A nők és férfiak közötti esélyegyelőség témájával foglalkozva, az Európa Tanács mérföldkőhöz érkezett a "gender mainstreaming" elméletének bevezetésével és gyakorlati tapasztalatainak első bemutatásával.

A Gender Mainstreaming - Egy lépés a XXI. századba c. Konferencia Athénben került megrendezésre, 1999. szeptember 16-18-án. A görög hatóságok a konferenciát megelőző tragikus események, a sok áldozatot kívánó földrengés és a konferencia előtti napokban történt repülőszerencsétlenség - melyben a konferencia egyik vezérelőadója is életét vesztette - ellenére, nagy lelkierővel és rendkívül felkészülten tartották meg rendezvényüket.

A konferencia egyben az Európa Tanács ötvenéves fennállásának ünneplését is jelentette.

A "Gender Mainstreaming" kifejezésre a nyelvészek még nem találták meg a magyar megfelelőt, a végleges döntésig a szövegben magyar fordítás nélkül, az eredeti angol kifejezést használjuk.

A gender mainstreaming politikai célt jelent, egyben egy stratégiát is a nemek egyenlőségének eléréséhez. Tartalmazza a tapasztalatcserét, a gyakorlati eszközök fejlesztését, a végrehajtás keretét és monitorozását a különböző politikai területeken. Fontosságát megerősítették az európai foglalkoztatási stratégiában és az Európa Tanács 1998.évi cardiffi nyilatkozatában is.

Annak ellenére, hogy ez világos politikai akarat, továbbá az elméleti keretet és a stratégia megvalósításának szerkezetét is felállították, a tagállamokban még csak kismértékben alkalmazzák A CDEG rámutatott, hogy európai szinten igény van a mainstreaming gyakorlati végrehajtásának tanulmányozására, valamint annak magyarázatára is, ami nem mindig világos: hogy a gender mainstreaming olyan további értéket jelent a hagyományos egyenlőség politikákhoz képest, amely megfelelő megvalósítás esetén az embereket a politikaformálás központjába helyezi, jobb kormányzathoz vezet, és a férfiakat és nőket is bevonva, teljesen kihasználja az emberi erőforrásokat.

A főtéma politikusok programbeszédei által került bemutatásra. Elmagyarázták a hagyományos egyenlőség politikák és a gender mainstreaming egymáshoz való viszonyát, illetve kölcsönhatását, valamint a gender mainstreaming megvalósításának módszertanát és előfeltételét, különösen a politikai akaratformálást. A programbeszédeket általános vita követte. A bevezető után megvitatásra került a gender mainstreaming eddigi megvalósulása az egyes területeken. A vizsgált területeket a kezdeményezett vagy nemzeti, regionális ill. helyi szinten már létező mainstreaming projektek, vagy programok alapján választották meg. A projekteket, vagy programokat csoport munka keretében tárgyalták meg. Ennek célja az volt, hogy részletesen megvitassák a kezdeményezéseket és a végrehajtást, kiértékeljék, mennyire voltak sikeresek, valamint hogy bemutassák, a szükséges előfeltételeket, az előforduló fő problémákat és ezek megoldását. A projektek leírásának elkészítésekor a rapportőrnek figyelembe kellett venni a Gender Mainstreaming Jelentésben megadott elemeket:

A konferencián 150 fő vett részt, különböző szakértők, akik szakértői mind az egyenlő esélyek politikájának, mind a az érintett területnek. A CDEG a magas szintű politikusok jelenlétével is hangsúlyozza a konferencia politikai jelentőségét.

A konferencia előkészítéséhez felhasznált fő háttéranyagot, a "Gender Mainstreaming Szakértő Csoportjának Végső Jelentésé"-t adjuk közre magyarul, számítva széleskörű érdeklődésre, műhelymunkákra és minél több kezdeményezésre.

Különös aktualitást ad a kötet kiadásának, hogy a 1059/1999.(V.28.) sz. kormányhatározat alapján létrehozott Nőképviseleti Tanács szeptember 27-én kezdi meg munkáját.

Szociális és Családügyi Minisztérium

Nőképviseleti Titkárság

Budapest, 1999. szeptember 23.

I. rész: Mit nevezünk gender mainstreaming-nek

1. Mi a nemek közti egyenjogúság?

2. Még mindig létezik Európában nemek közti egyenlőtlenség?

3. Mi a gender mainstreaming és honnan ered?

4. Hogyan kapcsolódik a gender mainstreaming a speciális egyenjogúsági politikához?

5. Mik a gender mainstreaming-gel kapcsolatos nehézségek?

6. Miért olyan fontos a gender mainstreaming?

1. Melyek a gender mainstreaming elengedhetetlen előfeltételei és elősegítő körülményei?

2. Milyen módszereket és technikákat alkalmazhatunk?

3. Kik vehetnek részt a munkában, és milyen szerepet játszhatnak?

1. Egy gender mainstreaming tervezet megszerkesztése

2. Helyes gyakorlat a gender mainstreaming-re

Az alábbi beszámoló az Európa Tanács által 1995-ben felállított mainstreaming^*-szakértők munkacsoportja (EG-S-MS) öt találkozójának eredménye. A csoport nyolc szakértőből állt: a Nők és Férfiak Közti Egyenlőségért irányítóbizottságának (CDEG) két tagjából és a nemek közti egyenjogúság témájának hat szakértőjéből (A melléklet). A csoport, feladatainak meghatározásakor (B melléklet) kijelentette, hogy szükségesnek tartja egy olyan felmérés elkészítését, melynek témája a nemek közti egyenjogúság kérdésének az általános politikába, a programtervezésbe, valamint a szektorális politikába és tevékenységekbe való beillesztése a társadalom minden szintjén, az Európa Tanács tagállamaiban és a regionális vagy nemzetközi szervezetekben egyaránt. A bizottságnak ezen felmérés alapján kellett megszerkesztenie a nemek közti egyenjogúság kérdésének a főáramba való beillesztésével (mainstreaming) kapcsolatos irányvonalak koncepcionális felépítését és módszertanát, megállapítani, melyek a megfelelő technikák és eszközök és kik az alkalmas résztvevők a nemi egyenjogúság kérdésének hatékony és látható módon történő integrálására és értékelésére. Mivel a meghatározott feladatok között szerepelt ajánlások küldése a tagállamok és az Európa Tanács különböző szervei részére, a gyakorlatban jól működő példákat gyűjtöttek össze, és - elsősorban kormányközi szinten - kitüntetett figyelmet szenteltek az Európa Tanács jelen munkájának. (C melléklet)

A csoport lényegében két információforrásra támaszkodott. Elsőként összegyűjtötte a már létező politikai dokumentumokat, stratégiai terveket és tanulmányokat. Másodszor, a nőkkel foglalkozó kutatóintézetekkel és más, a nemek helyzetével kapcsolatos kutatásokat végző szervezetekkel és intézményekkel vette fel a kapcsolatot. A beszámoló ezeken az anyagokon és a csoport megbeszélésein alapszik.

A beszámoló célja, hogy ösztönözze a tagállamok különböző politikai szereplőit és az Európa Tanács szerveit, hogy konkrét intézkedéseket foganatosítsanak a gender mainstreaming területén, és megkönnyítse a kezdeményezéseket. A jelentésben javasolt teendők általánosnak tekintendők, és minden szintre (nemzeti, területi és helyi) valamint az Európa Tanácsra egyaránt érvényesek.

A csoport ugyanakkor tudatában van annak, hogy a végcél még messze van. A gender mainstreaming olyan stratégia, amely még fejlődésben van, rengeteg lehetőség és új út vár felfedezésre. Ez a jelentés a jelenleg elérhető információkon alapszik, és mindössze kísérletnek kell tekinteni, mely tudásanyagot oszt meg és közvetít. Egyre élénkül az információcsere a különböző nemzetközi szervezetek, tagállamok és egyéni szereplők között. Reméljük, hogy a különböző gondolatok, melyek ebben a jelentésben szerepelnek, segítséggel lesznek és ösztönöznek másokat abban, hogy gender mainstreaming módszereket fejlesszenek ki és a gyakorlatban is hasznosítsák ezeket.

A beszámoló első része a gender mainstreaming fő irányvonalainak elvi felépítését tartalmazza. A mainstreaming stratégiáját a nemek közti egyenjogúság területén elért eredmények kontextusába helyezi. Leírja a gender mainstreaming eredetét és a konkrét nemi egyenjogúsítási politikához fűződő kapcsolatát. Olyan problémákat vet fel, melyek egy olyan új stratégia alkalmazásánál léphetnek fel, mint a gender mainstreaming, és megmagyarázza, hogy mindezek ellenére miért olyan fontos ez a stratégia.

A második rész megvilágítja a gender mainstreaming-et elősegítő körülményeket, és ennek elengedhetetlen előfeltételeit. Ezen kívül általános képet ad a gender mainstreaming által alkalmazható eszközökről és az annak gyakorlati megvalósításában résztvevőkről.

A beszámoló harmadik részét támogatásnak szántuk konkrét lépések felvállalásához. E rész megtárgyalja a főbb pontokat, melyek a gender mainstreaming politikájának kialakításához szükségesek, és segítséget nyújt a folyamat ellenőrzésében.

A csoport reméli, hogy az Európa Tanács aktívan támogatja e beszámoló terjesztését, éppúgy, mint a benne foglaltak megvalósítását, a tagállamok között és magán a szervezeten belül is. Javasolja, hogy a jelentés eljusson a tagállamok kormányaihoz, az Európa Tanács különböző szervezeteihez és titkárságához, és váljon a mainstreaming hasznos eszközévé.

A legfontosabb eredmény a nemek közti egyenjogúságért való küzdelem során az, hogy egyre inkább tudatosul az igény és a szándék annak megvalósítására. Néhány országban a nemek közti egyenjogúsággal foglalkozó politikai szervezeteket állítanak fel, egyenjogúsági irányelvek születnek és épülnek be a politikába, és egyre nagyobb figyelem kíséri a speciálisan nőkkel foglalkozó kérdéseket. Ezzel párhuzamosan, pozitív fejlődés mutatkozik a nők helyzetével és nemek közti egyenjogúsággal foglakozó ismeretek mennyiségében. A férfiak szerepének elismerése a nemek közti egyenjogúság előrelendítésében szintén egyre nagyobb teret kap.

A másik lényeges eredmény a nők helyzetének látható fejlődése. Az európai nők iskolázottságának szintje emelkedik, a munkaerőpiacon nagyobb mértékben vesznek részt, mint valaha, és aktívabban szerepelnek a politikai- és a közéletben, valamint a döntéshozatalban. Mindazonáltal, Európa sok országában csupán csekély fejlődés - sőt, inkább az ellenkezője - mutatkozik pedig a nőknek elméletileg minden lehetőségük megvan arra, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban. Közép- és Kelet-Európában például a nemek közti egyenjogúság régebben kivívott eredményeire rengeteg nyomás nehezedik. Ezekben az országokban azonban a polgári társadalom kialakulása több lehetőséget biztosít a nők számára saját szervezeteik kialakítására, civilszervezetek létrehozására és a döntéshozatalban való hatékony részvételre is.

Mindazonáltal nem szabad túlbecsülnünk ezeket az eredményeket. A lényeges fejlődés ellenére, sőt az európai nők de jure egyenlő jogai és egyenlő státuszuk ellenére az élet sok területén még mindig erős diszkrimináció éri őket. Továbbá, az egyenlőtlenség új formái jelentkeznek, és a nők egymás közötti különbségeiről is egyre többen beszélnek.

Valójában a nemek közti egyenjogúságért való küzdelem Európában számtalan akadályba ütközik, és a jelek szerint a helyzet nem fog egyhamar megváltozni. A pénzügyi, tőkés és gazdasági rendszerek globalizációja, illetve a felgyorsult technikai innováció, a felgyorsult világszintű verseny és a növekvő liberalizáció eredményeként az Európában mintegy két évtizede fellépő strukturális változásokat igen komoly szociális változások követték, melyek milliónyi áldozatot követelnek és veszélyeztetik az európai jóléti modellt. A tömeges munkanélküliség, a növekvő egyenlőtlenségek, az emberi munka elértéktelenedése, a társadalom nagy részének elszegényedése, társadalmi kirekesztés, háborúk és fegyveres konfliktusok, az ökológiai egyensúly felbomlása tartoznak manapság azon témák közé, melyre a kormányok és különböző szervezetek egyre több figyelmet szentelnek. Ezek másképpen befolyásolják a nőket, mint a férfiakat, és bizonyos mértékig korlátozzák a szabad választáshoz való jogukat például a szexualitással, az egészséges fajfenntartással és az életstílussal kapcsolatos kérdésekben. Továbbá azt is eredményezik, hogy sok ország esetében a nemek közti egyenjogúság kérdése nem szerepel prioritásként, és sok sürgősebb probléma vár megoldásra a nemi egyenjogúságért tett erőfeszítések előtt.

Politikai és intézményi szinten Európa szintén változásokon megy keresztül. Nyugat-Európában egy új elképzelés van kialakulóban a kormányzat funkcióját és szerepét illetően, mely kiszorítani látszik a jóléti állam modelljét, ahol a kormányok fontos és széleskörű szabályozó szerepet töltenek be. Eszerint a gyenge állam eszméje szerint a kormányok szerepe inkább menedzselő, mintsem irányító/ellenőrző szerep lenne. A kormányok egyre növekvő mértékben tartják magukat ügyvezető igazgatóknak, akik feladata a társadalom hatékony, ám nem túlzottan beavatkozó elvű irányítása, miközben a többi feladat elvégzését a piaci erőkre és a civil társadalomra bízzák. Célok és célkitűzések, hatékonyság, de mindenek előtt gyenge kormány: ezek a központi kérdések ebben a menedzsment-vitában. Ez a politika nem kedvez a nemek közti egyenjogúságnak, hiszen nem érzi szükségesnek a munka és a családi élet összebékítését, általánosan fogalmazva a fejlődést kizárólag gazdasági, nem pedig emberi értelemben vizsgálja.

Közép- és Kelet-Európa számos korábbi politikai rendszerét jellemezte a jól fejlett infrastruktúra, amely lehetővé tette a nők számára a munka és a családi élet összeegyeztetését, és magas szintű szociális biztonságot, mindenki számára hozzáférhető egészségbiztosítási rendszert, illetve az abortusz liberálisabb jogi szabályozását biztosította. Ezek a - részben egy egyenlőség-eszméből következő szabályozások - a nők termelési folyamatba való teljes bevonását voltak hivatottak biztosítani. Az egyenlő jogok nem minden esetben tették lehetővé a szabad választást, az egyenlőség elsősorban egyformaságot jelentett. Ezért jelenleg sokan bizonytalanok az egyenlősítő politika hallatán. Ezen túlmenően a makró-gazdaság szerkezeti problémái illetve egyéb gondok a kormányzatokat arra kényszerítik, hogy erőfeszítéseiket a nehéz politikai területekre koncentrálják, melyek, mint ahogy azt már fentiekben említettük, igen kis teret hagynak egyenjogúsági kérdések számára.

A kérdés ebben a stádiumban a következő: miért nem sikerült még elérni a teljes egyenjogúságot a nemek között? Miért nincs fejlődés, és mi az oka a nemek közti egyenjogúság kérdése körül tapasztalható meg nem értésnek? Az új évezred hajnalán uralkodóvá válik az az eszme, mely szerint megvalósulhat az egyenjogúság, mivel a CEDAW konvenciójának ratifikálásával az államok eltörlik diszkriminatív rendelkezéseiket. Az Európa Tanács tagállamainak túlnyomó többsége ratifikálta ezt a konvenciót. Ugyanakkor sok államban intézményesítették az egyenlőséggel kapcsolatos jogalkotást, melynek célja a diszkrimináció abszolút tiltása és az egyenlő bánásmód maximális tiszteletben tartása. Felismerték, hogy ez a jogalkotás szükséges alapul szolgál az egyenjogúság ügyének előmozdításához, és ez az alapfeltétel az utóbbi években jelentősen teret nyert. A fő probléma tehát az, hogy az egyenjogúság definíciója egy nagyon szűk de jure egyenjogúságé, és hogy a diszkriminációval szembeni védettség nem mindig biztosított.

A második probléma az a tény, hogy a nők ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos tevékenységüket a társadalom fő sodrán kívül voltak kénytelenek kifejteni. Sok, az egyenlőségért küzdő szervezet van elszigeteltségben, még akkor is, ha az a nemi egyenjogúság kérdéskörében kitűnő ismeretanyagot előállító és koncentráló szellemi műhelyként is működik. Érdemes visszatekintenünk arra, mit mondtunk arról, hogy társadalmi struktúrák hogyan reprodukálják a nemi egyenlőtlenséget. Erre szolgál kitűnő például az, hogy az egyenlőségi politikáért küzdő szervezetek egy olyan rendszerben működnek, amely ugyan támogatja a nemek egyenjogúságát, amelyet azonban nem tudnak jelentősen befolyásolni. Az egyenjogúsággal kapcsolatos problémákat ott kellene megoldani, ahol azok jelentkeznek. Sok országban az egyenjogúságért küzdő szervezeteknek, még ha egy fontos minisztériumhoz is tartoznak, gyakran túlságosan is korlátozottak a cselekvési lehetőségeik és a kompetenciájuk. Az embereket leginkább érintő politikai területeken csak kis befolyással rendelkeznek, és az esélyegyenlőség érdekében tett intézkedések aligha képesek helyreállítani a más politikai döntések miatt felboruló egyensúlyt.

A harmadik probléma az, hogy a legtöbb országban a nők döntéshozó folyamatokban betöltött pozíciója igen gyenge. Férfiak és nők kiegyenlítettebb jelenléte lenne szükséges ahhoz, hogy a nemi egyenjogúság a politikában prominens helyen napirendre kerülhessen.

Az utolsó probléma részben a nemi egyenjogúság előmozdításáért máig alkalmazott módszerekben gyökerezik. Legtöbben a nők speciális szükségleteit tartották szem előtt. Továbbá főleg a nőket célozták, és nem a férfiakat, még azokat sem, akik pedig a nemek közti felborult egyensúly helyreállításán munkálkodtak. Így tehát csak egy korlátozott számú, főleg nőkből álló csoportot tudtak elérni. Világos, hogy amíg csak a probléma egyik oldalára összpontosítanak, a változások is korlátozottak lesznek. Az egyenjogúsági politikának biztosítania kell a nemi kérdés integrálását a politika minden területére, és az egész társadalom bevonását az egyenjogúság előmozdításáért.

Ahogy a férfiak és nők közti egyenlőtlenség továbbra is hatással van az élet minden területére, úgy válik egyre inkább nyilvánvalóvá az új megközelítések, új stratégiák és új módszerek alkalmazásának szükségszerűsége a nemek közti egyenjogúság céljának elérése érdekében. A nemek egyenjogúságának ügye magasabb, tehát strukturáltabb szinten és szélesebb tömegek, több szereplő számára kell, hogy felvetődjön. A gender mainstreaming úgy tűnik, hogy egyike ezen stratégiáknak.

Emellett a gender mainstreaming valószínűleg a további fejlődéshez szükséges előfeltételeket is kielégíti: a gazdasági, politikai és intézményi szinten jelenleg bekövetkező változások egy politikai és adminisztratív megújulási folyamatot stimulálnak és kísérnek, mely új stratégiák és politikai eszközök kialakulásával jár együtt. A gender mainstreaming egyike ezeknek. A nemek közti egyenjogúság hagyományos felfogásának nézőpontjából tekintve ezen gazdasági és politikai változások korlátozó tényezők voltak. Ezek a nemek közti egyenjogúság egy kiszélesített koncepciójához kapcsolódnak, amely a különböző kompetenciák és képességek kihasználásával, mind a nők, mind pedig a férfiak bevonásával szándékszik megvalósítania társadalom építését és a jövő előkészítését.

A gender mainstreaming az ENSZ A Nők Helyzete a Harmadik Világban című konferenciájának (Nairobi, 1985) megrendezése után, új koncepcióként jelent meg először nemzetközi írásokban, mégpedig annak a vitának kapcsán, amely az ENSZ A Nők Helyzetével foglalkozó Bizottságában (CSW) alakult ki a fejlődő országokban élő nők szerepéről. Itt a nők fejlődésben játszott szerepének növelésére, valamint a női értékeknek a fejlesztési munkákba való integrálására alkalmas eszközként tekintettek a gender mainstreaming-re. Valójában azonban a szükség hozta létre: a Nairobi Haladó Stratégiák a Női Emancipációért (Nairobi Forward Looking Strategies for the Advancement of Women) alapelveinek adaptálására, a kormányok által tett kötelezettségvállalások előfeltételeként, az ENSZ szervezeteinek rendes munkájuk során foglalkozniuk kellett ezekkel a stratégiákkal. Ezért 1986-ban elfogadtak egy, a Nők Helyzetével foglalkozó Bizottság jövőbeni munkájáról szóló határozatot, amely arról döntött, hogy a Haladó Stratégiákat mind a gazdasági, mind pedig a szociális fejlesztési programba teljes mértékben integrálják. 1987-ben a CSW, az 1986-ban hozott döntés alapján, felszólította az ENSZ égisze alatt működő összes olyan szervezetet, amely ezt eddig nem tette meg, beleértve a regionális bizottságokat és a tanácsadóirodákat, egy átfogó, a nők egyenjogúságát célul kitűző politika kidolgozására és gyakorlati alkalmazására, valamint a középtávú terveikbe, állásfoglalásaikba, célkitűzéseikbe, programjaikba és bármely más fontos politikai dokumentumaikba történő belefoglalására.

Az ENSZ nőkről szóló negyedik nemzetközi konferenciáján (Peking, 1995) a Cselekvési Program, melyet a konferencia végén fogadtak el, nyíltan pártfogásába vette a gender mainstreaming stratégiáját. A Cselekvési Program ennek népszerűsítésére szólít fel, többször kijelentve, miszerint a kormányok és más résztvevők kötelessége, hogy minden programban és intézkedésben aktívan és érzékelhetően előrelendítsék a gender mainstreaming-et, vagyis minden döntés előtt fel kell mérniük a döntés nőkre illetve férfiakra - külön-külön - gyakorolt várható hatásait . Annak ellenére, hogy ez nem sok irányelvet ad arra nézve, hogy hogyan lehet kifejleszteni és a gyakorlatban megvalósítani a fentieket, a Cselekvési Program hatására sok ország fogadott el nemzeti tervet a gender mainstreaming-re vonatkozóan (ld. III. rész).

A gender mainstreaming koncepciójának térhódítása az utóbbi években leginkább európai kormányközi szervezetek esetében volt megfigyelhető. Megjelent az Európai Bizottság harmadik, középtávú, Közösségi intézkedések a nők és férfiak egyenlő lehetőségeire elnevezésű programjában (1991-1995), és a jelenlegi, negyedik program központi témája lett. A Bizottság ezen kívül egy közleményt is kiadott a gender mainstreaming-ről.

A Skandináv Miniszterek Tanácsa (Nordic Council of Ministers) - az 1995 márciusában elfogadott Skandináv Kooperációs Program a Nemek Egyenjogúságáért 1995-2000 keretén belül - elhatározta, hogy aktív lépéseket tesz a nemek közti egyenjogúság kérdésének a politikai minden területén és minden szintjén való megjelenítéséért. Ez egy igen fontos pillére annak a stratégiának, mely a nemek közti egyenjogúságért való összefogást tűzte ki céljául. Továbbá elhatározták, hogy lépéseket tesznek olyan, tesztelt modellek készítése érdekében, amelyek integrálni képesek a nemi szemszöget. 1997-ben egy hároméves kísérleti projektet indítottak útjára, melynek célja fejlesztési valamint tesztelési módszerek és eszközök kidolgozása volt a gender mainstreaming számára.

Szintén 1995-ben, a Pekingi Konferencia előkészületei alatt az Európa Tanács egy mainstreaming szakértőcsoport felállításáról döntött, amely ezt a tanulmányt készítette és a hozzá tartozó módszertant kifejlesztette.

Számtalan egyéb tanulmány is létezik a gender mainstreaming témájában, mind más és más aspektusát világítja meg. Konszenzus azonban nemigen létezik a gender mainstreaming definícióját illetően, (a legtöbb a nemi egyenjogúság beillesztését tartalmazza a meghatározásba) vagy abban, hogy hogyan lehet a nemek közti egyenjogúság eszméjét a gyakorlatban a főáramba (mainstream) terelni, és ez mit von maga után. Összefoglalva, a következőket lehet elmondani:

• Az összes definíció a nemek közti egyenjogúság elérésének céljára összpontosít. Bár a nemek közti egyenjogúság kifejezés nem mindenhol van megemlítve, legalább közvetve utalnak rá. Minden definíció szól arról is, hogy mi minden kerül be a főáramba (mainstream), nevezetesen a nemek közti egyenjogúság perspektívája vagy a női nem perspektívái is.

• Sok meghatározás pusztán magát a stratégiát írja le, és gyakran egyszerűsítik le a definíciót a gender mainstreaming másodlagos aspektusaira: a nők döntéshozatalban való maximális részvételére összpontosítanak, vagy csak egy-egy olyan eszközre, mint pl. politikai javaslatok nemi szempontból való állandó felülvizsgálata. Ebben az esetben a definíció és a cél egy és ugyanaz lesz: a gender mainstreaming önmaga lesz az elérendő végcél.

• Néhány meghatározás a gender mainstreaming következményeire és a társadalom működésére és felépítésére gyakorolt hatásaira összpontosít. Ezek a definíciók kihangsúlyozzák a intézményi kultúra illetve az intézmények működésének változásait (vagyis ennek szükségességét), és újfajta gondolkodásról, új politikai megközelítésekről beszélnek. Haladóbb felfogású civilszervezetek kapcsán találhatunk effajta meghatározásokat.

