Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation, WHO) Végrehajtó Tanácsa (Executive Board, EB) 2009. január 19-27. között tartotta 124. ülését, Genfben. Az ülés sikerrel zárult, az EB döntést hozott a saját hatáskörébe tartozó kérdésekben, és elkészítette a 2009 májusában tartandó 62. WHO Közgyűlés (62. WHA) napirend-tervezetét is.

 

Az EB ülésén a magyar részvétel jelentőségét fokozta, hogy 2008. májusában, a WHO éves Közgyűlésén Magyarország három év időtartamra a Végrehajtó Tanács tagjává vált (az üléseken Magyarországot Dr. Kökény Mihály, a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke képviseli). Jelentős tényező továbbá, hogy az Európai Unió Tanácsának Soros Elnöki tisztét betöltő Cseh Köztársaság nem tagja a Végrehajtó Tanácsnak, ezért az EU Soros Cseh Elnöksége Magyarországot kérte fel az Európai Unió egyeztetett álláspontjának képviseletére.

 

 

A várhatóan minden országot érintő, és a fejlődő országokban élő szegényeket leginkább sújtó  pénzügyi-gazdasági válság, ill. a globális recesszió veszélyezteti az Ezredvégi Fejlesztési Célok megvalósulását. A szolidaritást minden szinten meg kell erősíteni, a civil társadalmat be kell vonni a megoldás keresésébe. Az egészségügyi kiadások eddigi szinten tartása nem elegendő. Fontos a szakpolitikák összehangolása, ezáltal az árak stabilizálása, az élelmiszerek alacsony árának fenntartása, az emberek segítése a biztosítási díjak fizetésében, a gyermekek oktatási rendszerben tartása, az egészségbiztosítás fenntartása stb. A válság lehetőséget teremthet az alapellátás finanszírozási és szervezési elemeinek átalakítására a hatékonyabb ellátás érdekében. Lényeges a prevenció támogatásának fenntartása. A fejlődő országok számára kritikus a segélyek mennyiségének és minőségének fenntartása.

 

Ahhoz, hogy az egészségügyi szektor jó állapotban vészelje át a krízist, a következő területeken lehetne akciókat végrehajtani globális, regionális és országos szinten: 1/ az egészségügyi vezetők bizonyítékok alapján történő kiállása az egészségügyért, 2/ a tervezés jó minőségű információkkal történő megalapozása, 3/ közkiadások a gazdaság újraélesztésének egyik eszközeként, 4/ az alapellátás erősítése, mint szektorokon átívelő megközelítés a pénzügyi válság idején, 5/ új utak a nemzetközi egészségügyi üzletágban (pl. a különböző szervezetek feladatai duplikálódásának elkerülése, az egyedi egészségügyi programok nagyobb összhangjának megteremtése, az ENSZ reformjainak felgyorsítása stb. ).

 

A WHO Titkársága jelentést terjesztett az EB elé az influenza pandemiára való felkészülés állásáról.

 

A WHO Influenza Pandemia Kormányközi Munkacsoportja (Intergovernmental Meeting, IGM) legutóbb 2008. decemberében ült össze Genfben, és számos kérdésben konszenzusra jutott, azonban a témában tervezett Keretegyezmény végleges szövege nem készült el a rendelkezésére álló idő alatt. A függőben maradt kérdések/még nem tárgyalt fejezetek véglegezése a 62. WHA-hoz kötődő, újból összehívott IGM feladata lesz, várhatóan 2009. május 15-16. közötti ülése során.

 

A 2009 májusában tartandó 62. WHA-ig a következő témák előkészítésére van szükség: a víruskövetés további fejlesztése, a WHO laboratóriumi hálózatába tartozó laborfajták működési szabályzatai, az SMTA (Standard Material Transfer Agreement) technikai részleteinek előkészítése, a hasznosságot és előnyöket (Keretegyezmény 6. fejezete, különös tekintettel az oltóanyag készletre, és a pénzügyi lehetőségekre) bemutató jelentés.

 

A Főigazgató a tagállamokkal konzultálva kinevezett egy 18 fős tanácsadó testületet, amelyben a WHO régiók és az érintett országok képviseltetik magukat. A Tanácsadó testület első találkozóján (Genf, 2008. október 21.) meghatározták a feladatokat, és áttekintették az Influenza Vírusok Nyomon követhetőségi Rendszerének fejlesztésében történt előrelépéseket.  

