetességének eléréséhez, valamint a leghatékonyabb forrásfelhasználáshoz.

  2.4.6 A politikai eszközök a törvényhozástól a köz- és magánszféra partnerségig terjednek, és a szabályozó intézkedések különös jelentőséggel bírnak. A kormánynak és a nemzeti parlamentnek szabályozó tevékenységgel - beleértve a törvényalkotást - biztosítania kell a következetességet és a fenntarthatóságot. A többi fontos eszközhöz sorolható a politika átalakítása, a pénzügyi és állami befektetési politikák, az egészségi hatás becslése, a fogyasztók tudatosságának és tájékozottságának növelését célzó kampányok, a kapacitásfejlesztés és partnerség, a kutatás, a tervezés és a monitorozás. A népegészségügyi alapon nyugvó, megosztott speciális népegészségügyi feladatokat/célokat tartalmazó köz- és magánszféra partnerséget bátorítani kell. A specifikus szabályozási eszközök között szerepelniük kell azon szabályozások elfogadásának, amelyek jelentősen csökkentik a kereskedelmi promóció mértékét és hatását az energiában gazdag élelmiszerek és italok esetében, különös tekintettel a gyermekekre, nemzetközi megközelítések, pl. ezen a területen a gyermekeket megcélzó marketing szabályzatának kidolgozásával; a biztonságosabb utakra vonatkozó szabályozás elfogadása a  kerékpározás és a gyaloglás támogatása érdekében.

2.4.7 Mikro- és makroszinten és a különféle körülmények között egyaránt cselekvésre van szükség. Különösen fontosak az otthonok, a családok, közösségek, óvodák, iskolák, munkahelyek, közlekedési eszközök, a városi környezet, a lakások, az egészségügyi és szociális szolgáltatások és a szabadidős lehetőségek. A cselekvésnek a helyi, az országos és a nemzetközi szintekre is ki kell terjednie. Ezen keresztül támogatni és bátorítani kell az egyéneket, hogy vállalják a felelősséget a felajánlott lehetőségek aktív kihasználásával.

2.4.8 A cselekvés célja az optimális energia egyensúly megteremtése legyen, ösztönözve az egészségesebb táplálkozást és a testmozgást. Bár a tájékoztatás és az oktatás fontos marad, a hangsúlynak el kell tolódnia a társadalmi, gazdasági és fizikai környezet egészséges életmódot támogató megváltoztatása irányába.   

2.4.9 Kulcsfontosságú intézkedésként az alapvető prevenciós tevékenységeket tartalmazó csomagot kell támogatni; a csomagból az országok előtérbe helyezhetnek egyes intézkedéseket az adott körülményeknek és a politika kidolgozási szintjének megfelelően. A cselekvési alapcsomagnak tartalmaznia kell: az értékesítési nyomás csökkentését, különösen a gyermekek vonatkozásában; az anyatejes táplálás támogatását; az egészségesebb élelmiszerek - beleértve a gyümölcsöket és zöldségféléket - kínálatának és hozzáférésének biztosítását; az egészséges élelmiszerek választását megkönnyítő gazdasági intézkedéseket; megfizethető rekreációs és testedzési lehetőségek ajánlatát, beleértve a szociálisan hátrányos helyzetűek támogatását is; a zsír, a szabad (különösen a hozzáadott) cukrok és a só mennyiségének csökkentését az előállított termékekben; a kerékpározás és a gyaloglás ösztönzését a jobb várostervezés és közlekedési politika segítségével; a szabadidőben végzett testmozgásra ösztönző helyi környezet kialakítását; egészségesebb élelmiszerek, napi testmozgási lehetőségek és a táplálkozással, fizikai aktivitással kapcsolatos oktatás biztosítását az iskolákban; a jobb táplálkozás és a fizikai aktivitás elősegítését és elfogadásának ösztönzését a munkahelyen; nemzeti élelmiszer-alapú táplálkozási és testmozgásra vonatkozó útmutatók kidolgozását/fejlesztését; valamint az egyénhez igazított  egészség-magatartás változtatást.

2.4.10 Továbbra is figyelmet kell fordítani az elhízás megelőzésére a túlsúlyos és ezért magas kockázattal rendelkező egyének esetében, valamint az elhízás-betegség kezelésére. A specifikus cselekvéshez ezen a területen hozzátartozik: a túlsúlyosság és az elhízás időben történő felismerésének és kezelésének bevezetése az alapellátásban, az egészségügyi dolgozók képzésének biztosítása az elhízás prevenciója érdekében; klinikai ajánlások megfogalmazása a szűrésekre és a kezelésre vonatkozóan. Az elhízottak megbélyegzését vagy a túlértékelést minden életkorban el kell kerülni.

2.4.11 A politika tervezése és kialakítása során szükség van a bizonyítottan hatékony, sikeres intézkedések felhasználására. Ezek közé tartoznak az olyan projektek, amelyek bizonyítottan befolyásolják az egészségesebb élelmiszerek fogyasztását és a fizikai aktivitás szintjét, mint pl. térítésmentes gyümölcs biztosítása az iskolában; jutányos ár megállapítása az egészségesebb élelmiszerek esetében; az egészségesebb élelmiszerekhez való hozzáférés javítása a munkahelyeken és a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetben lévő területeken; a kerékpároknak elsőbbséget biztosító utak létrehozása; a gyermekek ösztönzése a gyalogos iskolába járásra; az utcai világítás fejlesztése; a lépcső-használat támogatása; a televízió nézés csökkentése. Bizonyított, hogy sok elhízás elleni intézkedés, mint pl. az iskolai programok és az aktív közlekedés, rendkívül költség-hatékony. Az EVSZ Európai Regionális Irodája el fogja látni a döntéshozókat  a jól bevált gyakorlatok példáival és esettanulmányokkal.

3.1 E Karta célja, hogy megerősítse az elhízás elleni cselekvést az EVSZ Európai Régiójában. Ösztönözni és stimulálni fogja a nemzeti politikákat, a szabályozást, beleértve a törvénykezést is, valamint az akció terveket. Egy, a táplálkozást és a testmozgást felölelő európai akció terv a Kartában megállapított alapelveket és keretet felhasználva specifikus akció csomagokat és monitorozási mechanizmusokat fog meghatározni.

3.2 Olyan eljárásra van szükség, amellyel nemzetközileg összehasonlítható alapvető indikátorok fejleszthetők ki, és beilleszthetők a nemzeti egészség-felmérési rendszerekbe. Ezt követően az adatok felhasználhatók támogatási, döntéshozói és monitorozási célokra. Ez lehetővé teszi a rendszeres értékelést, a politikák és az akciók felülvizsgálatát, valamint az eredmények eljuttatását széles rétegekhez.

3.3 Az előrehaladás hosszú távú monitorozása alapvető, mivel az elhízás és a kapcsolódó betegség-teher csökkenésében megnyilvánuló eredmények manifesztálódásához idő kell. A WHO európai régiójának szintjén háromévente előrehaladási jelentéseket kell készíteni, s az első 2010-ben esedékes.

.