• Sok definíció közvetve feltételezi, hogy a mainstreaming a résztvevők gondolkozásának megváltozásával jár, vagyis a szokásos szereplők vesznek részt a gender mainstreaming-ben.

• Végül meglepő, hogy a gender mainstreaming nagyon sok esetben egyáltalán nincs definiálva.

A csoport tudatában van annak, hogy a mainstreaming szó nehezen ültethető át más nyelvekbe, ezért gyakran redukálják olyasféle kifejezésekre, mint pl. nemi alapú megközelítés . Azonban a fogalom nyilvánvalóan többet jelent: kísérletet, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdései bekerüljenek a társadalom főáramába (mainstream), amely magában foglalja azokat az irányvonalakat és eszméket, amelyek alapján politikai döntések születnek, valamint az általános vagy speciális politikák forrásait, mint például az oktatás vagy a közlekedés. Tehát a mainstreaming azt jelenti, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdéseivel az oktatással vagy a közlekedéssel kapcsolatos munkán belül kell foglalkozni. A koncepció megértésének megkönnyítése érdekében a lefordításon túl alaposan el kell magyarázni azt minden országban. A csoport úgy határozott, hogy a nemi szemszög integrálásának hangsúlyossá tétele érdekében a gender mainstreaming kifejezést alkalmazza.

A szakértőcsoport munkájának egy részét azzal töltötte, hogy átfogó meghatározást találjon a gender mainstreaming fogalmára. A definíció fontossága abban a tényben rejlik, hogy tartalmaznia kell a különböző meghatározások minden említett aspektusát.

Először is arról szól, hogy mit kell a fő irányvonalba (mainstream) integrálni, és ez a nemek közti egyenjogúság perspektívája, valamint arról, hogy mi az elérendő cél, ez pedig a nemek közti egyenjogúság.

Másodszor, megemlíti a funkcionális és strukturális feladatokat, amelyeket a gender mainstreaming érint, tehát: politikai folyamatok átszervezése, tökéletesítése, fejlesztése és értékelése. A gender mainstreaming egyaránt politikai és technikai eljárás. Újfajta politikai megközelítéseket és rendelkezéseket, szervezeti illetve intézményi váltásokat foglal magába, és társadalmi változásokhoz fog vezetni. Politikai folyamatok átszervezését jelenti, mivel a nemek közti egyenjogúság elvére irányuló figyelmet a napi politika, ill. a szóban forgó politikai eljárásokat irányító szereplők felé fordítja.

Harmadszor, a meghatározás nem részrehajló, és nem csak a gender mainstreaming bizonyos területeire korlátozódik. Politikai eljárások (át)szervezése, fejlesztése és jobbá tétele sokféle technika és eszköz alkalmazását igényli. Magában foglalja a nők maximális részvételét az élet minden területén, éppúgy, mint minden olyan előterjesztés nemi szempontú vizsgálatát, amely általános vagy szektorális programokra és politikákra vonatkozik. Nem elhanyagolható tény, hogy a definíció teret ad minden számba vehető technikának és eszköznek. Továbbá némely szereplő és technika iránti igény és hozzáférhetőségük kontextusonként eltérhet, így a meghatározás nem lehet végleges.

A szakértőcsoport az alábbi definíció mellett határozott:

A definíció kiemeli a mainstreaming célját, folyamatát, tárgyát, és aktív alanyait. Tárgy-on politikai eljárások értendők, minden szinten és minden stádiumban, aktív alanyokon pedig a politikában általában résztvevők. A gender mainstreaming egyik jelentése szerint a politikai folyamatokat olyan módon kell átszervezni, hogy az azokban résztvevők tudják, hogyan lehet a nemek közti egyenjogúság perspektíváit az eljárásokban megjeleníteni. Azt is jelentheti, hogy a nemek közti egyenjogúság szakértelme csak úgy juthat politikai eljárások során szerephez, ha azt a politika aktív résztvevőinek általános követelményeként írjuk elő.

A definíciónk arra is rávilágít, hogy a gender mainstreaming milyen módon szűri meg némelyik egyenlőségi politika hiányosságait. A gender mainstreaming azt is jelenti, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdése a politika szerves része. Továbbá a nemi egyenjogúság egy átfogóbb meghatározását vonja maga után, értékelve az eltéréseket és különbségeket. Az (át)szervezés, fejlesztés, tökéletesítés és értékelés iránti szükségességet kiemelve lehetőség nyílik arra, hogy megkérdőjelezzük azt a férfidominanciát, amely a társadalmat jellemzi, és a nemek közti egyenlőtlenség alapvető jellemvonása. A mainstreaming ezen kívül kiragadja a nemek közti egyenjogúság kérdéseit elszigeteltségükből, több új résztvevőt von be egy kiegyensúlyozott társadalom felépítésébe. Így felgyorsulhat és megerősödhet az a folyamat, mely a nemek közti kapcsolatokat a nemi egyenlőség irányába tudja terelni.

A gender mainstreaming nem tud helyettesíteni más egyenjogúsági politikákat és szervezeteket. Mikor a gender mainstreaming-et új stratégiaként említjük, mindig ki kell hangsúlyoznunk, hogy az nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hagyományos nemek közti egyenlőségért vívott küzdelmet. Ez a két teljesen különböző stratégia ugyanazért a célért, ti. a nemek közti egyenjogúságért küzd, és kéz a kézben kell haladniuk, legalábbis addig, ameddig a társadalom egészében nem születik konszenzus, és a nemi egyenjogúságnak nem alakul ki valódi kultúrája. A kérdés az, hogy hogyan viszonyul a gender mainstreaming a speciális egyenlőségi politikákhoz, és miért van még szükségünk a hagyományos eljárásokra. A gender mainstreaming és a hagyományos politika között a fő különbséget a megcélzott eljárások és az azokban résztvevők jelentik. A hagyományos politika egy, a nemi egyenlőtlenségből származó specifikus problémából indul ki. Erre a problémára egy specifikus politikát fejlesztenek ki az egyenlőségért küzdők. Ugyanakkor a mainstreaming kiindulópontja a már létező politika. Ezt kell úgy átszervezni, hogy az eredeti résztvevők nemi perspektívákat is számításba vegyenek, és mint végcél, elérjék a nemek közti egyenlőséget. A mainstreaming egy alapstratégia - sok időt vehet igénybe, míg mindenhol bevezetik, de maradandó változások lehetőségét hordozza magában. A hagyományos egyenlőségi politika sokkal gyorsabban érezteti hatását, de általában csak korlátozott területeken alkalmazható.

• A nőkérdéshez értőket egy adminisztratív egységbe foglalva a nemek egyenjogúságáért küzdő szervezetek fontos és új információkat fedtek fel, ugyanakkor képesek voltak új eljárások kifejlesztésére. Ezáltal megnövekedett a nemek közti egyenjogúság szakértőinek száma, ugyanakkor a téma ismeretanyaga is, és ez az ismeretanyag adja ma is erejüket. Ez a fajta szakértelem elengedhetetlen a gender mainstreaming elindításához: ez alkotja a mainstreaming közegét. Igen valószínűtlen, hogy a gender mainstreaming megvalósuljon egy olyan társadalomban, ahol nem létezik hagyományos egyenlőség-politika, és ahol nincsenek megfelelő eszközök és szereplők, akik megvalósítanák: a gender mainstreaming a nők és férfiak közti egyenlőtlenségek átfogó és teljes körű ismeretét igényli, megfelelő alapjául szolgálva nyilvános vitáknak és politikai döntéseknek, miközben a politika feladata az élet minden területén kihangsúlyozni a nemi szemszög jelentősségét. Ezen túlmenően, a gender mainstreaming a hétköznapi résztvevők sokkal szélesebb skáláját vonja be, akiknek legnagyobb része elsősorban nem ezen a területen szakértő. Nekik meg kell szerezniük a nemi kérdésekhez szükséges alapvető tudást.

• A hagyományos egyenjogúsági politikában eddigi résztvevőknek igen fontos feladat jut a következőkben: mivel minden ismeret és adat a rendelkezésükre áll, ezáltal biztosítani tudják a szükséges szellemi hátteret. Ez a feladat azokban az országokban, ahol a nőtudomány nem túl elterjedt, különösen fontos. A gender mainstreaming vadonatúj stratégia, ezért jelentős továbbgondolást és továbbfejlesztést igényel. Még azokban az országokban is, ahol a nemi egyenjogúságért küzdő szervezetek nem a legfőbb részesei a mainstreaming megvalósításának, fontos elméletek születhetnek, továbbá hasznos információkat és tudást terjeszthetnek a nemi egyenjogúsággal kapcsolatos kérdésekben, a mainstreaming-ben résztvevők és a társadalom egésze számára.

• A nemek közti egyenjogúságért küzdő szervezetek határozottak és specifikusak. Megvan a saját szemléletük: számukra kiindulópontul a nemek közti egyenlőtlenségek szolgálnak, és arra összpontosítanak, hogy hogyan lehet ezeket leküzdeni. Ezek a szervezetek olyan fontos kérdéseket hozhatnak előtérbe, melyeket a politika más területein nem vizsgálnak. A gender mainstreaming az általános politikát érinti. Ez azt jelenti, hogy amikor a társadalomra nagy hatást gyakoroló politikai folyamatokat tervezik, mindkét nem jellegzetességeit, érdeklődési köreiket és értékeiket számba veszik. Ennek eredményeként láthatóbbá válik, hogy a nemek közti egyenjogúság férfiak és nők közös ügye. A gender mainstreaming annyit jelent, hogy nemi szempontból is vizsgálunk egy adott politikai területet, hogy bizonyosak lehessünk abban, hogy az adott politika hatásai nem-semlegesek lesznek, azonban nem a fennálló nemi egyenlőtlenségeket tekintjük a kialakítandó politika kiindulópontjául. A speciális egyenjogúsági politika közvetlenül a nemi egyenlőtlenség kérdéseit célozza: a nők és férfiak speciális szükségleteit figyelembe véve foglalkozik olyan kérdésekkel, melyeket a politika más területei nem fednek le. Csakúgy, mint a környezetvédelem esetében, amely általánosan elfogadottan önálló szektorként van jelen a politikában - habár a környezetvédelem kérdésének a politika sok területén (pl. mezőgazdaság, közgazdaság, infrastruktúra, nemzetközi kereskedelem, fejlesztési együttműködés) kell szempontként megjelennie - a nemi egyenjogúság kérdésének is önállóan kell jelen lennie a politikában. Az egyenjogúsági szervezetek azok a szereplők, melyek képesek rávilágítani a kormány nemi viszonyokat alakító alapvető szerepére.

• A gender mainstreaming azon a tudásanyagon és azokon a tanulságokon alapul, amelyeket a korábbi egyenlősítő politikák tapasztalataiból nyert. Egyre inkább utat tör magának az a felismerés, hogy a speciális egyenjogúsági politika nem elegendő egy, a nemek közti egyenjogúságot valóban tiszteletben tartó társadalom építéséhez. A gender mainstreaming az ebből következő logikus lépés. A mainstreaming a hagyományos egyenjogúsági politika nélkül azonban képtelen teljes mértékben betölteni szerepét, hiszen ez a politika az, amely a mainstreaming szükséges közegéül szolgál. Ezen kívül a gender mainstreaming nem olyan közvetlen és specifikus, mint a speciális egyenjogúsági politika. A mainstreaming és a speciális egyenjogúsági politika nemcsak kettős, egymást kiegészítő stratégiák, de együttesen egy kettős nyomvonalat, nyompárt alkotnak.

A gender mainstreaming bevezetésével kapcsolatos, igen korlátozott mennyiségű tapasztalat miatt ez a fejezet inkább visszajelzésekre, mint tapasztalatokra támaszkodik. A változások azonban ritkán mennek végbe könnyedén. Amennyire ez jelenleg felmérhető, a legtöbb várható probléma a gender mainstreaming stratégiájának, az adott folyamatoknak, technikáknak és eszközöknek a téves megértésére, illetve a politikai szándék hiányára vezethető vissza.

• Az első nehézséget a gender mainstreaming koncepciójának és a speciális nemi egyenjogúsági politikához fűződő viszonyának félreértése jelentheti. A gender mainstreaming-et - a nem tökéletes megértés következtében - egy új, a nemi egyenjogúsági politika korábbi formáit helyettesítő stratégiaként értelmezhetik. Ez néhány kormányzat számára hivatkozásul szolgálhat arra, hogy speciális egyenjogúsági politikáját felfüggessze. A mainstreaming és a speciális egyenjogúsági politika egymástól függetlenek (I. rész, 4. fejezet). A gender mainstreaming számára szükséges a speciális egyenjogúsági politika folytatása, ha másért nem, hát azért, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdése ne tűnjön el, az egyenjogúsági törekvések ne morzsolódjanak fel.

• Nehézség merülhet fel továbbá az egyenjogúság átfogóbb koncepciójának szükségességével kapcsolatban is. A nemek közti egyenjogúság koncepcióját gyakran félreértik. Ahogy azt az I. rész 2. fejezetében említettük, a nemek közti egyenjogúság kérdésének további fejlődését megakadályozó legfőbb problémák egyike a nemek közti egyenjogúság korlátozott és szűken értelmezett koncepciója. A nemek közti egyenjogúság nem rokonértelmű az antidiszkriminációval, annál jóval többet takar. Ugyanígy nem a de jure egyenlőséget jelenti, ami csak a törvények bármely, a nőkre illetve a férfiakra tett utalásának eltávolítását takarja. Az egyenjogúság ügyét, mint olyant, pozitív cselekedetekkel, cselekvési tervekkel, mainstreaming-gel és más eszközökkel kell előmozdítani. A cél az egyenjogúság, mint pozitív jog, vagyis de facto egyenjogúság, a nők és férfiak a különbözőséghez, különbségekhez való joga, amely egyúttal magában foglalja, hogy a férfiak és a nők szabad individuumok. A mainstreaming-nek nem a nők ügyére korlátozódott fókuszra, hanem nemi perspektívára van szüksége. A gender mainstreaming-nek a nők és férfiak között fennálló viszonyokat kell figyelembe vennie, és nem a két kategóriára, a nőkére és a férfiakéra kell leegyszerűsítenie a koncepciót. Azokban az országokban, ahol a nemek közti egyenjogúság kérdésének hagyományos megközelítése az uralkodó, felül kell vizsgálni a nemek közti egyenjogúság politikáját megalapozó koncepciót, és egy nemi-alapú megközelítést kell kidolgozni.

• Problémát jelenthet még a jelenlegi politikai kultúra. A politikai eszméket megvalósító szereplők tekintetében fontos különbség van a mainstreaming és a speciális egyenjogúsági politika között. Korábban az egyenjogúság kérdésének szakértői foglalkoztak egyenjogúsági ügyekkel, ma pedig politikusok foglalkoznak a politika számos területén nemi ügyekkel. A mainstreaming egy új megközelítésnek, a nemek közti egyenjogúság perspektívájának egy eddig tematikus megközelítésbe való integrációját jelenti. Ez olyan politikai területek közti szorosabb együttműködést feltételez, melyek mindeddig egymástól elkülönített hatáskörrel rendelkeztek. Ez a politikai folyamatok újjászervezésének, valamint új, külső politikai szereplőkkel, például civilszervezetekkel való együttműködésnek a szükségességét is magával vonja. Más szóval a mainstreaming olyan folyamatos változtatásokat igényel, mint a politikai szemléletváltás, a szervezeti kultúrában bekövetkező változások vagy új konzultációs és kooperációs csatornák létrehozása.

• Ezzel párhuzamosan foglalkozni kell a politikai eszközöknek és technikáknak a mainstreaming stratégiájához való igazításával. A megfelelő eszközök és technikák hiánya a mainstreaming rossz, vagy egyáltalán meg nem történő bevezetését jelentheti. A gender mainstreaming új politikai eszközök kifejlesztését és a meglévők adaptálását teheti szükségessé, mint például statisztikai adatok újraértékelése vagy a nemek számára új statisztikai változó bevezetése (vö. II. rész, 3. fejezet).

• A gender mainstreaming rosszul történő bevezetéséhez vezet a nemek közti egyenjogúság kérdéskörében jelentkező információhiány. A hagyományos , egyenjogúsági politikai szervezetek keretein belül a nemek közti egyenjogúság kérdésének szakértőit találhattuk. Ha a gender mainstreaming stratégiáját bevezetik, a nemek közti egyenjogúság egyes kérdéseiről szóló információk nem kizárólag a minisztérium egy e célból létrehozott részlegénél fognak összefutni, hanem az adott minisztérium összes osztályán jelen lesznek. Ezek a résztvevők már nem az egyenjogúság kérdésének szakértői lesznek, amely magában hordozza azt a veszélyt, hogy a nemi érdekeket nem fogják felismerni, illetve nem lesznek képesek megfelelő egyenjogúsági politikát kialakítani. Ez akár azzal is járhat, hogy magát a mainstreaming stratégiáját sem fogják tökéletesen érteni, amelynek problémáját már fent tárgyaltuk. Ez a jelenlegi status quo megmerevedését jelentheti. Gondot okozhat a gender mainstreaming stratégiájának kiépítéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező emberek hiánya, főleg ott, ahol nők túl alacsony számban vannak jelen a döntéshozatalban. Így tehát a gender mainstreaming számára elengedhetetlen, hogy az összes politikai szereplő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a nemi kérdésről, valamint biztosítani kell azt is, hogy a mainstreaming stratégiák gyakorlati megvalósításához szükséges módszerek is elérhetőek és megtanulhatóak legyenek számukra.

• Végül veszélyt jelenthet a gender mainstreaming-ről való üres beszéd, annak gyakorlati megvalósítása nélkül. Előfordulhat, hogy kormányzatok pozitív döntést hoznak az egyenjogúságnak az összes politikai területre való integrálásáról, majd semmi többet nem tesznek ezért, vagy csak látszólagos segítséget nyújtanak gender mainstreaming kezdeményezések számára. A gender mainstreaming nagyon divatos, de nem maga a cél - a cél a nemek közti egyenjogúság elérése. A gender mainstreaming tehát megköveteli a politikusok azon akaratát és szilárd elkötelezettségét, hogy nem csak a nők és férfiak között létező egyenlőtlenségeket szüntetik meg, hanem az ezeket kiváltó okok ellen is küzdeni fognak. Ez többek között a szükséges anyagi és emberi források felszabadításának szándékát is jelenti. Mivel a mainstreaming a politika " szokásos szereplőit és területeit érinti, a szükséges anyagi és emberi forrásokat a normál költségvetés keretein belül kell előteremteni. A mainstreaming-re fordított nem elegendő forrás lehetetlenné teszi megfelelő eredmények elérését, amely a mainstreaming-et, mint a nemek közti egyenjogúság elérésnek stratégiáját fogja alkalmatlannak feltüntetni.

A gender mainstreaming stratégiák gyakorlati bevezetésével kapcsolatban további problémák és nehézségek is felmerülhetnek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az új stratégiák bevezetése soha nem megy gördülékenyen, és épp ezért az új kezdeményezéseknek meg kell adni a bizalmat akkor is, ha azok nem járnak azonnal érezhető eredménnyel. Emellett sok nehézség és probléma elkerülhető a gender mainstreaming szükséges előfeltételeinek és az azt segítő körülményeknek (lásd: II. rész, 1. fejezet), illetve a gender mainstreaming sikeres példáinak (lásd: III. rész, 2. fejezet) figyelembe vételével.

Az eddig leírtak alapján tagadhatatlan, hogy a gender mainstreaming fontos stratégia. Sőt, felsorolhatunk néhány, a mainstreaming járulékos értékét indokló okot:

• Mert az embereket a politika alakításának középpontjába helyezi

Az egyenjogúság kérdésének mainstream-elése, főáramba helyezése kihangsúlyozhatja bármely politikai lépés kialakításának és kiértékelésének igényét annak megfelelően, hogy milyen hatást gyakorol egy konkrét helyzetre, legyen szó egyénekről vagy társadalmi csoportokról, nőkről vagy férfiakról, azoknak jellegzetes adottságaival és igényeivel. Egy ilyen megközelítés segíti az általános (globális és szektoriális, nemzeti, regionális vagy helyi) politika kialakítását és kiértékelését, aszerint, hogy mennyiben eredményezi az emberek jólétét. Tehát azt a hagyományos gyakorlatot váltja fel, amelyben elvont gazdasági mutatókat használnak (mint például a GDP és hasonlók, melyek semlegesek és átlagértékekben vannak kifejezve), hogy helytállóbb és jobban értékelhető mutatókkal jobban kifejezze az emberek konkrét jóléti állapotát. Bevezetnek majd egy olyan tanulási folyamatot, amely a politikusokat és a közvéleményt tanítja meg arra, hogy hogyan figyelhetnek oda jobban a politikai lépések állampolgárokra gyakorolt hatásaira. A gender mainstreaming abban is segíthet, hogy nők és férfiak életének kritikus aspektusai is napirendre kerüljenek, olyan aspektusok, melyek régebben nem kerültek nyilvánosságra. Tehát ez a módszer egy lépés lehet afelé, hogy a mai demokratikus társadalmak általános fejlődése és irányítása humánosabb, ugyanakkor kevésbé anyagi szemléletű legyen. Ha a politikusok nemi egyenlőséggel kapcsolatos szempontokat is számításba vesznek, a politika nagyobb mértékben képviseli majd mind a nők, mind pedig a férfiak valódi igényeit. Így minden ember élete jobb lesz, nőké és férfiaké egyaránt. Ebben az értelemben a gender mainstreaming stratégiájával minden oldal csak nyerhet.

• Mert jobb kormányzathoz vezet

A gender mainstreaming a politikai szereplők tájékozottabbá válását, tehát jobb kormányzatot fog eredményezni. Kétségbe vonja azt a feltételezést, hogy a politika a nemek szempontjából semleges - ami soha nem igaz - és megkísérli feltárni a valóságot. Végső soron jelentős átláthatóságot és nyitottságot hoz a politikai eljárásokba.

• Mert nőket és férfiakat egyaránt alkalmaz, tehát minden emberi erőforrást kihasznál

Mindeddig néhány nő irányítása alatt állt a nemek közti egyenjogúság előmozdítása. Ám a gender mainstreaming sokkal több embert - férfit és nőt egyaránt - alkalmaz. Azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a mai társadalomnak minden emberi erőforrását, nők és férfiak tapasztalatait egyaránt ki kell használnia. A nők és a férfiak között megoszlik a felelősség a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében. Végül, mivel jóval több külső résztvevőt von be a politikába (ld. II. fejezet 4. pont), a gender mainstreaming segítséget jelenthet a demokratikus rendszerek hatásfokveszteségeinek (democratic deficit) csökkentésében, mely oly sok demokráciára jellemző napjainkban.

• Mert a nemek közti egyenjogúság kérdéseit a társadalom számára láthatóvá teszi

A gender mainstreaming meg kívánja mutatni a politikai kezdeményezések nemekre gyakorolt hatásait és következményeit, valamint elvégezni a nők és férfiak helyzetének összehasonlítását a kérdéses területen. A nemek közti egyenjogúság kérdései mindenki által láthatóak lesznek, és beleolvadnak a társadalom főáramába, ott is, ahol eddig csak a periférián voltak. Láthatóvá kell tenni, hogy a nemek közti egyenjogúság fontos társadalmi kérdés, nem pedig egy újabb kiadás , vagy luxus . A gender mainstreaming felismerte, hogy a nők és férfiak közti egyenlőtlenségek ellen csak a politikai rendszer és a társadalom egészének érdekeltségével, beavatkozásával és elkötelezettségével lehet hatékonyan küzdeni. A nemi egyenlőséggel szemben tanúsított - túl gyakran negatív - attitűdöket kívánja megváltoztatni, és új vitákat nyitni a nemek közti egyenjogúság kérdéseiről, a megszokottól eltérő szemszögből.

• Mert figyelembe veszi a nők és a férfiak közötti eltéréseket

Köztudott, hogy a nők - és a férfiak - nem alkotnak homogén csoportot. A politikának figyelembe kell vennie ezeket a különbségeket. A gender mainstreaming azért tudja jobban megcélozni a nők különböző csoportjainak különféle helyzeteit, mint a speciális egyenjogúsági politika, mert teret ad a különbségeknek is. A gender mainstreaming látószögéből nem az a probléma, hogy léteznek különbségek, hanem hogy azok egy hierarchikus rendhez kötődnek, és fennáll a veszélye annak, hogy minden állampolgárt férfi-normákkal mérnek. Ebből a szempontból a gender mainstreaming egy lépéssel többet tesz annál, mint hogy csupán a nemek közti egyenjogúságért dolgozna. Teret ad nem-hierarchikus különbségeknek, legyen az nemi, faji, osztálykülönbség vagy más tényezők keveredése. Más szóval, figyelembe veszi, hogy az emberi lények nem elvont tárgyak, hanem sajátos identitással rendelkeznek. A gender mainstreaming-nek ez a sajátos mellékhatása a társadalom egésze számára igen hasznos.

A második rész megvilágítja a gender mainstreaming-et elősegítő körülményeket, és ennek elengedhetetlen előfeltételeit. Ezen kívül általános képet ad a gender mainstreaming által alkalmazható eszközökről és az annak gyakorlati megvalósításában résztvevőkről. Az olvasó észre fogja venni, hogy a II. és a III. rész sokszor egymásra utal. Ez azért van így, mert a II. részben tárgyaltakat később konkrét formába öntjük valós példákon keresztül.