 

A WHA60.28 határozat értelmében a Titkárság megkezdte a H5N1, vagy más pandémiás potenciállal rendelkező influenza vírusokból készített oltóanyagok nemzetközi készletének kialakítását.

 

A 2005 májusában elfogadott, átdolgozott Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (IHR 2005) célja egy esetleges nemzetközi horderejű közegészségügyi/járványügyi szükséghelyzet esetén a betegségek nemzetközi terjedésének megakadályozása, amelynek során alkalmazási köre kiterjed a biológiai kórokozók által előidézett eseményekre, továbbá a vegyi és radionukleáris ágensekre, valamint az ismeretlen eredetű eseményekre is.

Az IHR 2007. június 15-én lépett életbe, és 2012. június 15-ig ki kell alakítani az IHR I. mellékletében meghatározott kapacitásokat a belépési helyeken és a közegészségügyi járványügyi szervezetrendszeren belül. 2009. június 15-ig a részes államoknak el kell készíteniük kapacitásfejlesztési cselekvési terveiket.

 

A jelentés által vizsgált időszakban több közegészségügyi eseménnyel kapcsolatban kellett alkalmazni az IHR rendelkezéseit (gyermekeket érintő ólommérgezés, az oseltavimirral szembeni globális rezisztencia nyilvánvalóvá válása a H1N1 influenzavírus terjedésekor). Sor került a ConvEx-3 elnevezésű radionukleáris riasztási rendszer alkalmazására, a nemzetközi atomenergia ügynökség által szervezett nemzetközi nukleáris veszélyhelyzeti gyakorlat során.

 

A 2007-es pekingi élelmiszerbiztonsági nyilatkozat kimondja, hogy az élelmiszerbiztonság szavatolása nemzetközi feladat. A 167 országot felölelő Élelmiszerbiztonsági Hatóságok Nemzetközi Hálózata (INFOSAN) kiemelkedő szerepet lát el e téren, és az IHR végrehajtása szempontjából kiemelkedő fontosságú. Az INFOSAN és a jelentős állatbetegségek korai riasztási rendszere (Global Early Warning System for Major Animal Diseases) közötti információ megosztás tovább erősödött, és fontos szerepet tölt be az egyes élelmiszerbiztonsági események észlelésében és kommunikációjában.

 

Létre kell hozni a Járványügyi Készenlét és Válasz Globális Hálózatán belül az élelmiszerbiztonsági szekciót is. A főigazgató 56 szakértőt nevezett ki az IHR szakértői névjegyzékbe, és további 100 szakértőre tett javaslatot. A WHO Főtitkárság igazgatási eljárásokat fogadott el, amelyek révén hatékonyan tud működni nemzetközi jelentőségű közegészségügy/járványügyi szükség helyzet esetén. A főtitkárság folyamatos tanácsadói tevékenységet lát el az IHR végrehajtásával kapcsolatban, és nyomon követi a nemzeti fókuszpontok helyzetét és működését. A jelentés beszámol arról is, hogy rövidesen elkészül a részes országok által végrehajtandó kapacitásfejlesztés értékelését lehetővé tevő indikátorlista.

 

Az elmúlt néhány évtizedben jelentősen nőtt az országukat elhagyó egészségügyi dolgozók száma. A migráció egyre több országot érint, és tovább gyengíti a törékeny egészségügyi rendszereket. Ezért, 2004-ben a WHO Közgyűlése a fejlődő országokból érkező, szakképzett egészségügyi dolgozók migrációjának szabályozására globális szabályrendszer elfogadását kezdeményezte. A Főtitkárság 2008 augusztusában véglegesítette az etikai kódex első tervezetét, majd vitára bocsátotta. Több mint 90 hozzászólás érkezett, melyek többnyire pozitív és támogató hangvételűek voltak.

 

A tervezethez való csatlakozás önkéntes lenne, hatóköre viszont globális, minden egészségügyi dolgozóra kiterjedő. A tervezet szorgalmazza egy egységes követelményrendszer kidolgozását, mely segít egyensúlyba hozni a dolgozók, a származási és a célország érdekeit. További lényeges eleme, hogy rávilágít a hatékony munkaerő-tervezés szükségességére, nemzeti és nemzetközi adatok gyűjtésére, és kiemeli, hogy a nemzeti és a nemzetközi együttműködés gördülékennyé kell váljon az információcsere és az ellenőrzés, monitoring területén.