Az előző fejezetekben megtárgyaltuk a gender mainstreaming bevezetéséhez társuló nehézségeket, melyek közül sokat leküzdhetünk az elősegítő körülmények és az elengedhetetlen előfeltételek figyelembevételével. Azonban ezek hozzáférhetősége országról országra eltér. Mégis fontos, hogy nagy figyelmet szenteljünk a körülményeknek, melyekbe be kívánjuk vezetni a gender mainstreaming-et, ezáltal növelve a siker esélyeit.

Tehát mit tekinthetünk elengedhetetlen előfeltételnek és a gender mainstreaming-et elősegítő körülménynek?

• Politikai szándék

Az államnak a nemek közti egyenjogúságot egyik fő feladatának kell tekintenie. Az Európa Tanács majd minden tagállama ratifikálta a CEDAW Egyezményt, ami nyilvánvaló elkötelezettséget mutat. Azonban ez nem elég. A gender mainstreaming-ből politikai kérdést kell csinálni. A civilszervezetek fontosak lehetnek a politikai szándék megteremtésében. Ezen felül a kormánynak ki kell adni egy ún. küldetési nyilatkozatot , amelyben kijelenti, hogy szándékában áll a nemek közti egyenjogúság kérdését minden politikai intézkedésbe és programba belefoglalni, és jeleznie kell, hogy ezek a programok hatékonyan elősegítik, majd megvalósítják a nemek közti egyenjogúságot. A kormány feladata az is, hogy világos kritériumokat állítson fel a gender mainstreaming-gel kapcsolatban, mely azután segíti a résztvevők munkáját. A gender mainstreaming nem lehet sikeres olyan, határozott politikai szándék nélkül, mely lépésről lépésre, keresve a konszenzusokat, megteremti a nemek közti egyenjogúság kultúráját.

Politikai szándékon olyan szándékot értünk, mely megkérdőjelezi a jelenlegi nemek közti egyenlőtlenségeket és azokat a rendszereket, folyamatokat és politikákat, melyek megszilárdítják azt. Ez többek között egyenlő jogokat foglal magában a fizetett munkára és gazdasági hatalomra, továbbá szándékot annak elfogadására, hogy a családi kötelezettségek és a háztartási munkák közösek. Ha majd a nemek közti egyenjogúság valódi kultúrája meghonosul, nők és férfiak sokkal nagyobb mértékben osztják meg a fizetéssel nem járó munkákat és a családi feladatokat, mint jelenleg. Ezért a két nem közötti együttműködés és a munkamegosztás pozitív aspektusait nyíltan fel kell vállalni (ld. III. rész 2. pontjában az Európai Közösségek Bizottságának állásfoglalását). A gender mainstreaming-et felvállaló politikai szándék és a köztudatban megjelenő nemek közti egyenjogúsági kérdések között szoros összefüggés van. Ezért a kormányoknak kötelességük támogatni a társadalom tájékoztatását és az egyenjogúsági kérdések terjesztését, például az oktatásban.

• Speciális egyenjogúsági politika

A speciális egyenjogúsági politika fontosságát már megtárgyaltuk az I. rész 4. pontjában. Azokban az országokban, ahol ilyen nem létezik, egyidőben kellene létrehozni a speciális egyenjogúsági politikát és a gender mainstreaming-et. Történetileg, egy ilyen politika hét szempontot igényel:

1. Esélyegyenlőségi és az antidiszkriminációért fellépő törvénykezést: ez biztosítja a diszkrimináció elkerülését, nem utolsó sorban a munkaerőpiacon. Az ilyen törvénykezés az egyenjogúság alapfeltétele.

2. Az esélyegyenlőségi ombudsman, a diszkrimináció ellen védelmet nyújtó egyenlőségi bizottságok vagy tanácsok intézményének létét.

3. Erős állami, egyenlőségért küzdő intézményt (adminisztratív szervezeteket), hatékony eszközökkel és erőforrásokkal (emberi és anyagi források egyaránt), mely hatást tud gyakorolni a politika minden szintjére.

4. Specifikus egyenjogúsági politikát és politikai lépéseket, melyek specifikusan női - és férfi - érdekekre irányulnak.

5. Minden minisztériumon belül egyenjogúsági részlegek és központok létrehozását.

6. A nemek közti egyenjogúság kérdéseinek kutatását és oktatását.

7. A nemek közti egyenjogúság kérdéseire való figyelemfelkeltést.

• Statisztika

A nők és a férfiak jelenlegi helyzetéről és a nemek jelenlegi kapcsolatáról való adatgyűjtés feltétlenül szükséges. A probléma nem csak az, hogy a statisztikák nem mindig vannak nemek szerint felosztva, hanem hogy az adatok a nemek szempontjából torzulást mutathatnak. A jó statisztikák eredményei nőkre és férfiakra egyaránt érvényesek, de nemekre éppúgy fel vannak osztva, mint minden más változóra (pl. faji, vallási hovatartozás stb.)

• Széleskörű ismeretek a nemek közti kapcsolatokról

Mivel a mainstreaming önmagában nem cél, hanem stratégia a nemek közti egyenjogúság elérésére, feltételezi, hogy a politikusok számára elegendő mennyiségű információ áll rendelkezésre a témában. Azonban az összes ismeretanyag nem dolgozható fel a nemek közti egyenjogúság intézményeiben, ezért hatékony kutatásokat kell végezni és lehetővé tenni. Az ilyen kutatásoknak tartalmazniuk kell a jelenlegi egyenlőtlenségek elemzését a politika minden területén, továbbá annak előrejelzését, hogy a jövőbeni intézkedések milyen hatással lesznek nőkre és férfiakra. A mainstreaming-nek a nemek tudományának fejlett szintjére van szüksége. Az különböző országok közti különbségek - a nemek tudományának fejlettsége és/vagy a nemek tudománya és a politika kapcsolata szempontjából - kihangsúlyozzák a külső szakértők bevonásának fontosságát. Ha a nemek közti kapcsolatokról széleskörű ismeretek állnak rendelkezésre az irányításs rendszerben, ez nagymértékben előmozdítja a gender mainstreaming-et.

A gender mainstreaming magában foglalja a politikai eljárások átszervezését, tökéletesítését, végrehajtását és értékelését, továbbá az adminisztratív rendszer sajátságairól szóló információkat. Tudnunk kell, hogy a szükséges szakértelmet hol találhatjuk meg, ezenfelül ismernünk kell a politikai folyamatokat: általában kik befolyásolják a politikát, milyen lépéseket tesznek, és kik a felelősök.

• A szükséges anyagi és emberi források

Anyagi eszközöket feltétlenül igényel a gender mainstreaming, mint ahogy minden más politikai stratégia is. A már létező anyagi források újraelosztására van szükség. Még ha az országok megfelelő politikai szándékot is mutatnak, átfogó lépéseket tesznek a nemek közti egyenjogúság eléréséért, és részletes ismeretekkel rendelkeznek a kérdésről, ez még nem teszi lehetővé számukra, hogy létező politikai technikákat és eszközöket fogadjanak el, vagy új csatornákon dolgozzanak együtt, és megfelelő képzésben részesítsék politikusaikat. Mindehhez anyagi eszközökre van szükség. Szűklátókörűségre vallana, ha csak a gender mainstreaming azonnali költségeivel számolnánk. Már említettük a gender mainstreaming előnyeit és pozitív hatásait - összefoglalva leszögezhetjük, hogy cél a minőség. Amikor rövidtávú költségekről döntünk, a hosszútávú nyereségeket is figyelembe kell venni.

• A nők részvétele a politikai, a közéletben és a döntéshozatalban

Nyilvánvaló, hogy nehéz valóra váltani a gender mainstreaming-gel kapcsolatos politikai szándékokat, ha a nők nem vesznek részt teljes mértékben a politikai- és a közéletben, és általában a döntéshozatalban. Ezért igen fontos, hogy ez megvalósuljon. Különösen fontos, hogy a nők részt vegyenek a döntéshozatalban, annak biztosításaként, hogy a női értékek, érdekek és élettapasztalatok megjelennek a döntésekben. Nyilván nem minden egyes nő a legjobb szószólója a nők ügyének, de tulajdonképpen a nemek közti egyenjogúság kérdésének mégiscsak nők a szóvivői. Ezen kívül, a tapasztalat szerint azokban az országokban, ahol több nő vesz részt a döntéshozatalban, a változások szembetűnőbbek és gyorsabban történnek (ld. III. rész 2. fejezet az Európai Közösségek Bizottságának állásfoglalását a mainstreaming-ről).

Mi történik akkor, ha ezek az elősegítő körülmények és elengedhetetlen előfeltételek nem elérhetőek? A legfontosabb feltétel a politikai szándék. Ha ez hiányzik, az anyagi eszközöket nem osztják el újra a nemi kérdések kutatására, vagy nemi egyenjogúság perspektíváját sugalló indítványokat nem terjesztenek be és nem fejlesztik azokat. A kérdés az, hogy hogyan irányíthatjuk a politikusok figyelmét a gender mainstreaming-re. Ahogy fent említettük, fel lehet tételezni - például a Cselekvési Program alapján - hogy már létezik egy hivatalos politikai szándék. Ez azt jelenti, hogy a gender mainstreaming folyamata elkezdődhet, még akkor is, ha többre van szükség, mint egyedül politikai szándékra. A mainstreaming önmagában felhívja a figyelmet az állandó nemi egyenlőtlenségekre és a nemi kérdések kutatásának fejlődésére, és ez támogatni fogja a további gender mainstreaming kezdeményezéseket.

A mainstreaming - mikor, mit és hol?

A gender mainstreaming nem egy egyalkalmas stratégia, hanem folyamatosan, végtelen szálként kell végigkísérnie a politikai folyamatokat. A mainstreaming számára minden pillanat egyformán fontos. Már az egészen korai fázisoknál - az előkészítés során - közbe kell lépnie, de semmiképpen sem szabad csak erre a stádiumra korlátozódnia. A gender mainstreaming stratégiákat a politikai folyamatok több fázisában kell alkalmazni. Az alábbi legfontosabb szakaszokat különböztethetjük meg:

• Az eljárás előkészítési és tervezési szakasza

Ennél a kezdeti fázisnál felismerjük, meghatározzuk és elemezzük a felmerülő problémákat és feladatokat, meghatározzuk a mozgásterüket és fontosságukat, az eredményt, amit el kívánunk érni, átfogó politikai válaszokat fejlesztünk ki, és meghatározzuk a célcsoportot vagy az érintett személyeket. A mainstreaming azért fontos ennél a stádiumnál, mert a témákat, melyeket eddig még soha, mostantól nemi esélyegyenlőség szempontjából is megvizsgálják. Ez a nemek közti egyenjogúság sokkal több politikai területen való megfontolásához vezet. Valójában a gender mainstreaming-et olyan korán kell elkezdeni, amennyire csak lehetséges, mert minél korábban integráljuk egy politikai eljárásba, annál valószínűbb, hogy a politikusok komolyan fontolóra veszik, és nem csak egy paragrafust illesztenek oda egy későbbi fázisban.

• Az eljárás döntési szakasza

Ebben a szakaszban eldöntik, hogy milyen problémákat és feladatokat céloznak meg, ezáltal az előző fázis előkészítő munkáját és a problémák ill. feladatok politikai mozgásterét gondolják újra. Ez határozza meg, hogy az ügy helyet kap-e a napirenden, és milyen eszközöket jelölnek ki a részére. A gender mainstreaming révén több olyan ügynek tulajdonítanak nagyobb fontosságot, melyeket régebben csak nőket érintő -nek tituláltak, és megnő azoknak az ügyeknek a száma, melyek helyet kapnak a napirenden. Ha potenciális politikai problémákat és feladatokat nemi perspektívából szemlélünk, miközben politikai prioritásokról döntünk, a problémák újfajta besorolását és az anyagi eszközök elosztásának újragondolását érhetjük el.

• A megvalósítás szakasza

Miután a szóban forgó ügyekkel kapcsolatos problémákat megtaláltuk, kielemeztük, az általános célokat definiáltuk, a politikai határvonalat meghúztuk és döntöttünk a prioritásokról, mindezt a gyakorlatban kell megvalósítani. Ez magában foglalja a konkrét tennivalók kidolgozását. A mainstreaming jelenléte az első fázisokban még nem jelent garanciát arra, hogy a nemi perspektívákat hatékonyan figyelembe veszik az eljárások megvalósításakor - az elemzés és a cselekvés két külön dolog. Komoly lépések választják el a nemi ügyek kiválasztását, a nemek közti egyenjogúság elvének támogatását, és olyan politikai eljárások megvalósítását, melyek ezt a szempontot sem hagyják figyelmen kívül. Tehát igen lényeges, hogy már ennél a fázisnál bevezessük a mainstreaming-et, csatlakozzunk a résztvevőkhöz és támogassuk őket.

• Az eljárás értékelésének szakasza

Egyre többen látják a politikai eljárások kiértékelésének fontosságát, vagyis hogy milyen mértékben érték el a kitűzött célokat, és mennyiben bizonyult hasznosnak az adott eljárás. A mainstreaming célja ennél a fázisnál megvizsgálni az intézkedések nemekre gyakorolt hatását. Ha azt nézzük, hogy mennyi energiát fektettünk az előkészítési és tervezési szakaszba, ez különösen fontos: az értékelés kiindulópontot jelenthet újabb eljárások kialakításához.

A fenti szakaszok természetesen sokkal kisebb fázisokra is feloszthatók, így a politikai eljárás részletesebben bemutatható. Az is nyilvánvaló, hogy a valóságban ezek a szakaszok nem mindig határolhatók el egymástól ilyen világosan, vagy nem mindig ebben a sorrendben követik egymást. Azonban a kiértékelő fázist leszámítva a fent jellemzett stádiumok minden eljárásban megjelennek, tehát a gender mainstreaming-et ezek alapján könnyebben valósíthatjuk meg.

Talán túl bonyolult a gender mainstreaming-et minden fázisba belefoglalni. Így felmerül a kérdés, hogy mely szakaszok a legalkalmasabbak a mainstreaming elindítására? A legfontosabb kezdőpont a politikai döntési folyamat, hiszen itt dől el, hogy a kérdés a politikai napirendre kerül-e egyáltalán. Az értékelési szakasz viszonylag könnyűnek tűnik a mainstreaming számára, mert ez a politikai eljárás kritikus szakasza, és megalapozza az ezután kialakítandó új eljárásokat. Azonban nem mindig ez a legtökéletesebben kidolgozott fázis. Az előkészítő és tervezési, illetve a végrehajtási szakaszokba nehezebben illeszthető be a mainstreaming, mivel specifikusabb, részletezettebb ismereteket igényelnek a nemek közti egyenjogúság kérdéseiről. Mégis, mint ahogy fent már említettük, feltétlenül szükségesek a gender mainstreaming számára.

A legtöbb politikai terület lényeges, mivel direkt vagy indirekt módon, de befolyásolják a nők és a férfiak életét. Még azok a területek, melyek első látásra nem tűnnek relevánsnak, mint például a külpolitika, a béke fenntartása, háborús konfliktusok megoldása vagy a nemzetközi kereskedelem, is tartalmazhatják a nemek közti egyenlőtlenségek (rejtett) aspektusait. Ha az összes ilyen területen egyidőben, legelőlről kezdjük el a gender mainstreaming-et, túl nagy munka elé nézünk, és az anyagi, az emberi erőforrások és a figyelem túl nagy mértékű szétdarabolásával kell számolnunk. Tehát akkor, hol kezdjük?

Az egyik lehetőség a leginkább érintett területeken kezdeni. A Cselekvési Program, melyet az ENSZ negyedik Nőkonferenciáján (Peking, 1995) fogadtak el, több kritikus területet is megjelöl, melyekben (még mindig) elérendő cél a nemek közti egyenjogúság. Ezek a területek érintik a szegénységet, az oktatást és képzést, az egészségügyet, az erőszakot, a háborús helyzeteket, a gazdaságot, a hatalmat és a döntéshozatalt, intézményi mechanizmusokat, az emberi jogokat, a médiát, a környezetet, a leánygyermekeket. Mindezek lényegesek a gender mainstreaming számára. Ugyanígy, a különböző európai szervezetek kormányközi programjai - az Európa Tanács, Európai Közösségek Bizottsága, Skandináv Miniszterek Tanácsa - felvázolták a nemek közti egyenjogúsággal kapcsolatos problémákat és prioritásokat. Jó stratégia, ha összekapcsoljuk ezeket a programokat. Ugyanakkor a gender mainstreaming elfogadtatása is könnyebben megy, ha a politikusok és az állampolgárok megértik, hogy olyan területen kell bevetni, ahol nagy szükség van rá.

Olyan politikai területekkel érdemes kezdeni, melyeket a nemek szempontjából általában semlegesnek tekintenek. Minden olyan terület, amely befolyásolja a polgárok hétköznapi életét - mint például a közlekedés, különböző szociális kérdések, a várospolitika - annak ellenére igen fontos, hogy ezt általában nem ismerik fel. Ugyanez érvényes a kutatásokra, mivel ez az a terület, ahonnan szert teszünk ismereteinkre. Ha ezeken a területeken bevezetjük a mainstreaming-et, az eredmény felnyithatja a szemeket. Ezáltal a politikusok és az állampolgárok meggyőződhetnek a gender mainstreaming szükségességéről, még akkor is, ha a nemi egyenlőség alapjai már kialakultnak tűnnek.

A legkönnyebb azonban olyan politikai területekkel kezdeni, ahol a nemek közti egyenjogúság elérése mindenki számára fontos, pl. a politikai és adminisztratív intézményekben, a munkaerőpiacon, az oktatási, a szociális és a családpolitikában. A fejlesztési együttműködési program már régóta magának érzi a nők ügyét, és újabban a nemi perspektívákat is (vö. III. rész 2. fejezete a svéd és a dán fejlesztési együttműködésről). Az oktatásban folyó mainstreaming azért lehet lényeges, mert a hatást megsokszorozhatja a nemek közti egyenjogúságnak a köztudatba való beépülése. A politikai és az adminisztratív intézményekben pedig figyelemmel lehet majd kísérni a választási rendszerben a mainstreaming okozta változások hatásait, vagy át lehet szervezni a legfelsőbb vezetéssel kapcsolatos személyügyi politikát.

De bármilyen fontosak is legyenek ezek a politikai területek, a gender mainstreaming legnagyobb hatását akkor fogja kifejteni, amikor egy országban nagyszabású reformokat vezetnek be, vagy újfajta törvényeket hoznak. Az Európa Tanács legtöbb tagállama éppen most szembesül a reformok kihívásaival, ezáltal rengeteg lehetőség nyílik ott a gender mainstreaming-re, már rögtön a kezdetektől.

Minden szint egyformán fontos, mivel a gender mainstreaming-et az egész társadalomba kell integrálni. Az országos szint fontossága általában mindenhol elfogadott. A többi szint viszonylagos fontossága viszont már az adott ország struktúrájától függ. Egy központosított államban például a legnagyobb figyelem az országos szintre irányul, míg egy szövetségi államban regionális szinten nyílik több lehetőség. Mindazonáltal ugyanolyan fontos a gender mainstreaming alkalmazása helyi szinten. Bár a döntések általában legfelülről, a kormány felől érkeznek, mégis helyi szinten hatnak a legközvetlenebbül az emberekre (vö. III. rész 2. fejezet, a svéd példáról, ahol önkormányzati szinten alkalmazták a gender mainstreaming-et). Igen komoly erőfeszítést igényel, hogy helyi és regionális szinten is biztosítsuk a stratégia bevezetését, és az ezeken a szinteken dolgozó szervek is megkapják a gender mainstreaming bevezetéséhez szükséges ismereteket és eszközöket.

A gender mainstreaming stratégiái sokfélék lehetnek, tehát ez is befolyásolhatja azt, hogy melyik szintet érintik. Civilszervezetek bevonása elősegítheti a helyi szintű mainstreaming-et, mivel ezek a szervezetek általában helyi és regionális szinten működnek.

Nyilvánvaló, hogy a mainstreaming-nek rengeteg módja van, és, hogy figyelembe kell venni az adott ország lehetőségeit, mikor a mainstreaming idejéről, helyéről, alkalmazásának szintjeiről, tárgyáról és a felelősökről döntünk. Ugyanakkor bölcs dolog először egy fejlesztési ill. kísérleti fázissal kezdeni egy korlátozott területen, mielőtt általánosan bevezetjük a módszert. Így kipróbálhatjuk és tökéletesíthetjük, mielőtt széles körben alkalmaznánk. Akkor viszont nem szabad elfelejteni, hogy a gender mainstreaming bizonyos fokú változatosságot igényel. A politikai folyamatok összes fázisában, minden politikai területen és minden szinten alkalmazni kell, annyi résztvevőt és eszközt bevonva, amennyit csak lehetséges.

Mielőtt leírnánk a különböző eszközöket és technikákat, talán hasznosabb, ha tisztázzuk a felmerülő fogalmakat, és, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Már említettük, hogy az elérendő cél a nemek közti egyenjogúság, és hogy két, egymástól kölcsönösen függő stratégia létezik e cél elérésére, vagyis a speciális, azaz hagyományos egyenjogúsági politika és a gender mainstreaming. Ebben a beszámolóban a különböző technikákat és módszereket olyan eszközcsoportok részeként vagy típusaként határozhatjuk meg, melyek a gender mainstreaming stratégiáját a gyakorlatban megvalósítják, mint például a politikai folyamatok (át)szervezése, fejlesztése, tökéletesítése és értékelése annak érdekében, hogy a nemek közti egyenjogúság megvalósuljon. Sok módszer és technika mindkét stratégiára alkalmazható. A résztvevők és a célkitűzés határozza meg, hogy melyik stratégiát alkalmazzuk. A gender mainstreaming a politikai folyamatok átszervezésére helyezi a hangsúlyt, fontos szerepet szánva a mindennapi politikának és politikusoknak.

Az a gond a nemi esélyegyenlőség kérdéseivel, hogy a napi politikában a legtöbb esetben nem merülnek fel problémaként. Tehát elemző eszközökre és módszerekre van szükség. A politikusok kellő szakértelemmel rendelkeznek a politikai témák kezelésére, de mivel a nemi esélyegyenlőség kérdéseiről nincs elég képzettségük, nem tudnak azokkal foglalkozni. Tehát ha megfelelő ismeretekkel rendelkeznének, ők maguk is megoldhatnák a problémákat. Ez azt jelenti, hogy oktatási eszközökre és módszerekre is szükség van. Összefoglalva, a fenti eszközök abban kell, hogy segítsék a politikusokat, hogy felfigyeljenek és megoldást keressenek a nemi esélyegyenlőség problémáira. Az utolsó eszközcsoport az, amely lehetővé teszi a különböző partnerek számára a konzultációt és részvételt az adott ügyben.

Valójában a gender mainstreaming által használt technikákat ill. módszereket nem külön erre a célra fejlesztették ki. A gender mainstreaming stratégiák a politikában általában használt eszközökön alapulnak, de újratervezték és a gender mainstreaming igényeihez alakították őket. Ez a fajta átalakítás olyan szakértők munkája, akik mind a nemi esélyegyenlőség kérdéseinek, mind pedig a politikai folyamatoknak és eszközöknek magas szintű ismeretével rendelkeznek. A nemi szempontú módszerek és technikák alkalmazása képzést is igényel: felhasználó-barát mainstreaming technikák kifejlesztéséhez nagyon magas szintű szakértelemre van szükség. Fontos, hogy figyelembe vegyük ezt a szempontot is, és a megfelelő szakembereket válasszuk ki.

Az elemző technikák széles skáláját ismerjük. Két csoportra oszthatjuk őket: az eljárások kifejlesztéséhez szükséges információt hordozókat és az eljárásban felhasználhatóakat. Az utóbbit, mely értékelési és nyomonkövetési technikákat foglal magába, legfőképpen politikusok használják. Az elemző technikák fontossága gyakorlati használhatóságukban rejlik. Ez azonban a nemi kérdések bizonyos fokú ismeretét, tehát oktatását igényli. Ezen kívül sok módszert - mint például a statisztikai adatgyűjtést, felmérések végzését, előrejelzéseket vagy olyan elemzéseket, melyek egy eljárás befektetéseit és várható eredményeit vizsgálják - nem képes egy politikus egyedül alkalmazni. Ezek a feladatok bizonyos fajta intézményesítést igényelnek, vagy ki kell őket adni külső cégeknek. Mindazonáltal a gender mainstreaming gyakorlati megvalósításának alapját képezik. Néhány példa:

• Statisztika

A nők és férfiak életkörülményeire vonatkozó információt folyamatosan végzett felmérésekkel lehet biztosítani, melyek fel vannak osztva nemek és egyéb, szövegkörnyezettől függő változók alapján, mint például kor és végzettség. Rendkívül fontos az ilyen adatok felismerése, összegyűjtése, felhasználása és hozzáférhetővé tétele. Ezek szerint a jelenlegi adatok és adatgyűjtési módszerek felülvizsgálatra szorulnak: melyik adat van nemek szerint felosztva; milyen kritériumok alapján gyűjtötték az adatokat és milyen feltételezések és értékelések rejlenek a kritériumok mögött?

Különös figyelemmel kell kísérnünk az olyan adatokat, melyek a nemek arányának dinamikájáról tájékoztatnak: mi változik, hol és milyen mértékben? A statisztikák alapozzák meg a nemek arányának elemzését, az előrejelzések készítését vagy a politika alakítása közbeni értékeléseket. Ezen kívül felhasználhatjuk az adatokat a nyilvánosság számára is.

• Felmérések és prognózisok

A nemek közti viszonyok és kialakulásuk részletes vizsgálata elősegíti a lényeges kérdések pontos leírását, és a ráfordítástól függően a jövőben várható eredményt.

• Költség/hatás elemzés

Néhány kormányintézkedés okozhat - és okozott is - károkat az embereknek és a társadalom egészének, mert a nemi esélyegyenlőség szempontjait nem vették figyelembe, illetve téves feltételezéseken alapultak. A nők és a férfiak életkörülményei olyan mértékben eltérnek, hogy az intézkedések teljesen más módon hatnak rájuk. Ez gyakran meglepetést okoz a politikusoknak, akik a nők és a férfiak valódi életkörülményeiről igen keveset tudnak. A befektetést/költséget és a várható eredményt/hatást vizsgáló elemzések betekintést nyújtanak az intézkedés mindkét nemre gyakorolt hatásaira. Manapság a kormányintézkedéseket egyre több szempontból értékelik ki. A döntéshozatal összetettsége megköveteli, hogy odafigyeljünk minden kezdeményezésre és módosításra annak érdekében, hogy megbirkózzunk a technológia, a piac működése és a nemzetközi együttműködés változásaival. Tehát a nők és a férfiak eltérő életkörülményei miatt a nemi szempontú megközelítés minőségi fejlődést jelent a politikai döntéshozatal folyamatában.

• Kutatás

A gender mainstreaming egyik legfontosabb alapja a nemek tudományának kutatása, mert ezáltal lehet a leghatékonyabban megtalálni az aktuális problémákat és kérdéseket egy adott területen. A kutatás nemek szerint felosztott statisztikákat és prognózisokat biztosít, pontos képet ad a nemek közti aktuális kapcsolatokról: valójában az összes fent említett eszköz és módszer kutatások eredménye. A kutatás azonban még ennél is több: a leginkább egyetemeken és más tudományos intézményekben folytatott nem-tudományi alapkutatás új területek és szemszögek kialakulásához vezethet, vagy mélyebb ismereteket adhat a nemek közti viszonyok (újra)szerveződésének mechanizmusairól.

• Tételjegyzékek, útmutatók és feladattervek

Ezek az eszközök a politikusokat segítik a gender mainstreaming gyakorlati megvalósításában. A tételjegyzékekben megtalálható, hogy miről szól a gender mainstreaming, megjelölik a célokat és a tervezett intézkedéseket. Bár értékes segítséget jelentenek, mégis gyakran merevek. Az útmutatók és a feladattervek azonban általánosabb segédeszközök. Kevésbé pontosak és részletezettek, de nagyobb teret biztosítanak a gender mainstreaming gyakorlati megvalósításához. Míg a feladatterv kormányoknak és miniszteri hivataloknak szól, az útmutatókat elsősorban az irányításban dolgozóknak szánták, mivel olyan politikusok tudják jobban használni, akik már rendelkeznek bizonyos ismeretekkel a nemek közti egyenjogúság kérdéseit illetően.

• A nemekre gyakorolt hatás vizsgálati módszerei

A nemekre gyakorolt hatásvizsgálatok a környezetvédelmi szektorból erednek, és tipikus példái egy olyan módszernek, mely már létezik a politikában, és a gender mainstreaming átvette és alkalmazza. Lehetővé teszi egy adott politikai javaslat átvilágítását a nőkre és férfiakra gyakorolt hatása szempontjából, így az esetleges egyenlőtlenségeket kijavíthatjuk, mielőtt a javaslatot elfogadnák. Egy nemi szempontú elemzés segít annak észrevételében, hogy nők és férfiak igényeit egyformán szolgálja-e a javaslat. Lehetővé teszi a politikusok számára, hogy a nők és a férfiak társadalmi-gazdasági lehetőségeit, vagyis a nemi különbségeket figyelembe vevő javaslatokat készítsenek. Ezek a hatásvizsgálatok felhasználhatóak a törvényhozásban, politikai indítványokban, programokban, a költségvetésben, konkrét lépésekben, kormánykiadásokban, beszámolókban vagy kutatások során. Nem csak az eljárások kialakításának folyamán, hanem a már működő eljárásokban is alkalmazhatjuk. Az állami hivatalokban dolgozók éppúgy hasznát veszik, mint a külső szakértők, de mindkét esetben bizonyos mennyiségű előzetes nemi ismereteket igényel. A nemekre gyakorolt hatásokat vizsgáló módszerek azért ilyen fontosak, mert igen pontos képet festenek egy adott politikai lépés várható hatásairól (vö. III. rész 2. fejezet a dán és a flamand nemekre gyakorolt hatást vizsgáló módszerekről).

• Nyomonkövetés

Ez a módszer az intézkedések folyamatos vizsgálatát, ellenőrzését és értékelését jelenti. Rendszeres találkozók és beszámolók, vagy kutatások és speciális tanulmányok formájában alkalmazhatjuk. A beszámolókat az kormányhivatalokban dolgozók készíthetik, de szakértők által alkalmazott lényeges műveletek, eszközök és elemzési mutatók kell, hogy megelőzzék ezt a folyamatot. A beszámolók nem a folyamat végét jelentik, hanem egy politikai lépés előkészítő és tervezési szakaszában az eredmények felhasználását. A nyomonkövetés további formái, mint például a kiértékelő kutatások, a nemek közti egyenjogúság kérdésének szakértőit is igénylik. (vö. III. rész 2. fejezet, az Európai Bizottság mainstreaming politikájáról).

Mivel a nemek közti egyenjogúság előnyeiről a közvélemény igen keveset tud, az oktatás a sikeres gender mainstreaming valószínűleg legfontosabb területe. Az oktatási módszerek és eszközök két csoportra oszthatók: figyelemfelkeltés és ismeretek terjesztése. A figyelemfelkeltés arra irányul, hogy megmutassa: jelenlegi értékeink és normáink mennyiben befolyásolják a valóságról alkotott képünket, mennyiben tartják fent sztereotípiáinkat és mennyiben támogatják az egyenlőtlenségek (újra)kialakulását. Megkérdőjelezi az értékeket és a normákat azzal, hogy megmagyarázza, hogyan hatnak ránk és hogyan korlátozzák lehetőségeinket és a döntéshozatalt. Ezen kívül a figyelemfelkeltés a nemi kérdésekre való általános fogékonyságunkat próbálja növelni. A figyelemfelkeltésen túl igen fontos a képzés. Az embereknek, különösen a politikában általában résztvevőknek, meg kell tanulniuk, hogy hogyan találják meg a nemek helyzetével kapcsolatos problémákat, és hogyan politizáljanak a nemi kérdések figyelembevételével. A gender mainstreaming-ben dolgozó minden egyes embernek képzésben kell részesülnie a nemek közti egyenjogúságról és a gender mainstreaming-ről.

A figyelemfelkeltésnek azonban nem szabad a politikusokra és a gender mainstreaming-ben dolgozókra korlátozódnia. A társadalom minden tagját meg kell célozni, nem utolsósorban az alsóbb szinteken elhelyezkedőket, ahhoz, hogy megértsék a gender mainstreaming stratégiáját, és azt, hogy nemek közti egyenjogúság elérése egy humánusabb társadalomhoz vezet. A figyelemfelkeltés eszközeit igen fontos megteremteni ahhoz, hogy vitákat, politikai érdekeket és általános mozgósítást ösztönözzünk, továbbá olyan eszközöket, melyek az információk és a kellő ismeretek eljuttatásához szükségesek. Ez azt is jelenti, hogy a már meglévő figyelemfelkeltő és oktatóanyagokat - különösen a politikusok oktatását elősegítő anyagot - a nemi esélyegyenlőség szempontjából át kell vizsgálni.

Néhány lehetséges oktatási technika és eszköz:

• Figyelemfelkeltést szolgáló és oktatási kurzusok

A fokozatos figyelemfelkeltő és ismereteket nyújtó kurzusokat különböző résztvevők részére kell tervezni, az egész állomány (beleértve a legfelsőbb vezetést) részére nyújtott általános ismeretektől kezdve a specifikus ismereteket adó speciális, interaktív kurzusokig. A tanfolyamokat a legmagasabb szinten, tehát a kormány és a parlamenti képviselők szintjén kell kezdeni. Ezek főleg a figyelemfelkeltésre kell, hogy összpontosítsanak, erős politikai elkötelezettséget ösztönözve a gender mainstreaming felé. A közép- és az alsóvezetés részére is biztosítani kell a tanfolyamokat. Ezek már nem csak a figyelemfelkeltést helyezik előtérbe, hanem azt is, hogy ezek a személyek miként tudják megvalósítani és munkájukban felhasználni a gender mainstreaming-et. Végül, olyan emberek számára is kell kurzusokat indítani, akiknek a politikai folyamatok igen speciális részeiben kell a gender mainstreaming-et alkalmazniuk, és akik olyan specifikus ismereteket igényelnek a különböző módszerekről és eszközökről, mint például a nemekre gyakorolt hatásvizsgálatok elkészítése. Velük meg kell értetni, hogy miben rejlik a nemek közti egyenjogúság kérdésének jelentősége, és hogy hogyan lehet a nemi problémákat kiszűrni és rájuk a választ megtalálni.

• Követő intézkedések

Sem a figyelemfelkeltés, sem a különleges tréningek nem elegendőek a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos tudatosság eléréséhez és annak gyakorlati megvalósításához. A kurzusokat követően állandó feladatokat, találkozókat és tanácsadókat kell biztosítani.

Mobil szakértők

Ezek olyan szakértők, akik egy részleget vagy egy osztályt képeznek tovább. Csatlakoznak olyan emberek munkájához, akik már teljesítették a kurzust, és segítenek a tanultak gyakorlati megvalósításában. Ez igen intenzív interaktív segítséget és utólagos tréninget jelent, olyan embereket megcélozva, akiknek speciális ismereteket kell szerezniük. A szakértők közbelépésükkel megmutatják számukra a megfelelő módszereket. A feladatuk nem a csoport munkájának elvégzése, hanem a kellő ismeretek biztosítása és annak ellenőrzése, hogy a nemi kérdéseket megfelelő módon kezelik-e. Az egyenjogúsággal foglalkozó szervezeteknek vannak specialistái, akiket betanítás céljából az adott részleghez lehet küldeni, ha aztan e specialistákat később kiváltják, hogy a szervezetet túl ne terheljék. Nőtudományi központok ugyancsak küldhetnek ilyen szakértőket (vö. III. rész 2. fejezet a svéd példáról).

• Útmutatók és kézikönyvek

Ezek a segédeszközök rengeteg praktikus információt tartalmaznak és segítik az embereket, hogy a nemi szemszöget alkalmazni tudják munkájukban. Megmagyarázzák, hogy miért, mikor és hol lehet nemi szempontokat belefoglalni a különféle döntésekbe, ezen kívül fontos háttérinformációkat biztosítanak. Az lenne az ideális megoldás, ha ezek az útmutatók és kézikönyvek a tanfolyamok tananyagául szolgálnának (vö. III. rész 2. fejezet, az Új-Zéland-i kézikönyvről).

• Ismertetők és szórólapok

A promóciót szolgáló, nemcsak az irányítás, de nyilvánosság számára is kiadott ismertetők és szóróanyagok általános tudnivalókat tartalmaznak arról, mi is az a gender mainstreaming. Azonban önmagukban nem alkalmazhatóak, és kizárólag információs eszköznek kell őket tekinteni, az ügy megismertetése és a közvélemény figyelmének felkeltése céljából. Egy efféle ismertető példákat mutathat be olyan eljárásokról, melyek károsak voltak a társadalomra nézve, mert nem vettek nemi szempontokat figyelembe, tartalmazhat költség-hatás elemzéseket vagy a gender mainstreaming sikereit.

• Iskolákban használatos oktatóanyag

Egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a gyermekek és a serdülők többet tanuljanak a társadalom egészének működéséről, a nemek közti kapcsolatokról és az emberi jogok részét képező nemek közti egyenjogúságról. Így nagy igény van iskolákban használatos oktatóanyagra, elsősorban televíziós és videoanyagokra.

Az oktatási segédeszközök kifejlesztése, áttervezése és alkalmazása igen lényeges része a gender mainstreaming-nek. Széleskörű figyelemfelkeltésre és oktatásra van szükség, mert így eljutunk az összes potenciális résztvevőhöz: ugyanis létfontosságú, hogy ezek az emberek megkapják a szükséges ismereteket.

A nemek közti egyenjogúság ügyének egyik legnagyobb hátránya, hogy csak korlátozott számú szakértővel rendelkezik, akiknek ritkán van lehetőségük a politikusokkal való együttműködésre. A gender mainstreaming sokakat von be munkájába, többek között külső partnereket, és ehhez konzultációs és részvételen alapuló módszerekre és eszközökre van szükség. Ezen túlmenően olyan embereket is bevon, akiket az ide vágó politikák érinteni fognak. A demokrácia fejlődése a nemek közti egyenjogúság egyik legfontosabb célkitűzése. A nők és a férfiak egyenlő mértékű részvétele a politikai- és a közéletben illetve az élet minden egyéb területén a társadalom fejlődésének fontos része. Lényeges pont, hogy mivel különböző élettapasztalattal rendelkeznek, mind a nők, mind pedig a férfiak részt vegyenek a döntéshozatalban. Ez a gondolat nem teljesen új, mivel olyan területek, mint a környezetvédelem, a földterület felhasználás-tervezés és a fejlesztési együttműködés régóta konzultációban áll a polgárokkal illetve az érintettek maguk is részt vehetnek a folyamatokban. A konzultációs és részvételen alapuló módszerek ezen kívül előmozdítják a különböző tervezetek végrehajtását, és ez fokozza majd a hatékonyságot.

• Munka- vagy irányítócsoportok és agytrösztök

A gender mainstreaming információcserét, tapasztalatokat és tudást éppúgy igényel, mint szoros együttműködést és a résztvevők által végzett munka koordinálását. Ezért csatornákat kell felállítani az osztályok és részlegek közötti együttműködés céljára (beleszámítva a nemek közti egyenjogúság intézményeit és ahol szükséges, külső partnereket). Lényeges, hogy ezeknek a munka- ill. irányítócsoportoknak meglegyenek a ténykedéshez szükséges eszközeik (vö. III. rész 2. fejezet az Európai Bizottság gender mainstreaming politikájáról).

• Könyvtárak, adatbázisok és szervezeti ábrák

Ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsünk döntéshozó magánszemélyekkel, csoportokkal vagy szervezetekkel, információval kell rendelkeznünk róluk. Ugyanígy, mikor a politikusok bevonják az állampolgárokat munkájukba, nekik is rendelkezésükre áll a szükséges információ működő szervezeteikről. A különböző könyvtárak, adatbázisok és szervezeti ábrák segítséget nyújtanak a kapcsolatfelvételhez. Mivel az ilyen segédeszközök gyakran megtalálhatóak a különböző intézményekben, a leghasznosabb velük felvenni a kapcsolatot, mielőtt új adatbázisokat készítenénk.

• Mindkét nem részvétele a döntéshozatalban

A gender mainstreaming számára elengedhetetlen, hogy nők és férfiak ugyanolyan arányban legyenek jelen a társadalom minden területén, nem legutolsósorban a döntéshozatalban. Alkalmazásukhoz, kinevezésükhöz és előléptetésükhöz többek között a képesített nők jegyzéke, kvóták, speciális és hatékony intézkedések szükségesek, amelyek biztosítani képesek a nők részvételét a döntéshozatalban. A két nem egyenlő arányú részvételéhez szükség van a jelenlegi személyzeti politika (át)értékelésére.

• Konferenciák és szemináriumok

Nyilvános konferenciák, szemináriumok és sajtótájékoztatók szervezése lehetőséget ad a közvélemény és az érintettek tájékoztatására.

• Meghallgatások

A meghallgatások előnye, hogy nemcsak az információáramlást segítik elő, hanem az emberek számára lehetőséget teremt a politikai folyamatban való részvételre is. A meghallgatások biztosítják az érintettek számára az indítványok elkészítésének folyamatában való segédkezést.

Sok módszert és eszközt soroltunk fel ebben a fejezetben, de a lista nyilvánvalóan nem teljes. Csupán tájékoztatásul szolgál több lehetséges technikáról és segédeszközről. A választás területenként és szintenként eltér, és függ az adott ország lehetőségeitől is. Mindig izgalmas feladatot jelent a stratégiák, különböző módszerek ötvözése is. Ennek egyik oka az, hogy bizonyos eszközök alkalmazása elengedhetetlen, de önmagában nem elegendő. Erre jó példa a feladatterv (terms of reference), melyet ha önmagában alkalmaznánk, talán csak elégtelen próbálkozás maradna. De mégis megalapozza a további módszerek és eszközök kifejlesztését és felhasználását. A stratégiák ötvözésének másik oka az, hogy a különféle technikák és eszközök hatékonyságát előre lehetetlen pontosan megjósolni. De bármilyen módszereket is válasszunk, fontos, hogy egy átfogó gender mainstreaming politika részét képezzék (ld. III. rész 2. pont).

A gender mainstreaming-ben résztvevőknek folyamatosan részt kell vállalniuk az eljárás tervezésében, kivitelezésében és értékelésében. Ezt már a fentiekben kihangsúlyoztuk. Azonban bizonyos részfolyamatok speciális szakértőket igényelnek, pl. a kutatásokat tudósok végzik, a döntéshozatal politikusok feladata. Ezen felül többféle potenciális résztvevőre van szükség: a politikusokon és a politikai vezetésen kívül (beleértve a nemek közti egyenjogúság intézményeit) szükség van külső szakértőkre, civilszervezetekre, érdekvédelmi (és érdek-) csoportokra és a médiára. A felsorolt résztvevőket négy kategóriába sorolhatjuk: érdekeket megfogalmazó, végrehajtó, támogató és védő feladatokat látnak el.

• A politikusok szerepe

A politikusok igen fontos szerepet játszanak a gender mainstreaming folyamatában, mivel hivatalosan és formálisan ők határozzák meg a prioritásokat és kezdeményeznek folyamatokat. Biztosnak kell lenniük abban, hogy az egész népesség érdekeit képviselik, és a politika a társadalom egészének jólétét szolgálja. Általánosan elfogadott tény, hogy a nemek közti egyenjogúság a demokrácia egyik alapját képezi és az élet minden területén való megvalósítása egy jobb társadalom előfeltétele. A politikusok a leginkább felelősek a nemek közti egyenjogúság, mint az egyik legfőbb cél eléréséért, határozott ösztönzéséért, és a gender mainstreaming-hez szükséges eszközök és feltételek megteremtéséért. Tehát politikusokra van leginkább szükség a gender mainstreaming elindításához.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a komoly politikai szándék és elkötelezettség a mainstreaming előfeltétele (ld. II. rész 1. pont). Még abban az esetben is az ő vállukat nyomja a felelősség, ha a gender mainstreaming résztvevői közül nem ők rendelkeznek a legnagyobb szakértelemmel.

• Az államigazgatás gépezetének szerepe

Az államigazgatás gépezete nem csak végrehajtja a döntéseket, hanem egyre inkább kiválasztja és meghatározza a politikai ügyeket, továbbá a politikai folyamatok előkészítésében, irányelvek kialakításában is egyre nagyobb szerep hárul rá. Létfontosságú szerepe van a gender mainstreaming végrehajtásában, különös tekintettel arra, hogy a mainstreaming a nemi perspektívák beleillesztését jelenti minden politikai terület mindennapi folyamataiba. Tulajdonképpen az államapparátus feladata a gender mainstreaming megvalósítása. Ők felelősek a mainstreaming folyamatosságáért, szorosan együttműködve a politikusokkal, akiknek a hosszútávú stratégiai munkához szükségük van az apparátus tapasztalatára. Ezért igen fontos, hogy felkészüljenek erre a szerepkörre. De a legfontosabb az, hogy a gender mainstreaming-ért a legfelsőbb szinten feleljenek (ld. III. rész 2. fejezet, az Európai Bizottság tervezetéről).

• A nemek közti egyenjogúság szervezeteinek szerepe

Bár a nemek közti egyenjogúság szervezetei a politikai kultúra részét képezik, a többiekétől eltérő szerepet játszanak. Eddigi szerepüket úgy kell átalakítani, hogy az harmonizáljon a gender mainstreaming stratégiájával. A nemek közti egyenjogúság szervezetei már most is egy olyan ismerethalmazzal rendelkeznek, mely új problémákra világít rá, új stratégiákat dolgoz ki, információkat és szakismereteket összpontosít. Politikai elemzések és észrevételek forrása. De a legfontosabb szerepe az, hogy mintegy katalizátorként képes működtetni a gender mainstreaming-et. Döntő szerepet játszik abban, hogy az emberek tudatában legyenek a nemek közti egyenjogúság elérése fontosságának, a politikusok pedig annak, hogy ehhez politikai szándékra van szükség. Ezenkívül az egyenjogúsági szervezetek támogatják a különböző politikai területeken dolgozók mainstreaming munkáját. Információt és ismereteket terjesztenek, segédkeznek a tanfolyamokban és az azt követő utólagos képzésekben, vagy már létező politikai módszereket alakítanak át a gender mainstreaming igényei szerint.

A nemek közti egyenjogúság szervezetrendszerének az az előnye, hogy magában a rendszerben gyökerezik. Pontosan tudja, hogy mekkora figyelem kíséri a nemi ügyeket, mekkora szakértelem áll rendelkezésre, a politikai rendszer milyen módon működik, és, hogy mi elfogadható és mi nem. (Intézményesített) kommunikációs csatornák állnak rendelkezésére. A rendszer részeként fontos szerepet játszik a gender mainstreaming felé vezető úton, mivel az egészen speciális nemi ismereteket érthetővé, elfogadhatóvá és jól használhatóvá teszi a folyamatban résztvevők számára. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a nemek közti egyenjogúság szervezeteinek nem feladata, hogy a gender mainstreaming-et közvetlenül megvalósítsa a különböző politikai területeken.

• Kutatók és szakértők szerepe

A kutatók és a szakértők szerepe egyre fontosabb abban, hogy észrevegyék és meghatározzák a különböző problémákat, és javaslatokat készítve a megoldásra, segítsenek a döntésekben. A kutatás fontos információforrás és ösztönzőerő az eljárások kidolgozásához: tények és számok, felmérések vagy prognózisok mind a döntéshozatal alapjául szolgálnak. Egy aktuális ügy vagy szituáció tudományos kielemzése alapját képezi a politikusok, érdekvédelmi csoportok vagy a média által készített politikai vagy társadalmi elemzésnek. Például, kutatók segíthetnek megtalálni a gender mainstreaming elindításához alkalmas politikai területeket. Ezen kívül fontos technikai segítséget biztosíthatnak a mainstreaming-hez, különböző módszerek átdolgozásával és kifejlesztésével, továbbá tanfolyamokkal (vö. III. rész 2. fejezet, a nemi hatásvizsgálatok példájáról).

A politika egyre összetettebbé válik, emiatt a kutatók a politikai folyamatban egyre fontosabb szerepet töltenek be. A politikusok és az államapparátusban dolgozók nem lehetnek minden területen szakértők. Ezen kívül a szakemberek bevonása a gyenge állam koncepciójából is következik. A nőtudománynak és a nemek tudományának is egyre fontosabb szerep jut, és ez további kutatásukat igényli.

• A civilszervezetek, az érdekvédelmi és érdekcsoportok szerepe

A női szervezetek, szakszervezetek, bevándorlók szervezetei, egyházak és civilszervezetek érzik a társadalom lüktetését, és látják - vagy érzékelik - a problémákat. A társadalom alsóbb szintjeihez való közelségük és nagymértékű szakosodásuk azt jelenti, hogy egy adott politikai területen igen nagy szakértelemmel rendelkeznek. Fontos információk forrását jelentik, melyeket továbbítanak a politikusoknak, és ezáltal befolyásolják a politikai életet. De nem ez az egyetlen ok, amiért szükség van rájuk. A demokrácia igényli a politikai döntéshozók minél szélesebb skáláját, és a civil szervezetek, az érdekvédelmi csoportok még több embert vonnak be a politikai folyamatokba, ezáltal demokratikusabbá téve a társadalmat. Ezen túlmenően figyelik, hogy a nemek közti egyenjogúság célkitűzései és a mainstreaming stratégiája nem kerül-e le a politikai élet napirendjéről.

• A médiumok szerepe

Végül, de nem utolsósorban a médiumok is befolyásolhatják és alakíthatják a politikát. Informálják a polgárokat, bemutatják a közvélemény bizonyos részének véleményét, és azt, hogy a közvélemény mit tart fontosnak. Szintén befolyással vannak a politikusok és az állampolgárok véleményére, és a figyelemfelkeltés fontos eszközei lehetnek. Ezen kívül igen jelentős az a hatás, amit a média az értékek és a normák létrehozásával és fenntartásával tud elérni. Fontos lenne, hogy a médiumok rávilágítsanak a nemek közti egyenjogúság aktuális helyzetére és a gender mainstreaming stratégiájára, a nemek közti egyenjogúság céljának szükségességére és elérésének módjára.

• A nemzetek fölötti szervezetek

Nemzetek felett álló, vagy nemzetközi szervezetek, mint például az Európai Közösségek intézményei, vagy az Európa Tanács, egyre inkább támogató, sőt ösztönző és kezdeményező szerepet játszanak a politikai folyamatban. Nemzetek fölötti jellegükből adódóan jelentős fórumot képeznek a nemzetközi szervezetek, tagállamaik és az egyéni résztvevők közötti információcserére és -terjesztésre. Ezért agytrösztté is válnak, ebből kifolyólag élen járnak az új perspektívák kialakításában, vagy az új stratégiák, eszközök és technikák bevezetésének ösztönzésében. Így központi, segítő szerepet játszanak az európai országok gender mainstreaming stratégiáiban, sőt sok új szereplőt is bevonnak (vö. III. rész 2. pontja az Európai Bizottság mainstreaming politikájáról, és C függelék az Európa Tanács mainstreaming politikájáról).