 

A 2000 szeptemberében elfogadott Millenniumi Deklaráció 2015-ig megvalósítandó célkitűzései (Millenniumi Fejlesztési Célok) között központi helyet foglalnak el az egészségügyi vonatkozású feladatok. A témában készült jelentés szerint egyértelmű javulás figyelhető meg az egészségügy számos területén: csökkent az 5 év alatti alultáplált gyermekek száma, a csecsemőhalandóság, a gyermekszülés közben életüket vesztő nők aránya, a 15-19 év közötti fiatal anyák száma. Maradt azonban tennivaló. A különböző trópusi betegségek, a tuberkulózis, a malária és az AIDS terjedésének megállítása érdekében fontos a prevenció. Különféle súlyos betegségek, pl. a kolera vagy a hepatitis előfordulásához és terjedéséhez hozzájárul a biztonságos ivóvíz hiánya és az elégtelen közegészségügyi ellátás.  

A WHO Közgyűlése 2008-ban WHA61.21.számú határozatában fogadta el a közegészségügyre, innovációra és szellemi tulajdonra vonatkozó globális stratégiát és akciótervet. A határozat többek között felkérte a Főigazgatót, hogy tegyen intézkedéseket a végrehajtás érdekében, így vázoljon fel egy úgynevezett „Quick Start” programot, amely rövid távon is mérhető eredmények elérésére törekszik. Elkészült egy indikátorlista (EB124/16 Add1), amely révén mérhetővé válik a kialakított stratégia és a kapcsolódó akcióterv végrehajtása. A „Quick Start” program keretében a WHO először azokat a jelenleg is folyó tevékenységeit tekintette át, amelyek beilleszthetők a stratégia végrehajtásába. Ennek nyomán a következő feladatok fogalmazódtak meg: 1/ a jelenlegi kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységek és a kutatási hiányterületek beazonosítása, 2/ a K+F támogatása, és a hagyományos orvoslás alapkövetelményeinek meghatározása a fejlődő országokban, 3/  a szabályozási kapacitás erősítése a fejlődő országokban, 4/ a jelentéstételi és monitoring keretrendszer kialakítása, 5/ együttműködés az Egészségügyi Kutatások Globális Fórumával a lehetséges kutatás-finanszírozási források adatbázisának létrehozása érdekében.

 

A Főigazgató létrehozott egy regionális és szakmai reprezentációjú munkacsoportot. A stratégia és akcióterv megfelelően illeszkedik a WHO egészségügyi kutatási stratégiájához és a 2008-2013-as gyógyszerstratégiához.

Az Alma-Atai deklaráció elfogadása óta eltelt 30 év alatt javult a Föld népességének egészségi állapota, elsősorban a táplálkozás, az ivóvízellátás, a higiénia, a lakáskörülmények és az oktatás javulásának köszönhetően. A szegényebb országok ugyanakkor még inkább leszakadnak a fejlett világtól, melyben a HIV/AIDS terjedése mellett a politikai instabilitás, a társadalmi viszályok, és a recesszió is szerepet játszik. Az egészségügyi ellátórendszer nem képes önmagától optimális és hatékony egyensúlyt létrehozni az egészségnevelés, a megelőzés, a gyógyítás, és a tüneti kezelés között.

 

Megoldást jelentene a megfelelő alapellátás, melynek szintjén megvalósítható a prevenció, az interszektoriális együttműködés, a szegények elérése és a krónikus betegek élethosszig tartó követése. Az alapellátás fejlesztése ugyanakkor kisebb ráfordítás mellett is jobb eredményeket hoz. Hatékonyabban tudja bevonni a civil szektort és megvalósítani a közösség-orientált egészségügyi ellátást. Elsődleges lenne az általános lefedettség előmozdítása a méltánytalanság csökkentése érdekében, a kliensközpontú ellátás, beleértve a folyamatos, integrált ellátást, a multi-szektoriális együttműködés az egészség védelme érdekében és az egészséget szem előtt tartó kormányzás.

 

A tradicionális gyógymódok témájában a Kínai Népköztársaság készített határozati javaslatot és kérte a téma napirendre vételét, mivel a hagyományos gyógymódokat az alapellátás egy fajtájának, az ellátási módok közötti választás szélesítésének eszközeként látja. A javaslat a következő területeken várja a tagállamok ösztönzését: a hagyományos orvoslás alapellátásba történő integrációja, elismerése, széles körű népszerűsítése, a nemzeti egészségpolitikák, szabályozások és standardok általi támogatása; az előbbieket elősegítő tagállami jogi szabályozás kialakítása, a Pekingi Deklaráció adaptációja, implementációja.