*

* *

Ez a fejezet a különböző potenciális résztvevőket mutatja be, mivel nem szabad elfelejtenünk, hogy a gender mainstreaming nem csak a politikusok és az államapparátus ügye. A gender mainstreaming stratégiájának kivitelezése és támogatása széleskörű feladat, melyet minden résztvevőnek a saját területén kell megvalósítania. A legnagyobb eredményt úgy érhetjük el, ha minden elérhető emberi erőforrást kihasználunk, beleértve - és kihangsúlyozva - a nőket. Ha a nők nem vesznek teljes mértékben részt a döntéshozatalban, nehéz lesz a gender mainstreaming-gel sikereket elérni.

Miként a módszerek és eszközök használatának, a szereplők bevonásának is csak úgy van értelme, ha a konkrét feladatokat egy átfogó gender mainstreaming politikai terv határozza meg. Ennek a tervezetnek kell kijelölnie minden résztvevő felelősségi körét. Még ha a legnagyobb felelősség a politikusok vállán nyugszik is, a többi résztvevőnek is ki kell belőle vennie a részét. Tehát egy átfogó tervezetre van szükség, mely meghatározza a szereplők feladatait és felelősségi körét, és biztosítja a számukra szükséges eszközöket.

Már a bevezetésben megfogalmaztuk, hogy jelen beszámolónkkal mit szeretnénk elérni. A cél az, hogy ösztönözze a tagállamok különböző politikai szereplőit és az Európa Tanács szerveit, hogy konkrét intézkedéseket foganatosítsanak a gender mainstreaming területén, és megkönnyítse a kezdeményezéseket. Az első és a második rész összefoglalja az elérhető információkat, a fő irányvonalak elvi felépítésének leírásával, pontos képet festve arról, hogy milyen módszerekkel integrálhatunk nemi szempontokat a politikai folyamatokba, és a nemek közti egyenjogúság kérdését miként valósíthatjuk meg a gyakorlatban. Ezt az utolsó részt támogatásnak szántuk gyakorlati lépések megtételéhez. Kormányszinten szinte csak ezeket a lépéseket kell alkalmazni, bár maga a gender mainstreaming egyéb szinteken is megvalósítható. A harmadik rész a gender mainstreaming elindítását, vagy továbbfejlesztését segíti elő. Megtárgyalja a főbb pontokat, melyek a gender mainstreaming politikájának kialakításához szükségesek, és segítséget nyújt a folyamat irányításához. A legfontosabb azonban, hogy számos gyakorlati példát is tartalmaz.

Ha szándékunkban áll elindítani a gender mainstreaming folyamatát, először is mainstreaming tervezetet kell készítenünk. Első lépésben egy, a folyamat megfelelő elindításáért felelős koordinátort kell alkalmaznunk. Ezek után fel kell térképeznünk az aktuális helyzetet - rendelkezünk-e a szükséges feltételekkel, ismerjük-e a politikai folyamat jellegzetességeit - és egy ezt figyelembe vevő tervezetet kell készítenünk. Végül, az utolsó lépésben ellenőriznünk kell az eredményeket.

A gender mainstreaming tervezet megszerkesztéséhez szükséges, alapvető lépések az alábbiak:

• a felelős személy vagy csoport kijelölése;

• a tényleges helyzet értékelése: milyen előfeltételekkel rendelkezünk?

• a célpont meghatározása: milyen eredményeket várunk?

• a politikai terület, szint és fázis meghatározása, kontextustól függően;

• a szükséges technikák és eszközök meghatározása, beleértve az új módszerek kidolgozásának igényét, vagy a résztvevők továbbképzését;

• a gender mainstreaming-ért felelős kijelölése;

• egy nyomonkövető rendszer felállítása.

Már volt szó a szükséges előfeltételekről és elősegítő körülményekről, melyek meghatározzák a gender mainstreaming kereteit. Szintén beszéltünk már a politikai eljárás szakaszairól, területeiről és szintjeiről, ahol a gender mainstreaming megvalósítható, továbbá a lehetséges módszerekről, eszközökről és a résztvevőkről. A gender mainstreaming tervezet célja a fenti előfeltételek, munkánkat könnyítő körülmények, elemek összekapcsolása egy adott helyzetben a politikai kontextussal és a vonatkozó prioritásokkal. Összefoglalva tehát, a második részben közölt információt kell a gender mainstreaming tervezetbe belefoglalnunk, természetesen az adott eljárás kontextusának lehetőségei és igényei szerint.

Ennek elősegítésére, az alábbiakban egy listát közlünk azokról a szempontokról, melyeket figyelembe kell venni a gender mainstreaming tervezet elkészítésekor. A lista hosszúsága nem szabad, hogy elbátortalanítsa az olvasót. Nem szigorúan követendő sémának, inkább iránymutatásnak szántuk, mely elősegíti a mainstreaming szervezett keretek között történő elindítását.

A gender mainstreaming tervezet első lépésben áttekinti a szükséges előfeltételeket és a folyamatot elősegítő feltételeket, melyek meghatározzák a mainstreaming kereteit. Már említettük, hogy nincs szükség az összes feltételre a munka elkezdéséhez. Az alábbi kérdések annak a meghatározásában segítenek, hogy melyek a lehetséges előnyök és hátrányok a gender mainstreaming elkezdésekor.

Tehát mikor áttekintjük a meglévő feltételeket és körülményeket, az alábbi szempontokra kell odafigyelnünk:

• Mennyiben fogadták el és határozták meg a nemek közti egyenjogúságot az egyik legfontosabb célkitűzésnek? Ez az elkötelezettség vajon: az élet minden területén ugyanolyan fontosnak tartja a nemek közti egyenjogúság elérését; kinyilvánítja, hogy minden programban és politikai lépésben megjeleníti a nemi perspektívákat; feltünteti, hogy ezzel az a célja, hogy hatékonyan elősegítse és megvalósítsa a nemek közti egyenjogúságot; világos kritériumokat állít fel a gender mainstreaming számára?

• Milyen mértékben vannak jelen a nemek közti egyenjogúság kérdései a köztudatban?

• Tényleges-e a nemek közti egyenlőség megvalósítására kitűzött politikai szándék? Hol összpontosul: a kormányban, a pártokban, a parlamentben? Kiadtak-e már küldetési nyilatkozatot vagy bármilyen írásos szándéknyilatkozatot a nemek közti egyenjogúság megvalósításáról? És a gender mainstreaming-ről?

• A már létező szándékokat milyen mértékben valósították meg? A politikai vezetés támogatja a nemek közti egyenjogúság kérdését?

• Milyen további szándéknyilatkozatokat fognak, tudnak vagy kellene megfogalmazni?

• A nemzeti egyenjogúsági szervezetek mennyiben vannak felhatalmazva az irányítási/útmutatási (administration) feladatok ellátására, és milyen emberi illetve anyagi erőforrással rendelkeznek? Az irányítási hierarchiában milyen helyet foglalnak el ezek a szervezetek?

• Milyen, és mennyire átfogó rendelkezéseket hoztak eddig az esélyegyenlőségre és az anti-diszkriminációra?

• A nemek közti egyenjogúságért küzdő egységeknek még mennyi szakértelemre van szükségük?

• Milyen speciális egyenjogúsági politika létezik?

• Az irányítás bizonyos szintjein vagy részein léteznek-e már nemek közti egyenjogúsági osztályok/egységek?

• A gender mainstreaming számára szükséges statisztikák mennyiben állnak rendelkezésre?

• A hagyományos statisztikák nemek szerint fel vannak osztva? És más változók szerint?

• A nemi relációk átfogó ismeretei elérhetők? Ha igen, hogyan?

• Az egyetemeken létezik nőtudomány? Egyéb intézményekben (kutatóintézetek és dokumentációs központok) megtalálhatóak a nemi kérdésekhez szükséges szakanyagok?

• Hogyan működik a döntéshozó folyamat?

• Kik vesznek részt a politikában? Hogyan tudnak résztvenni a mainstreaming-ben? Általában kik a felelősök?

• Melyek azok a kulcspozíciók az irányításban, melyek a mainstreaming-hez kapcsolódnak?

• Hogyan képzik a döntéshozói apparátus vezetőit? A nőtudomány vagy a nemek tudománya része a képzésnek?

• Milyen anyagi és emberi erőforrásra lesz szükségünk a gender mainstreaming-hez? A speciális egyenjogúsági politika milyen költségvetéssel dolgozik?

• Milyen döntésekre van szükség a megfelelő anyagi és emberi erőforrások előteremtéséhez?

• A közéletben és a politikai életben milyen arányban képviselteti magát a két nem, különös tekintettel a döntéshozó szintre?

Lényeges, hogy pontos képet adjunk arról, hogy milyen mértékben állnak rendelkezésre a fenti előfeltételek és a gender mainstreaming-et elősegítő körülmények. Azonban néhány feltétel hiánya még nem jelenti azt, hogy le kellene tennünk a gender mainstreaming megvalósításáról. A jelenleg nem elérhető feltételek könnyedén megvalósulhatnak a közeljövőben. Ebben az esetben viszont az a kérdés, hogy mennyi pénzbe, időbe és befektetett energiába kerül a megvalósításukhoz szükséges emberi erőforrás előteremtése. Néhány feltétel azonban valószínűleg nem valósul meg a közeljövőben sem. Tehát itt meg kell vizsgálnunk, hogy milyen alternatívák jöhetnek számításba. A rendelkezésre álló előfeltételek és körülmények pontos áttekintésére van szükség a gender mainstreaming kereteinek, vagyis a mainstreaming mozgásterének meghatározásához. Például a fenti áttekintés máris megmutathatja, hogy milyen szereplők állnak rendelkezésünkre és milyen lépéseket kell elsőként tennünk. Így a mainstreaming ambícióját reális keretek közé tudja helyezni.

A gender mainstreaming tervezet elkészítéséhez szükséges második lépés a mainstreaming stratégia összetevőit egy kontextustól függő gyakorlati tervben alkalmazni.

Az alábbi lista megkísérel kiindulópontot javasolni a gender mainstreaming megvalósításához és egy átfogó mainstreaming-tervezet készítéséhez. Semmilyen értelemben nem tekintendő teljes listának - a végleges tervezetben fel kell tüntetnünk a részletes költségvetést és a pontos időbeosztást. Itt csak segíteni próbáljuk a gender mainstreaming kezdeményezéseket. A mainstreaming-re nem csak pontos recept, hanem egy egész szakácskönyv létezik. A lényeg a kiegyensúlyozott menü öszeállításában rejlik. A sikert első lépésben a mainstreaming-tervezet biztosítja, amely kontextustól függően áttekinti a lehetőségeket és a szükséges kellékeket. A legfőbb kérdés azonban, hogy hol tudunk változtatni vagy újítani.

Az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

Az alábbi kérdések alapján döntsünk:

• Milyen szerepet játszhatnak a politikusok, az irányításban dolgozók, a nemek közti egyenjogúság intézményei, kutatók és szakértők, civilszervezetek, érdekvédelmi csoportok és a média a gender mainstreaming elindításában, végrehajtásában és támogatásában?

• Mi lesz a résztvevők pontos munkaköre, és ez milyen munkamennyiséget jelent?

• A különböző résztvevőknek milyen eszközökre lesz szüksége? Milyen forrásokat tudunk biztosítani számukra?

• Milyen saját felelősséggel fognak rendelkezni?

Az alábbi kérdések alapján döntsünk:

- Mely területek jelentik a legszűkebb keresztmetszetet a nemek közti egyenjogúság számára?

- Mely területeken általánosan elfogadott a nemek közti egyenjogúság elérésének célja, és vannak erre irányuló tapasztalatok?

- Mely területek rendelkeznek leginkább olyan ügyekkel, melyek elsőbbséget élveznek a napirenden?

- Mely területek vonzzák a legtöbb figyelmet?

- Hosszútávon mely területeken érdemes a gender mainstreaming-et alkalmazni?

• Mely területek a legalkalmasabbak a gender mainstreaming számára

- a különböző szinteken való politkai ügyek

- nemi szakértők és más potenciális résztvevők

- a különböző technikák és segédeszközök alkalmazhatósága

szempontjából?

Az alábbi módszerek és eszközök rendelkezésre állnak?

• elemzési technikák és eszközök, úgymint: statisztikák, felmérések és prognózisok, befektetés-eredmény elemzések, kutatás, katalógusok, útmutatók, nemekre gyakorolt hatás-vizsgálatok, értékelés és folyamatos ellenőrzés;

• oktatási, továbbképzési technikák és eszközök, úgymint: figyelemfelkeltő kurzusok, tréningek, utólagos tréningek, mobil szakértők, kézikönyvek és oktatóanyag;

• konzultációt és részvételt igénylő módszerek és eszközök, pl. egyenlő arányú részvétel mindkét nem számára a döntéshozásban, munkacsoportok és agytrösztök (think tanks) , telefonjegyzékek és szervezési táblázatok, konferenciák és szemináriumok, meghallgatások.

• Melyek a legalkalmasabb módszerek és eszközök

- az alkalmazott politikai területek és bizonyos technikákban és eszközökben való gyakorlat (mint pl. a konzultálást és részvételt igénylő módszerek)

- az érintett politikai területek és bizonyos módszerekkel ill. eszközökkel való gyakorlat...

- a résztvevők és fő hiányosságaik (pl. a nemi kérdések felismerésére és kielemzésére való felkészületlenség vagy a szakértelem hiánya, mely elemző vagy oktatási módszereket igényel)

szempontjából?

• Milyen tapasztalatok és eszközök állnak rendelkezésre vagy várnak kifejlesztésre új technikák bevezetéséhez vagy már létezők alkalmazásához?

Szándékunk szerint, a gender mainstreaming-nek végtelen szálként kellene végigvezetnie a politikai paletta összes területén és stádiumán. Gyakorlatilag azonban igen nehéz minden területen egyidejűleg elkezdeni a munkát. Ha mindenhol egyszerre kezdünk, szétdaraboljuk forrásainkat és figyelmünket. Egy ponton kell beindítani a mainstreaming-et, és ezt a pontot nagyon óvatosan kell megválasztanunk ahhoz, hogy biztosak lehessünk a gender mainstreaming folyamat sikerében.

Amikor elkészült a gender mainstreaming-tervezet, és beindult a mainstreaming folyamata, ügyelnünk kell a kezdeményezések milyenségére. Az utóbbi években egyre tudatosabbá válik az a tény, hogy a politikai kezdeményezések közbeni, és utólagos értékelést igényelnek, a hatás és a hatékonyság vizsgálata szempontjából. Ezért fontos a gender mainstreaming folyamatának ellenőrzése. Ehhez azonban többre van szükség, mint pusztán értékelésre. Folyamatos kutatást, átértékelést és utólagos intézkedéseket igényel. Ahhoz, hogy ezt a folyamatosságot elérjük, a gender mainstreaming ellenőrzését a szokásos ellenőrző folyamatok részévé kell tenni. Ennek módját pedig akkor kell eldöntenünk, amikor elkezdjük a gender mainstreaming projektet. Annak ellenére, hogy az ellenőrzést általában az eljárás alkalmazási és értékelési fázisával kötik össze, az ellenőrzés alapjait már az előkészítő és tervezési szakaszban le kell fektetnünk. Ekkor kell az ellenőrzéshez szükséges technikákat, eszközöket meghatározni és a kritériumokat felállítani.

Az alábbiakban egy rövid listát közlünk arról, hogy hogyan lehet a mainstreaming stratégiáját az ellenőrzési folyamat szempontjából felépíteni.

A legfontosabb lépések:

• az ellenőrzési folyamat felelősének kijelölése

• az ellenőrzési folyamat tárgyának meghatározása: a folyamatban résztvevők tevékenysége, a nemi viszonyok eredménye, a gender mainstreaming eljárás hatása és hatékonysága

• kiválasztani az ellenőrzés módszereit és eszközeit, mutatókat meghatározni

• az utólagos ellenőrzés megszervezése.

Az ellenőrzés végcélját - a gender mainstreaming minőségének folyamatos javítását - csak úgy érhetjük el, ha a kiértékelések és egyéb ellenőrző tevékenységek kihatnak a jövőbeni eljárásokra. Mivel a gender mainstreaming új és fejlődőképes eljárás, az ellenőrzés a minőség fejlesztése szempontjából a leglényegesebb tényező.

Ez a rész tartalmazza a gender mainstreaming megvalósításának helyes gyakorlatai példáit, melyekre az egész beszámoló során utaltunk. A fejezet különböző politikai tervezetek, szabályozások, akciók és technikák egész sorát tartalmazza. Annak illusztálásául szántuk, hogy milyen módon lehetséges a nemi perspektívákat a politikai spektrumban felhasználni, ezáltal a gender mainstreaming-tervezet célkitűzéseit megvalósítani.

A példák egy részét a gender mainstreaming folyamatára hoztuk. Egy másik részét még a gender mainstreaming folyamat megszületése előtt kezdeményezték, és bár arról magáról nem szól, beleillik a gender mainstreaming stratégiájába. Ebben a beszámolóban nem vesszük leltárba az összes létező gyakorlatot. Több olyan példát is kihagytunk, melyekről nem sikerült időben részletes információt gyűjtenünk. A beérkező anyagok közül pedig komoly szűréssel kellett válogatnunk, csak a legvilágosabb példákat meghagyva. Azonban nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki reagált a kérésünkre, mert minden beérkezett anyag igen hasznosnak bizonyult a beszámoló elkészítésekor. Sajnáljuk, hogy Közép- és Kelet-Európában egyelőre nem találtunk megfelelő példákat, de reméljük, beszámolónkkal eljutunk minden európai országba, hogy segítsük a gender mainstreaming továbbfejlesztését.

Négy kritérium szerint választottuk ki a III. részben közölt példákat. Ezek a kritériumok tükrözik a gender mainstreaming definícióját, az alábbiakban: a mainstreaming politikai eljárások (át)szervezése, tökéletesítése, fejlesztése és értékelése annak érdekében, hogy a nemek közti egyenlőség perspektívája beépüljön minden politikába/eljárásba, minden szinten és minden stádiumban, olyan szereplők erőfeszítései által, akik egyébként is részt vesznek a politikában . A mainstreaming magában foglalja a politikai eljárások átszervezését, mert így a nemek közti egyenjogúság politikájáról a mindennapi politikára és a hagyományos résztvevőkre tereli a figyelmet.

Az első kritérium az volt, hogy a példák magas szintről jövő politikai kezdeményezés eredményei legyenek. A politikai, magas szintű felelősségre szükség van ahhoz, hogy át lehessen szervezni a mainstreaming számára fontos politikai folyamatokat. A második és a harmadik kritérium a mainstreaming céljához és a résztvevőkhöz kapcsolódik. A példáknak meg kell mutatniuk, hogy a megvalósítandó cél a nemek közti egyenjogúság pespektívájának a napi politikában való megvalósítása, olyan szereplők által, akik egyébként is részt vesznek a politikában. Az utolsó kritériumot a retorikus példák kiszűrésére tettük a többihez: ahogy az előbb már említettük, csakis gyakorlati példákat akartunk, tehát amelyek konkrétak és specifikusak. Természetesen azok a politikai szándéknyilatkozatok is igen fontosak, melyek a mainstreaming minden területen és minden szereplő által való bevezetésére irányulnak, de mi konkrétabb példákat akartunk hozni. Ez azt jelenti, hogy a politikai területek, szintek és eszközök legjavát, és persze a legeredményesebb mainstreaming projekteket mutatjuk be.

A példák leírásában az alábbi szempontokat vettük figyelembe:

• ki volt a kezdeményező?

• a kezdés időpontja;

• a projekt/terv/akció célja;

• a tartalom rövid leírása;

• az érintett terület(ek);

• az érintett politikai szint(ek);

• az alkalmazott módszerek és eszközök;

• a résztvevő (csoport) típusa; az ellenőrzés felelőse;

• a példa jelenlegi státusza (most kezdték el, folyamatban van, most fejeződött be, értékelés alatt);

• miért releváns a példa?

• további információ (cím és/vagy referenciák).

Az Európai Bizottság gender mainstreaming politikája

A Skandináv Miniszterek Tanácsának szupranacionális gender mainstreaming projektje

Mainstreaming tapasztalatok Svédországban országos, regionális és helyi szinten

Finnország mainstreaming terve

Norvégia gender mainstreaming tapasztalatai a nemi szemszögnek minden politikai területre való bevonásával kapcsolatban

Magas szintű politikai kezdeményezés: a gender mainstreaming kezdetei Portugáliában

Tisztán érthető politikai szándékról tanúskodik az 1996. február 21-én az Európai Bizottság által elfogadott, a gender mainstreamingről szóló állásfoglalás. Eszerint a mainstreaming "a politika minden területét és intézkedését módosítja, azzal az egyetlen céllal, hogy a tervezés szakaszában, azok nők és férfiak helyzetére gyakorolt hatásait aktívan és körültekintően figyelembe véve elérje az egyenjogúságot (a nemi szemszög). A mainstreaminget már az Európai Közösség harmadik, középtávú, a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó cselekvési programja (1991-1995) is megemlítette, a jelenleg érvényben levő, negyedik cselekvési programban (1996-2000) pedig már központi helyen szerepel. Ezzel párhuzamosan, a gender mainstreaming gyakorlati megvalósítására egy külön szervezetet hoztak létre. A Santer elnök által vezetett Egyenlő esélyek Biztosainak Csoportját (Group of Commissioners on Equal Opportunities) a gender mainstreaming megvalósításának legfontosabb eszközeként tartják számon. Legfőbb jellemzője, hogy tagjai a hierarchia legtetején találhatók. Azzal, hogy az elért fejlődést évenként áttekintik, egy állandó értékelő mechanizmust is megteremtettek. Minden igazgatóság egy, az összes általa kiadott program és dokumentum nemi szempontból történő felülvizsgálatáért illetve értékeléséért felelős személyt nevezett ki. Egy operatív segítő (inter-service) csoport is részt vesz a munkában. Ezt a csoportot a Group of Commissioners on Equal Opportunities támogatására hozták létre 1995-ben, hogy annak előkészítő szerveként, az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdések előkészítőjeként, valamint az Európai Bizottság gender mainstreaming szerveként működjön. Ez a csoport ráirányította az Európai Bizottság szerveinek figyelmét az Európai Unió esélyegyenlőség-politikájára, valamint elősegítette az Európai Bizottság mainstreamingről szóló jelentésében található, a további teendőkkel kapcsolatos egyezmény létrejöttét. A csoport továbbá az információk, a legjobb módszerek, valamint az Uniós egyenjogúsági politika vitafórumaként is működik.

A politika néhány területére megkülönböztetett figyelem irányul, mint például a foglalkoztatás, strukturális alapok, figyelemfelkeltő programok. A kulcspozícióban lévő emberek mainstreaming-képzést fognak kapni. Speciális eszközöket kifejlesztenek ki és fogadnak el, mint például a SMART. A gender mainstreaming finanszírozása főleg az pénzügyi alapok újraelosztásával történik.

Az Európai Bizottság a gender mainstreaming elengedhetetlen előfeltételeire és az azt segítő körülményekre támaszkodhat. Az Európai Bizottság nemek közti egyenjogúságért való küzdelmének hagyománya hosszú múltra tekint vissza, és különösen fontosnak tartja a két nem egyenlő arányú részvételét a döntéshozásban. Tapasztalatokkal rendelkezik külső, elméleti vagy más szakértők bevonásában. Az Európa Parlamentnek a nők jogával foglalkozó bizottsága, az Európai Nők Lobbija, valamint a nőtudomány kutatói említhetők itt.

Ez a példa megmutatja, hogyan indított el politikai akarat egy folyamatot, amelynek során felállítottak egy szervezetet és olyan eszközöket fejlesztettek ki, amelyeknek célja politikai törekvések racionalizálása és a gender mainstreaming folyamatának nyomon követése.

További információk:Ms Anne HAVNŘR

Commission européenne

Rue de la Loi 200

B-1049 BRUXELLES

A Skandináv Miniszterek Tanácsa útjára indított egy projektet, melynek célja olyan módszerek és eszközök kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik a skandináv országok számára a nemi perspektívának a munkaerőpiaci és az ifjúsági politika főáramába való integrálását. A projekt 1997 márciusában kezdődött, és 1999 decemberéig tart. Legfőbb célja különböző módszerek kifejlesztése és tesztelése, valamint egy olyan modell kitalálása, amely lehetővé teszi nemi szempontoknak a normál politikai folyamatokba történő beépítését. E tervezet felépítése egy esernyőhöz hasonlít, amely alatt számos tevékenység kap helyet. A legfontosabb tevékenységek mainstreaming projektek, országonként helyi, regionális vagy központi szinten. Skandináv szinten közös szemináriumok, munkacsoportok, tanulmányi látogatások, valamint tapasztalatcserét szolgáló programokat rendeznek azzal a céllal, hogy az országos projektek alakítását elősegítsék. A tervezet kinevezett vezetőjének feladata a skandináv projekt koordinációja. Munkáját segíti egy olyan referencia csoport, amelyben az összes skandináv ország képviselteti magát, és amelynek feladata, hogy figyelemmel kísérje és támogassa a tervezet fejlődését. Az országos projektek számára szintén vezetőket választottak.

A következő országos projektek indultak el:

1. A dániai Ringsted Polgármesteri Hivatala egy olyan projektet indított útjára, melynek célja nemi szempontok integrálása a személyzeti politikába, a döntéshozás folyamatába és az önkormányzati politikába. A munkaerőfelvétel folyamatát nemi szempontból szabályozó irányelveket alakítanak ki. A tervezetet támogatja a Dániai Egyenjogúsági Tanács.

2. Finnország kormánya egy, az egyenjogúság előmozdítására irányuló munka támogatására, a mainstreaming stratégia bevezetését célul kitűző projektet dolgozott ki. Minden minisztérium feladata olyan módszerek és eszközök kifejlesztése és tesztelése, amelyek lehetővé teszik nemi szempontok integrálását saját, mindennapi politikai folyamataikba. Külön munkacsoport felügyeli és támogatja a mainstreaming céljából kifejlesztett módszereket és eszközöket (további információk az *. oldalon).

3. Két projekt indult Izlandon, az egyik Reykjavik-ban, a másik Akureyri-ben. Az önkormányzatokon belül működő Rekreációs Bizottságok a nemi szempontoknak a politikai és az adminisztratív döntéshozás szintjein való figyelembe vételét biztosító módszereket és eszközöket fognak tesztelni. Ilyen módszer többek között a nemek szerint felosztott statisztikák és adatok szolgáltatása, képzés a nemek közti egyenjogúság kérdéskörében, irányelvek, valamint eszközök, amelyek képesek döntések, döntéstervezetek nemekre gyakorolt hatásait felmérni. A Rekreációs Bizottságok együttműködnek az országos és helyi sportszervezetekkel valamint kulturális szervezetekkel, azért, hogy megismerjék a források (idő, tér, pénz, stb.) elosztását fiúk és lányok, illetve férfiak és nők között.

4. Norvégiában két projektet indítottak, egyet országos, egyet pedig regionális szinten, Rogaland-ban. A Gyermek- és Családügyi Minisztérium, ifjúsági politikájának keretei között, lehetővé teszi a nemi szemszög mindennapi politikai folyamatokba történő integrációját. A Rogaland Megyei Munkaügyi Hivatal egy menedzserképző kurzust fog nemi szempontból elemezni, és ennek eredménye alapján kíván további lépéseket tenni a nemi perspektívának a vezetőképzésbe való beolvasztása (mainstreaming) érdekében.

5. A svédországi Västerbotten megyében két regionális projekt indult. A projektet irányító bizottságban az összes regionális hatóság csúcsvezetője jelen van. A Västerbotten-i Megyei Munkaügyi Hivatal a 3R elnevezésű elemző eszközt fogja tesztelni annak érdekében, hogy a nemi szemszög szerepet kapjon a mindennapi munkában, a hivatal minden szintjén (további információk a *. oldalon). A Västerbotten megyei Skellefteĺ Önkormányzat Szabadidős és Rekreációs Osztályán új módszereket fognak kidolgozni a nemi perspektívának a mindennapi, adminisztratív folyamatokba történő integrálása érdekében.

6. A Faeroe-szigetek egy tanítóképző főiskoláján mainstreaming projektet indítottak, melynek célja a nemi szemszög integrálása a dadaképzésbe.

7. Az Ĺland-szigetek abból a szempontból fogja tesztelni a mainstreaming-et, hogy az mennyire megfelelő stratégia az egyenjogúság elősegítésére az ifjúságpolitikában, mind központi, mind pedig helyi szinten.

Minden projektet értékelni fognak, amelynek eredményét egy végleges beszámoló keretei között a Skandináv Miniszterek Tanácsa elé terjesztenek 1999 végén.

További információk: Birgitta ĹSESKOG

Principal Administrative Officer

Ministry of Labour, Equality Affairs Division

Drottninggatan 21, S - 103 33 STOCKHOLM

Tel: (46) 8 405 1261; Fax: (46) 8 247 152

Internet: birgitta.aseskog@labour.ministry.se

A kormány 1994-ben hozott döntése alapján az egyenjogúsági politika felelőse a miniszterelnök-helyettes. A kormány, éves beszámolójában állást foglalt amellett, hogy a nemek közti egyenjogúság perspektívájának szerepet kell kapnia minden kormánydöntés előkészítő szakaszában. Minden miniszter felelős azért, hogy saját területén a döntések nemekre gyakorolt hatását elemezze, és munkájával elősegítse az egyenjogúságot. Ezzel a kormány kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy az egyenjogúság ügye a politikai döntéshozatal szerves része legyen, és hogy beépüljön a társadalom minden területén lejátszódó politikai folyamatokba.

Ugyanebben az évben a kormány speciális feladattervről is határozatot hozott, mely szerint a kormányhoz tartozó összes szakértőbizottság által készített javaslatot a bizottság köteles nemi esélyegyenlőség szempontjából is elemezni és megvitatni. Szükség van a munkaerőpiacon, a gazdaságban, a társadalombiztosításban, az oktatásban stb. javasolt változások nemekre gyakorolt - közvetett vagy közvetlen - hatásainak vizsgálatára. Amennyiben a bizottság, vagy a szakbiztos ezt lehetetlennek vagy szükségtelennek tartja, köteles ennek okait is felfedni. Szervezeti és költségvetési ügyeket is kötelező nemi szempontból megvizsgálni. Szakbiztosok és titkáraik számára egyenjogúsággal foglalkozó képzést biztosítanak. A kormány utasítására, 1994-től kezdődően, a Svéd Statisztikai Hivatal minden, személyekkel kapcsolatos statisztikát nemek szerint lebontva szolgáltat. Két évvel később a kormány utasította az Országos Munkaügyi Hivatalt, hogy a munkaerőpiacról szóló statisztikákat nemek szerinti bontásban közölje.

Minden egyes minisztérium államtitkára felelős az olyan eszközök és mechanizmusok kifejlesztéséért, amelyek az intézmények ügyvitele során lehetővé teszik a nemekre gyakorolt hatások számításba vételét. A Munkajog, Munkaidő és Egyenjogúság Minisztériumának államtitkára felel a folyamat koordinációjáért és figyelemmel kíséréséért. Rendszeres megbeszéléseket szervez az összes államtitkár számára, melyeknek témája a mainstreaming fejlődése. Ezen kívül a nők és férfiak egyenjogúságával foglalkozó állásfoglalásokat bocsát ki. A miniszterek számára a nemek közti egyenjogúság kérdéskörében képzést is biztosít.

Az Egyenjogúság Főosztály felelősségi körébe tartozik a mainstreaming eszközeinek és mechanizmusainak kidolgozása. Ez a főosztály az összes kormányegyezmény-javaslatot, valamint a különböző minisztériumok kormánydöntésre tett előterjesztéseit, a kabinet döntését megelőzően, tüzetesen átvizsgálja. Mindezt annak érdekében teszi, hogy nemi szempontból is elbírálhassa a javaslatokat. Fontos feladata továbbá a kormányszervek és szakértőbizottságok működéséről szóló rendeletekre tett javaslatok ellenőrzése és jóváhagyása, még azelőtt, hogy azokat döntésre a kabinet elé terjesztenék. A kormány kitűzött célja, hogy 1998-ig a hivatalos bizottságok és kormányszervek soraiban nők és férfiak egyenlő arányban képviseltessék magukat.

Regionális szinten a kormány fennhatósága alatt működő megyei adminisztrációs tanácsok a felelősei a gender mainstreaming-nek a politika minden területén történő megvalósításáért. A megyei adminisztratív tanács a nemi kérdés szakértőit alkalmazza a gender mainstreaming az összes politikai területen történő, mindennapi alkalmazásának megkezdése, támogatása és ellenőrzése érdekében. Egy, az egyenjogúság ügyét előmozdító középtávú stratégiai terv (1997-2000) készült minden tanácsban, és a kormány elé került beterjesztésre.

1995-ben a kormány anyagi forrásokat biztosított a Svéd Önkormányzatok Szövetsége számára, hogy ezzel elősegítse a nemi szemszög megjeleníését a helyi politika főáramában (mainstream). Egy kétéves programot indítottak el, a neve JAMKOM, célja pedig annak a kérdésnek a vizsgálata, hogyan képes egy bizottság vagy hivatal a saját hatáskörében, célirányosan a nemek közti egyenjogúság ügyét segíteni. A JAMKOM, a gender mainstreaming megvalósításának céljából kipróbált egy módszert, a 3R módszert, melynek elsődleges célja egy nemek közti egyenjogúság elemzés kifejlesztése és rendszeresítése volt. A programot lezáró és értékelő dokumentumot 1998 februárjában terjesztették a kormány elé.

Először 1994-ben szerveztek csúcsvezetők számára először figyelemfelkeltő és továbbképzési szemináriumokat, és ez a mai napig is folytatódik. Az Egyenjogúság Főosztály miniszterek, államtitkárok, politikai tanácsadók, szakbiztosok és a közhivatalok vezetői számára a nemek közti egyenjogúságról szóló háromórás képzési kurzust fejlesztett ki. A szemináriumok legfontosabb célja a svéd társadalomban élő nők és férfiak helyzetét bemutató statisztikák és tények felvonultatása. Más fontos, a szemináriumon felvetődő témák: hogyan valósítható meg nemzeti összefogás az egyenjogúsági politika megvalósításáért; milyen eszközök és mechanizmusok alkalmazhatóak egy mainstreaming stratégia során. Hogy a kormányhivatal és a közhivatalok szükségleteit kielégíthesse, az Egyenjogúság Főosztály igénybe fogja venni tíz oktató, valamint egy nemi szakértő, és a Svéd Statisztikai Hivatal egy képviselőjének segítségét is. A kormány alkalmazott egy "mobil nemi szakértőt" is (lásd *. oldal), aki több minisztériumnak segítségére volt abban, hogy új módszereket fejlesszenek ki a nemi szemszög politikai életbe történő integrálására.

A minisztériumokban, a szemináriumokat követően rendszeres találkozókat szerveznek az egyenjogúsági politikáért felelős államtitkár és az Egyenjogúság Főosztály vezetőjének részvételével. Az ezeken a találkozókon megvitatott témák között szerepel az egyenjogúság érdekében hozott tevőleges intézkedések meghozatala, a nemekre gyakorolt hatások elemzése, a költségvetés nemi szempontú megközelítése és a nők képviselete kormányszervekben és bizottságokban.

Az Egyenjogúság Főosztály egy, a politikai javaslatok nőkre és férfiakra gyakorolt hatását felmérni hivatott elemző eszközt fejlesztett ki. Több minisztérium is tesztelni fogja ezt. Hasonló eszközöket használnak közhivatalokban és az önkormányzatokban. A nemekre gyakorolt hatást felmérő eszközök használatáról még kevés tapasztalat áll rendelkezésre mind a kormány, mind pedig közhivatalok részéről.

1998 januárjában a Munkajog, Munkaidő és Egyenjogúság Minisztere egy, a gender mainstreaming-gel foglalkozó munkacsoportot állított fel, melynek vezetője az Egyenjogúsági államtitkár, tagjai között pedig a központi, regionális és helyi szintek képviselői találhatók. A csoport feladata az egyenjogúság témájában képzési program kialakítása, valamint a nemekre gyakorolt hatást felmérő módszerek, illetve ellenőrző és értékelő technikák kifejlesztése. A miniszter, szemináriumok, meghallgatások, kutatás és kísérleti projektek céljára megfelelő anyagi hátteret is biztosít a csoport számára.

Az Egyenjogúság Főosztály tüzetesen átvizsgálja - többek között - azokat a költségvetési dokumentumokat, amelyek a nők és férfiak egyenjogúsága felé tartó folyamat szempontjából rendkívül fontosak. A kormány és a közhivatalok között folyó költségvetési vita során is figyelembe kell venni nemi szempontokat. Azért, hogy ellenőrizhető legyen a kormányban 1994 és 1996 között lezajló mainstreaming folyamat fejlődése, minden minisztériumnak át kellett tekintenie az egyenjogúság terén végzett munkáját, és az erről szóló jelentést le kellett adnia a Munkajog, Munkaidő és Egyenjogúság Miniszterének. A jelentéseket összegyűjtötték és a parlament elé terjesztették. 1997-ben felkérték a minisztériumokat, hogy vizsgálják meg az 1994-es speciális feladatterv hatásait, amely alapján a kormány összes szakértőbizottságának kötelessége lenne a benyújtott javaslatok előzetes, nemi hatások szempontjából történő elemzése és megvitatása. A jelentések elemzése során kiderült, hogy a 193 szakértőbizottság 33%-a javaslatait nemi szempontból is megvizsgálta, annak ellenére, hogy csak nagyon kevés készített átfogó, nemi szempontú elemzést.

A legfelsőbb szinten megfogalmazott politikai szándék és hosszútávú stratégiai munka szükséges ahhoz, hogy a hagyományos egyenjogúsági politikát felváltsa a gender mainstreaming. A miniszterelnök 1994-es, a kormánypolitikáról szóló éves beszámolója során megfogalmazott, majd azóta minden évben megismételt állásfoglalása, mely szerint a nemek közti egyenjogúság perspektíváját figyelembe kell venni a kabinet minden döntésének előkészítő szakaszában, fontos, legitim alapjául szolgált a mainstreaming-módszerek alkalmazásának. Ez egy írásos állásfoglalás, amelyre több utalás történik az Egyenjogúság Főosztály és a minisztériumok közti párbeszéd során.

Még mindig problémát jelent a nemek közti egyenjogúság kérdésével kapcsolatos ismeretek hiánya, mind a politikusok, mind pedig a minisztériumi tisztségviselők körében. Sokan közülük nem értik, mik a velük szemben támasztott elvárások, vagy hogy mit jelent (konkrétan) a nemi szempontok figyelembe vétele mindennapi munkájuk során. Széles körben tapasztalható félreértés az, amely szerint a nemek közti egyenjogúság előmozdítása az politikai apparátusra tartozik, és például olyan célkitűzések segítségével valósítható meg, mint a nők foglalkoztatottsági arányának javítása, női vezetők képzése, stb. Éppen ezért a nemek közti egyenjogúság kérdéséről szóló szemináriumok szervezése, valamint a folyamatos képzés érdekében kifejlesztett módszerek nagyon fontosak. Éppilyen fontos az ellenőrző és értékelő eszközök kifejlesztése. Mindezidáig Svédország nem rendelkezik elegendő tapasztalattal a politikai javaslatok nemekre gyakorolt hatásának felmérését és elemzését elvégezni képes eszközök alkalmazásában. Ilyen módszerek és eszközök lesznek a figyelem középpontjában a következő években. Egy mainstreaming stratégia gyakorlati bevezetése hosszútávú folyamat.

További információk: Mona DANIELSON

Ministry of Labour, Equality Affairs Division,

S-103 33 STOCKHOLM

Tel: 46 8405 1299; Fax: 46 824 7152

E-mail: mona.danielson@labour.ministry.se

A finn mainstreaming projekt 1998-ban indult el, és 2001-ig tart. Célja olyan módszerek kifejlesztése, melyek lehetővé teszik a nők és férfiak közti egyenjogúság ügyének beillesztését a közhivatalok intézkedéseinek előkészítési mechanizmusaiba, valamint ezen módszerek gyakorlati alkalmazása, folyamatos ellenőrzése és értékelése. Az összes intézkedés nemekre gyakorolt hatását számításba kell venni. A projekt a nemeket figyelembe vevő eszközöket fog kifejleszteni, mint például módszerek az államigazgatásban dolgozók szakértelmének növelésére, mainstreaming képzési technikák, olyan módszerek, amelyek alapján lehetőség nyílik a költségvetési tételek nemekre gyakorolt hatásainak még az előkészítés szakaszában való felbecsülésére, valamint olyan módszerek, melyek a törvényjavaslatok készítése során lehetővé tesznek nemi szempontok érvényesítését. A projekt az adminisztratív rendszer bevett gyakorlatában több teret fog biztosítani az egyenjogúságnak, ezáltal is megerősítve az egyenjogúság mainstreaming-eléséért érzett elkötelezettségünket.

A projekt a gyakorlati mainstreaming következő definícióját fogadta el (Ĺseskog, 1997):

• a nők és férfiak különböző helyzetének láthatóvá tétele;

• az egyénekkel kapcsolatos ügyek nemi szempontból történő értékelése;

• a változások nők és férfiak életkörülményeire gyakorolt hatásai szempontjából történő értékelése.

Több minisztérium is ígéretet tett saját területén az esélyegyenlőség előmozdítását célul kitűző projektek kiválasztására. A Népjóléti és Egészségügyi Minisztérium, amely otthont ad az Egyenjogúsági Irodának is, egyik legfőbb projektjéül választotta a mainstreaming módszerek kifejlesztését. Finnország ezzel a tervezettel is hozzájárul a Skandináv Miniszterek Tanácsa által indított mainstreaming projekthez, amelyhez az összes skandináv ország csatlakozott (lásd *. oldal). Ennek a kutató projektnek a célja, a különböző minisztériumok közreműködésével, egy olyan módszer-csomag elkészítése, amelynek segítségével az adminisztratív gyakorlat és a személyzet képzése során az esélyegyenlőség mainstreaming-je hangsúlyosabbá tehető. Ennek eredményeként a kormányok olyan segédeszközök birtokába jutnak, amelyek lehetővé teszik számukra a választóik és állampolgáraik szükségleteinek fokozott mértékű figyelembe vételét.

Tehát a várható eredmények közé tartoznak egyrészt olyan eszközök, amelyek elősegítik az államigazgatásban dolgozók szakértelmének fejlesztését, másrészt új, a nemi különbségek szempontjából sokkal érzékenyebb államigazgatási gyakorlat kialakítása, valamint elkötelezettség a mainstreaming támogatását illetően.

Az utóbbi időben készített tanulmányok megmutatták, hogy a mainstreaming módszerek között olyan technikákat találhatunk, amelyek a "rendszeren" belülről és kívülről egyaránt alkalmazhatóak, valamint néhány, minden helyzetben alkalmazható transzverzális módszer (vö. Horelli, Booth és Gilroy, 1997). Ezek a módszerek abban is különböznek egymástól, hogy azok egyéni, egyének közötti, szimbolikus vagy szervezeti szinten alkalmazhatóak (Acker, 1995). A tanulmány által alkalmazott központi módszer egy kifejezetten ebből a célból készített, politikai területenkénti nem-központú elemzés lesz (Horelli és Roininen, 1997).

A női és férfi szokások regisztrálása azonban egy összetett, sokdimenziós feladat, amelyhez újfajta kutatásokra, és azok során számos kutatási technikára van szükség.

A kutatás általános kérdései, amelyeket minden alprojekt esetén pontosítanak, a következőek:

1. Hogyan lehet a gender mainstreaming-et definiálni és különböző területeken a gyakorlatban alkalmazni?

2. Milyen technikákat kell alkalmazni a nemek közti egyenjogúság céljának elérése érdekében a törvényhozás, képzés, stb. területein?

3. A különböző területeken milyen mainstreaming-modelleket lehet kifejleszteni, és mi a hatásuk az etnikai és szociokulturális összetevőknek?

4. Miben rejlik a gender mainstreaming értéke a jelenlegi politikai kultúra szempontjából?

5. Mi jellemzi a skandináv mainstreaming módszereket?

A kutatás, módszereit tekintve feltáró és interaktív. A kutatás első szakasza során (1998-1999) a résztvevő minisztériumok és intézmények kijelölik, mely területeken kívánnak a mainstreaming-gel foglalkozni. A résztvevők közreműködésével, a projekt módszeres nyomonkövetésének és értékelésének segítségével, fokozatosan alakítják ki a mainstreaming módszercsomagját és folyamatosan változó gyakorlatát. Mivel még nem választották ki az összes alprojektet, az alkalmazandó módszereket sem lehet még meghatározni. Előzetesen az alábbi alprojektekről beszélhetünk:

A Munkaügyi Minisztérium - melyet "a jövő évezred minisztériumának" (MULLE) hívnak - projektjének célja a minisztérium munkarendjének és az ottani dolgozók munkahelyi szokásainak modernizálása (1997. augusztus 1-től 1998. december 31-ig). A projekt során alkalmazott módszerek között találhatók felmérések, interjúk valamint szimulációs játékok.

A Külügyminisztérium projektje a nemi kérdésnek a munkacsoportok vezetőinek képzésébe történő integrálását tűzte ki céljául, azalatt az idő alatt, amíg Finnország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztjét, amelyre 1998 őszén kerül sor. A módszerek: felmérések, képzés, interjúk (1998-2000).

A Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium a gender mainstreaming-et a minisztérium szervezeti egységében kívánja megvalósítani, az Európai Unióval kötött, a mezőgazdasági földek férj és feleség általi birtokolhatóságáról szóló törvényjavaslat újratárgyalásával (1998-2000).

A Népjóléti és Egészségügyi Minisztérium Munkavédelmi Osztálya egy olyan projektet választott, amely az esélyegyenlőség ügyét a minisztériumi dolgozók szakmai felkészültségének javításával kísérli meg előmozdítani (1998-2000). A projekt során felméréseket, csoportos kísérleteket, stb. alkalmaznak, valamint képzési módszereket dolgoznak ki.

A Közoktatási Minisztérium egy, az ifjúságpolitika területével foglalkozó ún. esernyőprojektet választott. A projekt terve kidolgozás alatt van (1998-2000).

A Környezetvédelmi Minisztérium a környezeti hatások vizsgálata során a nemekre gyakorolt hatásokat is elemezni fogja (1998-2000).

A projekt második szakasza (1999-2000) az első szakasz során kapott eredmények elemzését, valamint új célok és célcsoportok kiválasztását foglalja magában. Javaslatok készülnek a minisztériumok számára a mainstreaming területének kibővítésére. A cél olyan átfogó projektek megvalósítása, amelyek strukturális változásokat is előidéznek. A harmadik szakasz (2000-2001) feladata a végső finomítások elvégzése, valamint az eredmények marketingje és a folyamat értékelése.

A projekt vezetője Dr Liisa Horelli, segítője Janne Roininen, MA, mindketten az ITSU Oy egyetemről. Minden alprojekt önálló szervezeti felépítéssel rendelkezik. A projektek irányítóbizottsága az alprojektben résztvevő minisztériumok illetve intézmények képviselőiből, néhány szakértőből és női szervezetek, valamint az Önkormányzatok Szövetségének képviselőiből áll.

Fontos referenciacsoportot jelentenek a civilszervezetek, különös tekintettel a nő-, illetve férfitudományi szervezetekre. Fontos referenciacsoport továbbá a finn kormány egyenjogúsági programjának irányítóbizottsága. A harmadik jelentős referenciacsoport a skandináv gender mainstreaming projekt.

További információk: Leila RÄSÄNEN

Ministry of Health and Social Affairs

PB 267, 00171 HELSINKI

Tel: (358) 9 160 3837; Fax: (358) 9 160 4582

E-mail: leila.rasanen@stm.vn.mailnet.fi

A mainstreaming elvét az 1978-ban elfogadott norvég egyenjogúsági törvény tartalmazza. Ez a törvény hasznos segítségül szolgált a minisztériumi mainstreaming-munka számára. A törvény kijelenti, hogy az állami hivatalok feladata a nemek közti egyenjogúságot a társadalom minden területén támogatni. Az 1980-as évek elején a Gyermek- és Családügyi Minisztérium szervezett és átfogó munkába kezdett, melynek célja a gender mainstreaming minden minisztérium napi munkájába történő integrálása volt. Az 1985-ben, az egyenjogúság helyzetéről a Storting részére készített jelentés megfogalmazta a nemi perspektívának a közigazgatás összes területére történő integrálásának alapelvét. Ezt az alapelvet minden párt támogatásába vette. Az 1986-tól 1994-ig tartó időszak során két egyenjogúsági programot is indítottak.

A programok befejeztével, 1996-ban a kormány a minisztériumi államtitkárok felelősségi körébe utalta a gender mainstreaming és az egyenjogúság támogatásának feladatát. 1997-ben egy Államtitkári Bizottságot állítottak fel, melynek feladata volt ennek a munkának a segítése és ellenőrzése. A bizottság vezetésére a Miniszterelnöki Hivatalban új posztot hoztak létre. A kabineten belül a kérdés elsődleges felelőse azonban még mindig a Nemi Egyenjogúság Minisztere.

A Gyermek- és Családügyi Minisztérium Nemi Egyenjogúság Osztálya az egyenjogúsági politika általános felelőse. Kezdetben ez az osztály volt a minisztériumokat és minden politikai területet érintő gender mainstreaming felelőse. Ők készítették az 1986-1994 közti programok terveit, valamint olyan stratégiát fejlesztettek ki, amely segíti a többi minisztériumot abban, hogy munkájuk során felismerjék a nemek közti egyenjogúság kérdésének különböző aspektusait, és kialakítsák saját gender mainstreaming terveiket. A Nemi Egyenjogúság Osztály volt a munka elindításának, a stratégiák kifejlesztésének, a képzésnek, az információ terjesztésének, a folyamatos figyelemmel kisérésnek valamint az összefoglaló jelentésnek a felelőse.

A gender mainstreaming program első szakaszának során a hangsúly a gyakorlati munkán volt, beleértve a kötelezettségvállalásokat és a javaslatokat. A cél az volt, hogy a minisztériumok felismerjék azt a tényt, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdése a politika majd minden területén releváns. Minden minisztérium felelőse lett a saját területén zajló gender mainstreaming politikának. A hangsúly azon volt, hogy a rendszeres minisztériumi tervező folyamatok során a nemek közti egyenjogúság kérdése is szempontként jelenjen meg. A nemi szemszög integrálása egy önálló folyamat, melynek a mindennapi tervezőmunka, a költségvetési munka, a parlamenti bizottsági munka és a törvényjavaslatok szerves részeként kell megjelennie.