A hamisított gyógyszerek kérdése komoly népegészségügyi probléma, amely az életet veszélyezteti, és aláássa az egészségügyi ellátórendszer megbízhatóságát. A nemzeti piacon előforduló hamis gyógyszerek mennyiségét nagyon nehéz felbecsülni. 2007-ben a regisztrált esetek száma 1500 volt (napi 4 visszaélés), ami 2006-hoz képest kb. 20%-os, 2000-hez képest pedig tízszeres növekedést jelent. A hamisítás minden gyógyászati terméket érint, nem csak a gyógyszereket. A hamisított termékekben a hatóanyag mennyisége magasabb lehet, mint a címkén feltüntetett érték, és előfordul, hogy az engedéllyel rendelkező előállító gyenge minőségű gyártási tételeket hamisít gyártási dokumentumokkal.

 

 

A WHO 61. Közgyűlésének felkérésére a WHO Titkársága a tagállamokkal konzultálva, 2008-2013-ra  keretprogramként szolgáló munkatervet dolgozott ki, amely figyelembe veszi a különböző éghajlatokat, kultúrákat, gazdasági-társadalmi fejlődést, egészségügyi ellátó rendszereket, egészségi állapotot és sérülékenységet az egyes tagországokban.

 

Általános célkitűzések: az egészségügyi ellátó rendszerek támogatása annak érdekében, hogy növeljék a klímaváltozás terhére írható káros hatások és az egészségi állapot sérülékenysége monitorozásának és becslésének képességét; az emberi egészség – különösen a sérülékeny csoportok – védelmére irányuló stratégiák és akciók kialakítása. A munkaterv megvalósulásának monitorozása a Középtávú Stratégiai Tervben (2008-2013) meghatározott indikátorok alapján fog történni, továbbá a kétéves periódusokra meghatározott költségvetési tervek szerint. A határozati javaslat kéri a Tagállamokat a munkaterv végrehajtására és kéri a Főigazgatót, hogy 2010-től kezdődően évente tegyen jelentést a WHO Közgyűlése számára.

A WHO Közgyűlése 1991-ben fogadta el az emberi szervek transzplantációjára vonatkozó alapelveket, később kezdeményezte a szervkereskedelem elleni fellépést, előírta a szerv- és szövet transzplantációra vonatkozó vizsgálatok lefolytatását, adatok gyűjtését, érintve a gyakorlatok, eljárások, biztonság, minőség, etikai kérdések területét, és 2006-ban a spanyol nemzeti transzplantációs szervezettel együttműködve globális adatbázist alakított ki a transzplantációval kapcsolatos tevékenység és gyakorlatok figyelemmel kísérésére.

 

Az elmúlt években globálisan szignifikáns növekedés figyelhető meg az emberi sejtek, szövetek, szervek transzplantációjában, amely különösen a szervhiány miatt jelent komoly kihívást. Többek között a „transzplantációs turizmus” erősödése, indokolttá tette az alapelvek átdolgozását. Lényeges elem az ellenérték fejében történő szervadományozás/elfogadás tiltása, új alapelvként jelenik meg a biztonság, minőség, és hatékonyság követelménye és az átláthatóság érvényesítése a donáció és transzplantáció során, amelynek a közbizalom erősítése a célja. Hangsúlyt kap az önkéntesség és a kiskorúak védelme is.

A korai elhalálozásért felelős betegségek nagy része azoknak a körülményeknek tudható be, amelyek között az emberek megszületnek, felnőnek, élnek, dolgoznak és megöregszenek. Az egészségre ható társadalmi tényezők megváltoztatását célzó intézkedésekben részt kell vennie az egész kormánynak, a civil társadalomnak és a helyi közösségeknek, a vállalati és globális fórumoknak, valamint a nemzetközi szervezeteknek.

 

Az Egészséget Meghatározó Szociális Tényezőket Vizsgáló Bizottság az igazságosabb egészségügyi helyzet megteremtéséhez szükséges tényezők felmérésének és elősegítésének céljából jött létre, és munkájára a holisztikus szemlélet a jellemző. A Bizottság arra szólítja fel a tagállamokat, hogy egy generáción belül számolják fel az egészség-szakadékot.

 

A Bizottság átfogó ajánlásai: a mindennapi életfeltételek javítása; a hatalom, a pénz és az erőforrások egyenlőtlen eloszlásának rendezése; a probléma felmérése és megértése, az intézkedések hatásainak vizsgálata.