A politika minden területe a gender mainstreaming célterülete volt, és a különböző minisztériumoknak egyidejűleg kellett számításba venniük a nemi kérdést. Néhány területet fontosabbnak tartanak a többinél, de az összeset meg kellett vizsgálni ahhoz, hogy megtalálják az összes nemi szempontból fontos kérdést. Az alkalmazhatóság, vagy a nagyobb közfigyelemnek örvendő politikai terület nem voltak kielégítő kritériumok. Az "új" területeken jelentkező "szemet felnyitó" hatás szintén fontosnak bizonyult. A cél a gender mainstreaming számbavétele volt, az összes politikai területen lejátszódó döntéshozó folyamatok minden szakaszában.

Figyelemfelkeltő és képzési kurzusok, valamint politikai szinten történő beavatkozás egyaránt fontos eszköznek bizonyultak. A Gyermek- és Családügyi Minisztérium évente két alkalommal szemináriumokat rendezett az összes minisztérium tisztségviselői számára, valamint konzultatív jellegű rendszeres találkozókat szervezett a minisztériumokkal. A legnagyobb hangsúly annak tanulmányozásán volt, hogy hogyan lehet a nők és férfiak közti egyenjogúság kérdését számításba venni az összes adminisztratív folyamat és politikaformáló munka során. Ez egybecseng a program által alkalmazott gender mainstreaming definícióval is. Az összes minisztériumtól jelentéseket kértek arról, hogy hogyan tervezték illetve szervezték a munkájukat. Az első szakasz lezárásaként egy átfogó jelentést készítettek, ami minisztériumonként tartalmazta a gender mainstreaming ottani helyzetét, valamint összesen 500 gyakorlati javaslatot.

Annak érdekében, hogy elkerüljék, hogy a projekt kizárólag munkaügyi projekt legyen, az összes munkaüggyel kapcsolatos javaslatot kihagyták. Ez vitatott döntés volt, mivel a többség azt a véleményt osztotta, miszerint az egyenjogúsági politika nem más, mint olyan munkaügyi politika, melynek célja a női menedzserek számának növelése és az egyenlő bér támogatása.

Kihangsúlyozták, hogy minden minisztérium maga képes a gender mainstreaming saját területén történő megvalósítására illetve az egyenjogúsági politika kialakítására. A minisztériumok feleltek a saját politikai területük nemi szempontú elemzéséért valamint intézkedésjavaslatok megtételéért.

Az egyenjogúságért felelős miniszter törvényekből és a Fehér Könyvből nemrég összeállított listáját elolvasásra a Storting elé terjesztette. A kormány összes tagjához intézett levelében az ezekben a dokumentumokban felvázolt nemi perspektívára mutatott rá, és kérte ezek továbbiakban történő figyelembevételét.

A program részeként a kormány szervezetén belül egy hálózatot hoztak létre, minisztériumonként két tisztviselőt jelöltek ki felelősnek, és decentralizálták a döntéshozatal folyamatát. A kormány szervezetéhez tartozó összes részleg feladata volt a nemi szemszög megvizsgálása, valamint a döntéshozásban való aktív részvétel. Az anyagi és emberi erőforrások is ezen a szinten jelentkeztek. 1996 óta ez a hálózat az államtitkárok részvételével tovább erősödött.

A folyamatos nyomonkövetés a programok fontos része volt. A minisztériumokat felkérték, hogy előre tervezzék meg a munka szervezését, valamint nevezzék meg a megvalósítás felelősét. Az ő kötelességük volt az eszközök és források megnevezése valamint rendszeres jelentések készítése.

A politikai szándék nélkülözhetetlen. 1997-ben a Gyermek- és Családügyi Minisztérium egy, a nemek közti egyenjogúság politikájával foglalkozó nyilatkozatot terjesztett a Storting elé, melynek címe: A nemi szemszög a norvég politikában. Ez a nyilatkozat négyévenként megismétlik. Ez a dokumentum a kormány azon szándékáról szóló nyilatkozata, amely szerint a politika legtöbb területén számításba kivánja venni a nemi szemszöget, és ugyanebben hitet tesz a gender mainstreaming fontossága mellett. Áttekintést nyújt az eddig elért eredményekről, a társadalom különböző területein élő nők és férfiak egyenjogúságának helyzetéről, valamint a kormány ezzel kapcsolatos politikájáról. Ez a nyilatkozat fontos eleme a gender mainstreaming folyamatának, melynek előkészítése során szükség van az összes minisztérium által, saját területükön, a nemek közti egyenjogúság helyzetéről készített jelentésére. A nyilatkozat célja nem az alkalmazott munkamódszerek leírása, a hangsúly a területek egy széles spektrumán elért eredményeken van. A nyilatkozatot a parlamentben megvitatták, és mindenki számára világossá tette a gender mainstreaming elveinek adoptálására irányuló politikai szándékot.

A program tapasztalatai és eredményei még kiértékelés alatt állnak. Előzetesen megállapítható, hogy nagy különbség észlelhető aközött, ahogy a különböző minisztériumok a programot és a gender mainstreaming-et megvalósították. A minisztériumok által alkalmazott gender mainstreaming módszerek, valamint az ezzel kapcsolatos munkák szervezése esetenként változó. Néhány minisztérium számára nehézséget okoz a nemi perspektívának a mindennapi munkába történő integrálása, és még mindig gondot jelent a megfelelő ismeretek hiánya. Más minisztériumok esetében hatalmas fejlődés figyelhető meg. Nyitottság a legfelsőbb vezetés szintjén, csakúgy, mint az alacsonyabb szinteken, kulcsfontosságú a jó eredmények elérése szempontjából. Rendkívül fontosnak bizonyult, hogy a folyamatos ellenőrzés és az esetleges beavatkozás lehetősége egy kézben összpontosult.

A programok célja volt az is, hogy mint folyamatot, tovább lehessen őket folytatni, ám ez csak részben valósult meg. Fontos lenne a minisztériumokban kialakult mainstreaming munkarendszert fenntartani, és továbbra is rendszeres, a nemi kérdéssel foglalkozó képzéseket és szemináriumokat szervezni. A programok nem fejlesztettek ki a politikai területeken a nemekre gyakorolt hatások felmérésére alkalmas szisztematikus és elemző eszközöket. Alakult egy kormánybizottság, melynek feladata kifejleszteni megfelelő módszereket a politikai javaslatok nemi szemszögből való megvizsgálására. A cél egy ilyen eszköz alkalmazása a kabinet minden döntésének előkészítő szakaszában.

Ebből a példából látszik, hogy hogyan lehet a gender mainstreaming-et megszervezni, ha a célterület a politika összes területe. A programok során kialakultak a szervezeti feltételek, a nyomonkövetést és a döntéshozást segítő különböző módszerek, valamint a folyamat állomásai. A programok célja nem elemző eszközök kifejlesztése volt, hanem hogy ráirányítsák a figyelmet arra, hogy a nemek közti egyenjogúság kérdése a politika minden területén releváns.

További információk:Jorun HJERTŘ

Ministry of Children and Family Affairs

P.O. Box 8036 Dep., N - 0030 OSLO

A portugál "Átfogó Tervezet az Esélyegyenlőségért" programot a miniszterelnök indította el 1997-ben. A kormányfő meghívására az összes minisztérium részt vett, nemi szempontból kiértékelve a saját területén alkalmazott politikát. A program végrehajtását a miniszterelnök alá tartozó, egyenjogúsági és családügyi különmegbízottra bízták. A minisztériumok felelnek a rájuk vonatkozó intézkedések végrehajtásáért. A program által érintett legfontosabb területek: az oktatás (beleértve a nemek közti egyenjogúság kérdéseit az iskolai élet területén, csakúgy, mint szakmai képzéseket és munkahelyteremtő programokat, közhivatalnokok képzését, iskolai oktatási szakértőket, valamint a munkaerőpiacon alkalmazott képzési rendszereket), és a statisztika (statisztikai információk nemi szempontból történő felülvizsgálata, változó bevezetése a nemekre). A nemi kérdések szerepet kapnak az országos, regionális és helyi szinten működő különböző szervezetek intézkedéseinek és programjainak hatástanulmányai során, hogy azoknak a nők és férfiak életkörülményeire gyakorolt hatását felmérhessék. A program bizonyos szektoriális jellegű, specifikus intézkedéseket is magában foglal.

Az Egyenjogúsági és Nőjogi Bizottság, hagyományos szerepén túl a programból is kiveszi részét, főleg az információval és képzéssel kapcsolatban, elsősorban a közhivatalok esetén.

További információk:Commission for Equality and Womans Rights

Av. da República, 32-1ş, P-1093 LISBONNE Codex

Tel: (351) 1-79 760 81; Fax: (351) 1 79 37 691

Elemző eszköz: Nemi hatásvizsgálat, Hollandia

A nemi relevancia felmérésére alkalmas elemző eszköz: SMART

Elemző módszer: Nemi hatásvizsgálat, Flandria (Belgium)

Oktatási módszer: mozgó nemi szakértők bevonása, Svédország

Törvényjavaslatok nemi szempontú értékelése, Dánia

Módszerek stratégiai ötvözése: A 3R módszer helyi szinten, Svédország

Módszerek stratégiai ötvözése: A SIDA elvek/táblák

Módszerek stratégiai ötvözése: a dán fejlesztési kooperáció

Elemző módszer: Nemi elemzések útmutatói, Új-Zéland

A GIA először is megkeresi a politikai javaslatok nemi aspektusait (ld. a SMART leírása, *. oldal), majd az elmélet alapján megkísérli leírni az adott politikai terület jelenlegi és jövőbeli helyzetét, és így rámutatni azokra a struktúrákra és folyamatokra, amelyek kockázattal járnak, és hogy mennyiben sikerült teljesíteni a kritériumokat. A két kritérium annak eldöntésére szolgál, hogy a javasolt lépés nemi szempontból pozitív vagy negatív hatással fog-e járni.

A GIA-t követően több hasonló módszert fejlesztettek ki és vezettek be. Ezek egyike a nemi hatásteszt (Gender Impact Test), amely egyszerűbb, és amelyet helyi és regionális szinten fejlesztettek ki és alkalmaznak. 1998-ban a Holland Önkormányzatok Szövetsége egy helyi szinten használatos GIA-t is kifejlesztett.

Az elkövetkező években egyre több helyen várható a GIA, vagy a GIA-hez hasonló eszköz bevezetése. Az Egyenjogúsági Intézet szemináriumok és szakértői fórumok szervezésével, valamint a folyamatot kiértékelő kutatások vezetésével kívánja megalapozni a további fejlődést.

További információk: Bakka des Bouvrie, Directie Coordinatie Emancipatie

Az Európai Bizottság vezetésének kérésére a holland GIA első lépését különválasztottuk a többitől. A SMART az angol "Simple Method to Assess the Relevance of policies To gender" (egyszerű módszer a különböző politikák nemi relevanciájának felmérésére) rövidítése. Egy nagyon egyszerű eszközről van szó, amely alkalmazható a nemek közti egyenjogúság területének szakértelme nélkül, azonban feltétlenül szükség van hozzá nőkről és férfiakról rendelkezésre álló adatokra.

Két fő kérdésből áll:

• A politikai javaslat egy vagy több célcsoportra irányul-e?

• A politikai javaslat által érintett területen különbözik-e a férfiak és a nők helyzete (tekintettel a jogokra, forrásokra, pozíciókra, képviseletre, értékekre és normákra)?

Amikor egy adott politikai javaslat célcsoportokra irányul, mindig magában hordozza a források (újra)elosztását és/vagy szabályok, szabályozások bevezetését. Mivel ismeretes, a források nem egyenlő arányban oszlanak meg nők és férfiak között, valamint a szabályok gyakran kötődnek nemi szabályokhoz, ezért az összes, célcsoportokat érintő politikai lépés nemi szempontból releváns.

A nők és férfiak között bármely politikai területen tapasztalható egyenlőtlenségek majdnem mindig a rendelkezésre álló egyenlőtlen forrásokból, vagy a maszkulin és feminin értékek különbségéből erednek. Ebből következően az adott politikai területen tapasztalható nemi különbségek a nemi relevancia alkalmas indikátorai.

A SMART nem ad választ arra, hogy mi a teendő, ha egy politikai javaslat nem releváns, azonban megmutatja, hogy vajon tapasztalhatók-e egyenlőtlenségek a területen lévő nők és férfiak között, és segít megtalálni azt, hogy hogyan kezeljük a javaslat nemi relevanciáját.

Az Európai Bizottság mainstreaming-terve tartalmazza a SMART-ot. A fejlesztési kooperáció területein (DG IB és DG VIII) a munkájuk jellegéből adódóan rászoruló dolgozók ma már részesülnek nemi elemzési képzésben.

További információk:Mieke Verloo

Ass. Prof. Nőtudomány,

Faculty of Policy Sciences

University of Nijmegen, P.O. Box 9108

NL - 6500 HK NIJMEGEN

Tel: (31) 243 615 634; Fax: (31) 243 612 379

E-mail: m.verloo@mailbox.kun.nl

m.verloo@bw.kun.nl

A flamand nemi hatásvizsgálatot (Gender Impact Assessment, GIA) a holland példa hatására dolgoztuk ki. A flamand hatóságok felkérésére 1997-ben akadémiai kutatók munkája nyomán készült el. Célja, hogy a politikai javaslatok elfogadása érdekében felmérje azok nőkre és férfiakra gyakorolt, esetleg különböző hatásait, elejét vegye a hátrányos megkülönböztetésnek, és ezáltal támogassa az egyenjogúságot a politika minden területén.

A flamand nemi hatásvizsgálat 3 lépésből áll:

• megtalálni a politikai javaslat nemi dimenzióit;

• felbecsülni ezek mértékét;

• alternatívát nyújtani, ahol szükséges.

Röviden, ez a módszer segít a probléma felismerésében, mértékének felbecsülésében valamint a megoldásában. Az első lépés felfedi a politikai javaslat célja és tartalma, valamint valós kontextusa között fennálló különbségeket. Megvizsgálja, hogy a nők és férfiak helyzetével milyen mértékben foglalkozik a politikai javaslat, és az abban foglaltakat összehasonlítja a nemek valós helyzetével. A második lépés a politikai javaslatok nőkre illetve férfiakra gyakorolt hatását próbálja felmérni. Két fontos pontot vizsgál: a nőkhöz illetve férfiakhoz való hozzáállást, és a mindennapi, gyakorlati következményeket. Megmutatja, hogy vajon a politikai javaslat reprodukálja vagy fenntartja-e a nők férfiakkal szembeni diszkriminálását, és hogy jár-e a mindennapi életben diszkriminatív következménnyel. Az utolsó lépés célja a politikai javaslat negatív hatásainak kiszűrése, és hogy a javaslat az esélyegyenlőséget szolgálja. Ez számos kiindulópontot szolgáltat az alternatívák kialakításához. Ezen utolsó lépésnél már az eszköz működésre készen a gender mainstreaming-re irányul.

A módszer célja az egyenjogúság perspektívájának az általános politika főáramába bevonása (mainstreaming). Előnye abban a tényben rejlik, hogy rákényszerít a politikai javaslatoknak az egyenjogúság szempontjából történő felülvizsgálatára. Emellett azzal, hogy az állami hivatalok belső használatára készült, bevonja mindazokat, akik a politika (ki)alakításában részt vesznek. Azonban bizonyos ismereteket feltételez a nemi kérdés és a helyes alkalmazás területén, és ezért nagymértékben függ attól, hogy az állami hivatalok mennyire képesek ezt a tudást kifejleszteni. Az első lépéshez mindenesetre nem szükséges a kérdés szakértőjének lenni, tehát még ha a második és harmadik lépés nehézségekbe is ütközne, az első lépés során lehetőség nyílik arra, hogy felismerjük, ha a javaslat nem veszi figyelembe a nemi kérdést, és hogy kiszűrjük a nem megalapozott feltételezéseket. Ebből a szempontból ez az eszköz a politika alakítói számára figyelemfelkeltő is lehet: egy olyan eszközzel szembesülni, amely arra kényszerít valakit, hogy saját javaslatát más szemszögből is lássa, segít az új perspektívák kialakításában. A GIA-t egy kézikönyv is segíti, amely elmagyarázza egy ilyen eszköz célját és hátterét, valamint működését.

A flamand nemi hatásvizsgálat érdekes például szolgálhat olyan országok számára, ahol a nemi egyenjogúság tudományának nem létezik, vagy nem jelentős a hagyománya. Mivel azonban viszonylag új módszerről van szó, nem alkalmazták még széles körben. Ezért nem lehet tudni, miként fogja beváltani a működéséhez fűzött reményeket a mindennapi politikában.

További információk:Ministerie van de Vlaamse Gemeenschap

Departement Coördinatie, attn. Martha Franken

Boudewijnlaan 30, B-1210 Brussels, Belgium

Egy, az egyenjogúság-politikával foglalkozó részlegben dolgozó szakértő ideiglenesen más minisztériumba történő helyezése nagyszerű példa arra a szerepre, amelyet a hagyományos egyenjogúsági szervezetek játszhatnak.

A kormány egy nemi szakértőt alkalmazott, aki csatlakozva különböző minisztériumokhoz, segédkezett olyan módszerek és gyakorlatok bevezetésében, amelyek a politikai folyamatok során biztosítják a nemi kérdés figyelembevételét.

1995-ben a Belügyminisztérium Ifjúságpolitikai Osztályához csatlakozott a "mobil nemi szakértő". Később, de még ugyanabban az évben a Munkaügyi Minisztériumhoz került, majd 1996-ban az Igazságügyminisztérium szakértőjeként folytatta munkáját. Amikor a "mobil szakértő" egy minisztériumban megkezdte munkáját, első dolga volt, hogy megállapodott néhány osztály vezetőjével arról, hogy találkozókat szervezzenek és segítsék az osztály dolgozóit a nemi szemszög mindennapi munkájukba történő integrálásában. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a "mobil szakértő" meghallgatta a dolgozók saját munkájáról szóló beszámolóit, és azt, hogy az adott területen miként látják a nemi kérdés helyzetét, lehetőségeit. A tapasztalat az volt, hogy a dolgozók nagy része széleskörű ismeretekkel rendelkezett a kérdésről, valamint arról, hogy mely területek a legfontosabbak a nemek közti egyenjogúság szempontjából, és hogy milyen változások szükségesek a mindennapi munka során ahhoz, hogy a nemi szemszög annak szerves része lehessen. A "mozgó nemi szakértő" segítségével a dolgozók nagy része meg tudta mondani, hogy milyen fajta információra van szüksége ahhoz, hogy a nemi szemszöget a mindennapi döntések során figyelembe tudja venni. A másik fontos tapasztalat az volt, hogy a leghasznosabb segítséget az jelentette, ha megkérdezték a dolgozó véleményét arról, hogy mit jelent a nemi szemszög és, hogy az mikor releváns a munkája során. Fontos még a gender mainstreaming munkájának legitimálása és annak megmutatása, hogy a nemi szemszög minden munkaterület számára nyújt új ismereteket.

1997-tól az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium részmunkaidőben két évre alkalmazásba vett egy "mobil nemi szakértőt". Feladata a minisztériumi dolgozók számára képzést és tanácsadást nyújtani annak érdekében, hogy a nemi szemszöget integrálni tudják mindennapi munkájukba, amely olyan feladatokat foglal magában, mint a parlamenti törvényjavaslatok előkészítése, valamint az állami hivatalokkal folytatott költségvetési párbeszéd. A kétéves periódus után eldöntik, hogy ez a munka hogyan folytatódjon.

Az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium "mobil nemi szakértőjének" a minisztérium államtitkárával és egy munkacsoporttal folytatott közös munkája eredményeként kifejlesztettek egy olyan programmot, melynek célja a társadalombiztosítás rendszerének egyenjogúvá tétele. A program első szakasza 1999. június 30-án zárul le. A cél az, hogy eddig az időpontig a minisztérium összes részlege, valamint a minisztériumhoz tartozó összes állami hivatal kidolgozza és útjára indítsa gender mainstreaming tervét.

A "mobil nemi szakértő" egy 1998-ra szóló cselekvési programot is készített annak érdekében, hogy a minisztérium és a hivatalok mainstreaming munkáját elősegítse. Ez a következőket tartalmazza:

További információk:Mona Danielson

Ministry of Labour, Equality Affairs Division,

S-103 33 STOCKHOLM

Tel: 46 8405 1299; Fax: 46 824 7152

E-mail: mona.danielson@labour.ministry.se

A Svéd Önkormányzatok Szövetségének (Swedish Association of Local Authorities - SALA) Programcsoportja által indított JAMKOM projekt fejlesztette ki és tesztelte az R módszert, melynek célja a nemek közti egyenjogúság szempontjainak a helyi önkormányzatok munkájába történő integrálása.

1996 tavaszán Svédország összes önkormányzati bizottsága és tanácsa meghívást kapott a módszer tesztelésében való részvételre. Ugyanazon év őszének elején a bizottságok és testületek egy szűrésen mentek keresztül, melynek alapjául bizonyos kritériumok szolgáltak: földrajzi elhelyezkedés; a különböző helységek, bizottságainak, testületeinek létszámbeli különbözősége; korábbi működésük idején változások és fejlesztések során szerzett tapasztalatok; valamint - ideális esetben - a nemek közti egyenjogúság területén kifejtett korábbi munkájuk során szerzett tapasztalatok. Végül hat önkormányzatot és bizottságot/testületet választottak ki.

1996 szeptemberében és októberében, egy bemutatkozó találkozó keretében a helyi önkormányzatok bizonyos vezető tisztségviselőivel ismertették a projekt elvi alapjait. A tisztségviselők a következők voltak: a municipal commissioners, a bizottságok és elnökei, valamint vezető tisztségviselők. A projektben való részvétel feltételeit egy a kétoldalú kötelezettség vállalásokat részletesen tartalmazó szerződésben rögzítették. Ezek között volt, hogy a bizottságok/testületek a projekt időtartama alatt legalább öt alkalommal tartott találkozóik során alkalmazzák a JAMKOM módszereket, valamint hogy 40,000 svéd koronát kapnak az előre nem látott költségek fedezésére. Készült egy időrendi táblázat. Egyértelművé tették, hogy a tesztelést a szokásos dolgozóknak kell végezniük, és hogy a bizottságok/testületek szabad kezet kapnak arra, hogy a JAMKOM-munkáikat csak bizonyos területekre korlátozzák.

Az első JAMKOM-ülés alkalmával egy beszéd hangzott el Svédország politikájáról a nemek közti egyenjogúság kérdésével kapcsolatban. A bizottságok/testületek minden tagja és az érintett tisztségviselők két JAMKOM tanulmánygyűjteményt kaptak. Az egyik összeállítás tényeket és háttérinformációkat tartalmazott, a másik egy munka-adatállomány volt, amelyben megtalálhatóak voltak a projekt különböző fázisai, a jelenlegi helyzet ismertetésétől kezdve, a célkitűzéseken át egészen a projekt végső értékeléséig. Az összes bizottság/testület kijelölte a helyi projektek vezetőit, akik munkatársaikkal és más politikusokkal, valamint a SALA alkalmazottaival való szoros együttműködésben elkészítették a helyi projektek terveit és tesztelték az R módszert az adott városokban. Az R tesztek eredményeit minden alkalommal megtárgyalták a bizottságok/testületek ülésein. A helyi önkormányzatok projektje 1997 nyarának közepén zárult le, és a különböző bizottságok/testületek munkáit összefoglaló jelentéseket 1997 őszén adták le. Két, elsősorban a helyi önkormányzatokkal foglalkozó konferenciát is tartottak (Växjöben és Stockholmban), amelynek célja a Programcsoport munkájának és a projektnek az ismertetése volt. Számos jelentés van még jelenleg készülőben, elkészülésük várható időpontja: 1998 januárja.

Az R módszer alapjait a svéd egyenjogúsággal kapcsolatos munka tapasztalatainak rendszerezése jelenti, amelyet számos más kutatómódszer is inspirált. Az R az angol Representation, Resources és Realia (képviselet, források, tárgyi feltételek) szavak kezdőbetűje (lásd később). A képviselet és a források mennyiségi, míg a tárgyi feltételek minőségi változó. A módszer alapelve, hogy a bizottságok/testületek működési területén lévő, különböző helyeken és pozíciókban található férfiak és nők reprezentációjának, valamint a források elosztásának és hasznosításának szisztematikus felülvizsgálata vitákat indítson arról, hogy az önkormányzatok által kitermelt termékek - áruk, szolgáltatások és szituációk - olyanok, amilyenek, ki kap mit, és milyen feltételekkel. Hogyan szolgálják a helyi önkormányzatok tevékenységei az ott élő embereket?

A bizottságok/testületek által elvégzett teszt megmutatta, hogy a módszer tényleg működik. Az elvégzett felmérések és kutatások a bizottságok/testületek hatáskörében lévő egyenjogúsági kérdések újragondolását vonták maguk után, beleértve speciális egyenjogúsági tételek célkitűzéseik közé való felvételét is. Néhányuknál az egyenjogúság kérdése a költségvetésben is tükröződik, több esetben született döntés új és folyamatos információgyűjtésről (statisztikák és különböző felmérések segítségével), valamint a különböző intézkedések hatásainak folyamatos figyelemmel kíséréséről. Az R módszer bevált, és néhány önkormányzatban döntés született a módszer más bizottságokba és adminisztratív intézményekbe történő bevezetéséről.