A határozati javaslat kéri a különböző ENSZ szervezeteket, kormányzati és civil szervezeteket, hogy működjenek együtt a Tagállamokkal az ajánlások végrehajtásában.

A HIV/AIDS betegek mentális zavara befolyásolja a terápiát, ugyanakkor a HIV fertőzés következtében mentális zavar is kialakulhat. A WHO akciótervet fogalmazott meg, melyben többek között olyan modulok, képzések kialakítását tervezi, melyekben a mentális zavarok elleni intervenciókat integrálják az antiretrovirális terápiás programokba.

 

A pszichiátriai integráció lehetőséget kínál a HIV fertőzés szempontjából fokozott kockázatú egyének azonosítására, a HIV prevenció bevezetésére, a fertőzöttek felderítésére és megfelelő kezelésére. A szolgáltatóknak biztosítaniuk kell a HIV szűréshez való önkéntes és anonim hozzáférést és a konzultációt.

 

Azokban az országokban, ahol a HIV fertőzés dominánsan intravénás droghasználathoz, és káros pszichoaktív szerhasználathoz vagy alkoholfogyasztáshoz kapcsolódva terjed, különösen fontos a kóros szerhasználat kezelése, prevenciója, a hatékony ártalomcsökkentő intézkedések és az antiretrovirális kezelés biztosítása azok számára, akiknél mindkét betegség fennáll (kóros pszichoaktív szerhasználat és HIV/AIDS).

 

Szükség van a területre vonatkozó szakmai irányelvekre, folyamatos képviseletre és monitorozásra, a hatékony politikák, stratégiák és programok kialakítására és végrehajtására.

A Trypanosoma cruzi parazita által megtámadott fertőzöttek száma 16-18 millióra becsülhető, a megbetegedés évente 50.000 ember halálát okozza. Főleg a dél-amerikai országok érintettek, de a migrációval Európában és az Egyesült Államokban is nőtt az esetszám, ezért a betegség eliminálása globális kérdés. A fertőzés kockázata közvetlenül összefügg a szegénységgel. Latin-Amerikában a városokba történő migráció megváltoztatta a betegség hagyományos epidemiológiáját, mára városi fertőzés lett, és akár transzfúzióval is terjedhet. A betegség kontrolljának javítására Dél-Amerikában kormányközi kezdeményezések jöttek létre, és 2007-ben a WHO létrehozta a Globális Hálózatot a Chagas-kór Eliminálására. Fontos az epidemiológiai surveillance (vektorok, esetszám), a transzfúzióval vagy szervátültetéssel történő fertőzés megelőzése, diagnoszikai tesztek és új gyógyszerek kifejlesztése, a kongenitális terjedés megelőzése és kontrollja stb.

A WHO legutóbbi becslései szerint a világon kb. 314 millió ember él súlyos látáskárosodással, közülük kb. 45 millió vak. A vakság 80%-ban megelőzhető vagy gyógyítható. Jelenleg is rendelkezésre állnak költség-hatékony beavatkozások, és a nemzetközi összefogás számottevő ezen a téren. A WHO Közgyűlés által korábban elfogadott határozatok a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák.

A WHO stratégia-tervezetet dolgozott ki „A WHO szerepe és felelőssége az egészségügyi kutatásban” címmel, mely hangsúlyozza az egészség javítását és igazságosabb érvényesülését célzó kutatások fontosságát, és felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és valósítsanak meg nemzeti egészségügyi terveikkel összhangban lévő egészségügyi kutatási politikát, erősítsék meg ennek kulcsintézményeit; segítsék elő a nyílt dialógust a nemzeti egészségügyi szükségletekről, kapacitásokról és kényszerekről; kezdeményezzék és erősítsék az országok közötti együttműködést.

 

A WHO tizenegy külön jelentés formájában beszámolt egyes népegészségügyi szempontból fontos területen folyó programjaiban elért eredményeiről, a programok haladásáról. Kiemelést érdemel, hogy a korábban már leküzdhetőnek vélt poliomyelitis újból járványszerűen jelent meg az elmúlt két-három évben azokon a területeken, ahol az egészségügyi rendszer meggyengült és az oltási lefedettség csökkent (pl. Afganisztánban). Ez a betegség újbóli elterjedését, a menekültek és más határmozgások révén pedig más országokba behurcolásának veszélyét is magában hordozza, ezért ismét kiemelt figyelmet kell rá fordítani.

 

.