A módszer első része arra keres választ, hogy a bizottságok/testületek működéséhez tartozó területeken milyen mértékben vannak képviselve a nők és a férfiak, kezdve magával a bizottsággal/testülettel és az irányításval. Innen tovább lehet tágítani a vizsgálódási területet, és megnézni a képviselet mértékét további, a hatáskörébe tartozó bizottságok, munkacsoportok, ideiglenes bizottságok, ad hoc bizottságok, szövetségek és szervezetek bizottságainak esetében is.

Annak felmérésére, hogy nők és férfiak milyen arányban képviseltetik magukat azok között, akik egy bizottsággal/testülettel felveszik a kapcsolatot annak érdekében, hogy felvethessenek egy adott ügyet, úgynevezett "kontakt-listákat" állítottak össze, nemek szerint különválasztva. Ezt annak érdekében tették, hogy láthatóvá váljon a képviselet megoszlása azok körében, akikkel a politikusok és tisztségviselők kapcsolatba kerülnek és akiktől információkat kapnak. A kontakt-listák éles vitákat eredményeztek.

Az R teszt által vizsgált források: a pénz, az idő és a tér. A vezérelv az volt, hogy a képviselet-vizsgálat során kapott eredmények esetleg a forráselosztásról szóló statisztikák által is alátámaszthatók. Ennek egyik példája, hogy bizonyos bizottságok/testületek "fizetési ágrajzokat" állítottak össze, amelyen látható volt a nők és férfiak száma és a fizetési skálán való elhelyezkedése. Egy bizottság a nemek megoszlását vizsgálta a helyi művészeti galériában kiállító művészek körében, majd az információt a "források" vizsgálatával támasztották alá, mégpedig azzal, hogy megnézték, hogy mennyi pénzt fizettek a női és a férfi művészeknek. A különböző esetek, területek és szervezetek részére szétosztott anyagi támogatásokat is vizsgálódásnak vetették alá.

Az összes bizottság/testület rögzítette találkozóinak egy részét. Azon túlmenően, hogy megvizsgálták, hogy mennyi ideig beszéltek ezek során nők illetve férfiak, mélyrehatóbb elemzésnek is alávetették ezeket a felvételeket.

A tárgyi feltételek minőségi változó, amely a helyi önkormányzat működése során kialakított struktúrát, annak normáit és értékeit vizsgálja, mint például bizottságok és testületek, adminisztratív hatóságok, munkahelyek - valamint a termékek - áruk, szolgáltatások és szituációk. Ki ismer ezekben magára? Kinek az igényeit elégítik ki?

Néhány bizottság/testület olyan dolgokat tanulmányozott az ottani személyzettel közösen, mint az óvodák reggeli foglalkozása illetve osztályterembeli szituációk. Mások különböző, a felelősségi körükbe tartozó létesítményeket látogattak. A politikusok többpárti csoportokat alakítottak, és olyan helyszíneket látogattak, mint sportcentrumok, ahol a körülményeket vizsgálták - világítás, hajszárítók, szauna-lehetőség. Az alkalmazottakat is kikérdezték arról, hogy mennyi figyelmet szentelnek lányoknak és fiúknak, férfiaknak és nőknek. Egy bizottság, melynek feladata találkozók szervezése az irányítás, a politikusok és az alkalmazottak között, olyan döntést hozott, amelynek értelmében a nemek közti egyenjogúság egy évenként megrendezendő találkozó témája lesz, ahol összefoglalják és kiértékelik az előző év döntéseinek és intézkedéseinek eredményeit. Azok a politikusok, akik részt vettek a különböző tanulmányokban, elégedettségüket fejezték ki. Többen is kijelentették, hogy mélyebb betekintést nyertek a szakterületükbe, és nagyobb rálátásuk van arra, hogy mit jelent valójában a nemek közti egyenjogúság, és miként tudják azt munkájukkal elősegíteni.

A várostervező bizottság, amely részt vett a JAMKOM-ban, képzeletbeli térképek segítségével próbálta jobban megérteni, hogy a különböző kategóriákba sorolható polgárok miként állnak a város egy bizonyos fejlesztés alatt álló körzetéhez. Ez volt az oka annak is, hogy bizonyos csoportok nem voltak megtalálhatóak a bizottság működési körébe tartozó normál referenciacsoportok között.

További információk:Helen LUNDKVIST

The Swedish Association of Local Authorities (SALA)

S-11882 STOCKHOLM,

Tel: 46 8 772 41 00; Fax: 46 8 772 47 88

E-mail: helen.lundkvist@svekom.se

E-mail: carolyn.hannan-anderson@sida.se

A szakértőcsoport az alábbi tagokból állt:

Ms Agnete ANDERSEN

különleges tanácsadó

Ministry of Labour, Holmens Kanal 20., DK - 1060 Copenhagen K, Denmark

Ms Julia TERCERO VALENTIN

osztályvezető, Európai Kapcsolatok, Nők Intézete

Ministry of Social Affairs, C/Condesa de Venadito 34, MADRID, Spain

Ms Catherine DEGAUQUIER

1996-97: asszisztens, szociológia tanszék, Mons-Hainaut Egyetem

1998 óta: FOREM, Szakmai Továbbképzések Központja (Centre for In-Service Training)

Rue des Verts Pâturages 10, B - 7000 MONS, Belgium

Ms Mieke VERLOO

SegédProfesszor, Nőtudomány, politológia tanszék, Nijmegen-i Egyetem

P.O.Box 9108, NL - 6500 HK NIJMEGEN, The Netherlands

Ms Malgorzata FUSZARA

Institute of Applied Social Sciences, University of Warsaw, Zurawia Str. 4, PL - 00503 WARSAW, Poland

Ms Maria Manuela DA SILVA

közgazdász, volt professzor

High Institute of Economics and Management, Casa de Mambre, Junqueiro/Azoia, P - 2710 COLARES, Portugal

Ms Milica ANTIC GABER

University of Ljubljana, Faculty of Philosophy, Sociology Department, Aškerceva 2, SLO - 6100 LJUBLJANA, Slovenia

Ms Birgitta ĹSESKOG

Vezetőségi főtisztviselő, Ministry of Labour, Equality Affairs Division, Drottniggatan 21, S - 103 33 STOCKHOLM, Sweden

Ms Ulla ARNHOLM

tanácsos, Fenland District Counsil, Nämndhuset, Västra Tullen, S - 44232 KUNGÄLV (otthoni címe: Bäckgatan 32, 44230 Kungalv), Sweden

Ms Petra MEIER

kutató, Free University of Brussels, Belgium

1. A bizottság neve:Group of Specialists on Mainstreaming(EG-S-MS)

2. A bizottság típusa:választott szakértők bizottsága

3. A feladatterv forrása:A nemek közti egyenjogúság irányító bizottsága (CDEG)

• egy intézkedés-felmérés megvalósítása, amely a nemi perspektívákat integrálja a politikába, politikai programokba, továbbá a társadalom minden szintjén szektorális politikákba és tevékenységekbe, az Európa Tanács tagállamai és a helyi/nemzetközi szervezetek számára.

• a fenti felmérés alapján megfelelő módszertant kialakítani az egyenjogúság főáramba illesztésére (mainstreaming), meghatározni az eszközöket, a stratégiákat és a résztvevőket a nemi perspektívák hatékony és látható integrálásához, továbbá ezt értékelni és nyomonkövetni, abból a szempontból, hogy javaslatokat terjeszthessünk a Tagállamok és az Európa tanács különböző szervei részére.

A csoport 8 szakértőből áll, ebből ketten a CDEG (Dánia és Spanyolország) tagjai, hatan pedig a nemek közti egyenjogúság területén szakemberek (kutatók, az országos irányítás tagjai stb.). A költségeket az Európa Tanács viseli. Ezeket a szakembereket a Titkárság jelöli ki, a CDEG tagjainak javaslatai alapján.

Az európa helyi és területi hatóságok kongresszusa szintén meghívott az EG-S-MS-ben, de szavazati joggal nem rendelkezik.

Az EG-S-MS hatáskörének keretein belül, kapcsolatban áll bizonyos személyekkel és/vagy szervezetekkel akik rendelkeznek a témához szükséges ismeretekkel. Külső szakértőkhöz is fordulhat.

Lejárati idő 1997. december 31.

A szakértőcsoport a nemek közti egyenjogúság éves főtitkári jelentésének alapján megállapította, hogy az Európa Tanács országaiban vagy egyáltalán nem létezik, vagy még igen korai stádiumát éli a gender mainstreaming. Azonban bizonyos mértékű affinitás észrevehető a Szervezeten belüli női egyenjogúság kivívására. Két magasszintű bizottság is alakult nemrégiben:

• a Nemek Közti Egyenjogúság Committee of Ministers által felállított referenscsoport (1996),

• a Parlament Esélyegyenlőségi Bizottsága (1998. január).

Ezek a szervezetek speciális nemi egyenlőségi apparátusok abban az értelemben, hogy fő feladatuk a nemi egyenlőtlenségek kiegyenlítése. A munkájuk mindenképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy létrejöjjön egy mainstreaming-hez szükséges fórum. Ők ösztönözhetik a Miniszterek Bizottságát, illetve a Parlamentet arra, hogy szilárd politikai elkötelezettséget mutassanak a gender mainstreaming felé; továbbá más, a Miniszteri Bizottság fennhatósága alatt működő szervezetekre is erős nyomást gyakorolhatnak. Miként a svéd kormány és az Europai Bizottság példáján is láthattuk, a gender mainstreaming bevezetésének és megvalósításának egy ilyen politikai szándék a legfontosabb feltétele. Természetesen sok más elősegítő körülményre is szükség van, mint például a nemi relációk pontos ismeretének terjesztésére (figyelemfelkeltés/oktatás) egyenjogúsági ügyekkel foglalkozó szervezetek által; vagy a Szervezeten belül a nők és a férfiak döntéshozó pozícióinak kiegyensúlyozott arányára.

A csoport szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a Tevékenységek Zárójelentésében felsorolt módszerek és javaslatok az Európa Tanács különböző szerveinek és személyzeti politikájának átszervezésére is szolgálhatnak. Ezért nem kíván megjelölni több javaslatot, mint amit a jelen beszámoló tartalmaz, melyek egyébként remélhetőleg a mainstreaming hasznos eszközeként fognak szolgálni a Szervezeten belül. Azonban úgy gondoltuk, hogy néhány konkrét, praktikus útmutató a mainstreaming elkezdéséről talán hasznos lehet. Ezért csoportunk röviden betekintett a kormányok közötti együttműködés területére, az éves főtitkári jelentésbe, hogy lehet-e, és, ha igen, úgy milyen mértékben példákat, illetve kísérleteket találni a gender mainstreaming-re. A legtöbb példában megjelenik a nemek közti egyenjogúság Irányítóbizottsága, melynek egyik fő feladata a más bizottságokkal való együttműködés.

A nemek közti egyenjogúság irányítóbizottsága (CDEG) az az Európa Tanácson belüli kormányközi szerv, mely az Európa Tanács döntéshozó testülete, a Kormány fennhatósága alatt, a Szervezet nemek közti egyenjogúsági tevékenységének meghatározásáért, ösztönzéséért és vezényletéért felelős. Ebben a minőségében olyan projekteket készít elő és valósít meg, melyek a nemek közti egyenjogúságot tűzik ki célul, mindezt az Európa Tanács Kormányok Közötti Tevékenységek Programja keretein belül. A CDEG legtöbb projektje a nemi egyenlőtlenségek kiegyenlítését célozza meg, vagy olyan területeket, melyekkel más Európa Tanácsi szervezetek még nem foglalkoznak, mint például a nők elleni erőszak, vagy a nők részvétele a politikai- és a közéletben. De a CDEG mindig is foglalkozott azzal is, hogy hogyan lehet a szervezet minden részében kialakítani a nemi egyensúlyt, a nemek közti egyenjogúság kérdésének multidiszciplináris mivolta ellenére.

A CDEG feladatterve leszögezi, hogy a bizottság egyik feladata a többi irányító és ad hoc bizottsággal való együttműködés különböző projektek megvalósításában, különös tekintettel tevékenységük fejlesztésére és tökéletesítésére, és, hogy hozzájáruljunk a fenti paragrafusban leírt célok eléréséhez, melyek iránt a CDEG elsődleges felelősséget érez .

Eza paragrafus világosan megfogalmazza, hogy a CDEG-nek együtt kell működnie más szervezetekkel ahhoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tevékenységükből nem hagyják ki a nemi perspektívákat. Az elmúlt években a CDEG egyre intenzívebben kooperál más szervezetekkel, a közös szakértőcsoportok felállításától kezdve, közös szemináriumok szervezésén keresztül a multidiszciplináris projekteken való részvételig. A Csoport fenntartja, hogy ezt nem tekinthetjük a gender mainstreaming tipikus példájának, de bizonyos tekintetben egy lépést tesz afelé abból a szempontból, hogy gyakran átszervezi a különböző politikai folyamatokat, olyanokkal dolgozik, akik a politikában amúgy is részt vesznek, és a nemek közti egyenjogúságot olyan területeken is láthatóvá teszi, ahol azt eddig nem vették figyelembe.

A Csoport tanulmányozta a CDEG más bizottságokkal való együttműködésének néhány példáját. Továbbá több, a nemek közti egyenjogúságról szóló éves főtitkári jelentésben szereplő projektet és programot is megvizsgáltak. A szakértőcsoport legfőbb következtetése, hogy a mainstreaming szinte nem létezik az Európa Tanácsban, és hogy igen nagy erőfeszítéseket kell tenni e téren. Azonban kiemeli a CDEG fontos tevékenységét, amely az utóbbi években sok munkát fektetett be a nemi kérdések és ismeretek terjesztésébe a Szervezeten belül, ezáltal javítva a gender mainstreaming elindításához szükséges előfeltételeket.

Sokáig az Európába bevándorlók túlnyomó többsége férfi volt, így a bevándorlási törvények is férfiaknak készültek. Az utóbbi években azonban egyre több nő vándorol be, és a hagyományos, nem-európai országból Európába vándorlókon kívül, egy új migrációs jelenség tűnt fel, vagyis újabban egyre többen költöznek Közép- és Kelet Európából Nyugat-Európába. Ezek a tények késztették a CDEG-t arra, hogy javasolja az Európai Migrációs Bizottságnak (CDMG) egy Közös Szakértőcsoport felállítását, amely a migrációval, a kulturális különbségekkel és a nemek közti egyenjogúsággal foglalkozik. Ez a csoport 1994 és 1995 között működött, az immigráns nők helyzetét és státuszát, illetve az utóbbi évek immigrációjából fakadó európai társadalmi-kulturális különbségekből adódó nemi egyenlőtlenségeket. tanulmányozta A csoport többek között észrevette, hogy a bevándorló nők nagyjából láthatatlanok voltak a döntéshozásban és a kutatásokban, továbbá az akadályok, amelyekkel ezek a nők a közéletben szembesültek, gyakran mások voltak, mint amelyekkel a hasonló helyzetben levő bevándorló férfiaknak kellett szembenézniük. Ezen túlmenően, sokszor különleges akadályok is felmerültek a bevándorló nők magán- és otthoni életében, mivel patriarchális elnyomás alá kerültek a férjük vagy az apjuk státuszától való függés miatt. Az is előfordult, hogy alapvető kulturális és vallási szabadságjogaikat nem érvényesíthették, míg a férfiak igen. A csoport összefoglaló jelentésében előrebocsátott néhány javaslatot azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudná a nemek közti egyenjogúsági politika és a bevándorlási politika figyelembe venni a fenti észrevételeket.

A csoport a bevándorló nők problémáira összpontosított, és nem vette figyelembe a férfiak problémáit. Ezért első látásra a tervezet úgy néz ki, mint a hagyományos egyenlőségi politika egyik példája, megcélozva a nemek közti egyenlőtlenségek kiegyenlítését. Azonban, ha közelebbről megnézzük, sokkal többről van szó. Először is, egy közös csoportot létrehozva a bevándorlási politika átszervezéséről volt szó. A résztvevők a bevándorlási és az egyenjogúsági terület szakemberei voltak, akiknek, saját szakértelmüket felhasználva, össze kellett hangolni véleményüket. Így a projekt kiegészült egy nevelői elemmel is, ahogy a bevándorlási szakembereknek figyelembe kellett venniük a nemek közti egyenjogúság kérdéseit, és a nemiség láthatóvá vált a bevándorlási szektorban. Ez a projekt szemmel láthatóan megkérdőjelezte a feltételezést, miszerint a bevándorlási és az integrációs politika semleges , a valóságról és valós értékekről rejtett hiedelmeket a felszínre hozva, ezáltal elősegítve az emberek informáltságát. Ha a kormányok és egyéb érdekeltek felhasználják a projekt eredményeit, a politikai eljárások lényegesen jobbak lesznek majd.

Egy másik közös szakértőcsoport, ezúttal a CDEG tagjai és a Rasszizmus és az Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) volt megbízva a nőket a nemük miatt érintő rasszista diszkrimináció és intolerancia különböző megnyilvánulásainak kivizsgálásával, továbbá az univerzalitás kontra kulturális relativizmus kérdésének vizsgálásával a nők és férfiak egyenlő szabadságjoga szempontjából. Ez a csoport 1996-97-ben működött, és mindkét bizottság felé hasznos útmutatókat javasolt. Annak ellenére, hogy a nőkre kellett összpontosítaniuk (főleg immigráns közösségekben és etnikai kisebbségben élőkre), az eredmények arra indították a csoportot, hogy újabb elemzést készítsenek arról, hogy a nőknek és a férfiaknak konkrét diszkriminációban van részük a nemük miatt, és hogy a rasszizmus gyakran különböző módon sújtja a férfiakat és a nőket. Ezért a csoport felhívta az ECRI figyelmét arra, hogy amikor ezeket a kérdéseket vizsgálják, a nemeket mindenképpen figyelembe kell venni. Azt is hangsúlyozta, hogy a CDEG-nek nem csak a bevándorló, illetve az etnikai kisebbségben élő nők és leányok problémáit kell kivizsgálni, hanem a bevándorló férfiakét és fiúkét is. Ennek a csoportnak a példája is hasonlít a fent említett migrációs csoportéra, és szintén tartalmazza az előbb felsorolt elemeket (a munka átszervezése, a nevelő elem, a szokásos résztvevők bevonása, a nemi kérdés láthatóvá tétele). Abban azonban tovább mutat, hogy figyelembe vette a nemi perspektívákat, kimutatva nem csak a rasszizmussal szembesülő nők, hanem a férfiak és fiúk problémáit is. Tehát egy új módja alakult ki a rasszizmus vizsgálatának, ami azt jelenti, hogy fejlődött, és valószínűleg tökéletesedett a politikai eljárás.

Nemrégiben egy olyan multidiszciplináris szakértőcsoportot állítottak fel a CDEG védnöksége alatt, mely a szexuális kizsákmányolás céljával történő emberkereskedelem ellen vette fel a harcot (az első találkozót 1997 decemberében tartották). A csoport munkája is tartalmazza a gender mainstreaming néhány elemét (például a tagok az Európa Tanács különböző szerveiből jönnek, és nem csak egyenjogúsági szakemberek), annak ellenére, hogy inkább az egyenlőségi politika nyúlványának tűnhet. Azonban a csoportnak mindenképpen lehetőségében áll, hogy a nemi perspektívákat munkájukba integrálják, és remélhetőleg így is tesznek.

Az Európa Tanács főtitkára 1990 óta adja ki a nemek közti egyenjogúság az Európa Tanácsban című éves jelentését. Ezek a beszámolók leírják a Szervezeten belüli tevékenységet éppúgy, mint a Titkárásgon belül elért egyenjogúsági eredményeket. Az egyetlen terület, ahol úgy tűnik, a gender mainstreaming-et alkalmazták, az a Pompidou Csoport munkája. A fórum munkájának már a kezdeti stádiumában világossá vált, hogy a nők a legtöbb Nyugat-európai országban kisebbségben vannak a tiltott kábítószerfogyasztás kezeltjei között. A csoport meg akarta tudni, hogy ez vajon annak az eredménye, hogy kevesebb nő használ kábítószert, vagy az esélyegyenlőség hiánya és finom diszkrimináció a kábítószer elleni harcban résztvevők részéről. Ezért volt szükséges a kábítószerhasználó nők helyzetébe alaposabban beletekinteni.

A Pompidou Csoport 1984 óta aktív a nők és a kábítószer területén, vizsgálva a női tiltott droghasználatot, a segélyszolgálatok munkáját, a terhes kábítószeresek helyzetét, illetve a már gyereket szültekét. Azt is vizsgálták, hogy történt-e fejlődés az egészségügyi szektorban az egyenlőség felé, vagy más motivációk állnak a háttérben. 1995-ben a nemzeti programok és politikák még mindig csak korlátozott megelőzést, kezelést és rehabilitációt biztosítottak a nők számára; különösen a terhes és a kisgyermekekkel rendelkező nők számára nem léteztek alkalmas kezelések. A Pompidou Csoport 1994-97-es munkaprogramjában felvetette ezeket a kérdéseket. A legfontosabb állomás 1995-ben volt, a Pompidou Csoport Európai Szimpóziumán, ahol a nők és lányok kábítószerhasználatának megelőzési programjait vizsgálták különböző aspektusból, tükrözve a Tagállamok diszkusszióit a nemi szempontú megközelítésről (mely a 90-es évek nagy feladata volt a politika számára).

Talán mondhatjuk, hogy a munka a nemek közti egyenlőtlenségek kiegyenlítésének céljával kezdődött, de az évek során egy olyan ügy fejlődött ki, melyben az egyenjogúsági szemszög teljes mértékben integrálódott a munkába. A gender mainstreaming definíciójának legtöbb jellemzőjével rendelkezik: kísérlet az átszervezésre; fejleszti és tökéletesíti a kábítószerellenes munkát; azok végzik, akik egyébként is részt vesznek benne és nem egyenlőségi szakemberek; és nemi perspektívákat alkalmaz.

* * *

Egy másik projekt, amit nem nevezhetünk ugyan gender mainstreaming-nek, de jó példa a gender mainstreaming-hez szükséges előfeltételekre, a Felsőoktatási lehetőségek Európában elnevezésű program, amelyet a Felsőoktatási és Kutatási Bizottság (CC-HER) valósít meg. A projekt keretein belül adatokat gyűjtöttek a nők részvételéről a felsőoktatásban, és arról, hogy milyen tárgyakat tanulnak, és végül erős korreláció mutatkozott a tárgyak nemi státusza és a várható anyagi juttatások között. A projekt több Kelet- és Nyugat-európai példát is bemutatott, például a jóléti elosztás és a továbbtanulás lehetőségének kapcsolatáról, vagy információs kampányokról, melyek arra ösztönzik a diáklányokat, hogy órarendjükbe vegyenek fel férfias tantárgyakat.

Aseskog, Birgitta (1997) Mainstreaming of Gender Equality (A nemi egyenjogúság bevonása a politika főáramába). Előadás a A nemi egyenjogúság bevonása a politika főáramába - a demokrácia fejlesztésének és erősítésének nélkülözhetetlen feltétele című szemináriumon, Varsó (Lengyelország), 1997. június 30.

Berget, Grete (1996) Nyitó beszéd. Európai Nőkonferencia A változás stratégiája, Oslo (Norvégia) 1996. március 26.

Braithwaite, Mary (1996? ) Summary of presentation for the workshop on local initiatives, partnership and equality (A helyi kezdeményezések, partnerkapcsolatok és az egyenlőség műhelybeszélgetésének összefoglaló előadása). Dolgozat.

Breitenbach, Esther & Fiona Machay (eds.) (1993, 1994, 1995, 1996). Gender Audit. Putting Scottish Women in the Picture (Nemi átvilágítás, Hogy a skót nők képben legyenek). Edinburgh, Engender.

Európa Tanács (1995) Egyenlőség és demokrácia Utópia vagy kihívás című konferencia jegyzetei Strasbourg (Franciaország), 1995. február 9-11

Európa Tanács (1996) Az egyenlőség és demokrácia szakértőcsoportjának zárójelentése

Európa Tanács (1997) Az egyenlőség előmozdítása férfiak és nők közös ügye című nemzetközi szeminárium jegyzetei Strasbourg (Franciaország) 1997. június 17-18.

Európa Tanács (1997) Nők és férfiak egyenjogúsásának 4. európai miniszteri konferenciája. Nyilatkozat és határozatok. Istanbul (Törökország), 1997. november 13-14.

Európa Tanács (1997) A szaporodás, a szexualitás és életstílusok szabad megválasztásának szavatolása Európában trendek és fejlődési szakaszok című tájékoztató fórum. Jegyzetek. Tallin (Észtország) 1997. november 27-29.

Európa Tanács (1997) Nők a politikában az Európa Tanács tagállamaiban. Tájékoztató dokumentum (EG (97) 6 rev.)

DFFE (1995) Politikai döntések értékelése az egyenlő bánásmód érdekében - irányvonalak tisztségviselők számára. London, Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium.

DFFE (1996) Egy évvel később A globális cselekvési fórum megvalósítása az ENSZ negyedik női világkonferenciája nyomán. A kormányzat előrehaladása és tervei. London, Oktatási és Foglalkoztatási Minisztérium.

Európai Bizottság (1996) A nők és férfiak egyenlő esélyeinek beépítése minden Közösségi politikába és tevékenységbe. A Közösség közleménye. COM (96) 67 végleges változat.

IDS (1997) A nemi kérdés intézményesítésének megközelítési lehetőségei. BRIDGE Fejlődés és a nemi kérdés rövid kiadásban, 5. www.ids.susx.ac.uk

Leijenaar, Monique (1997) A mainstreaming Az egyenlő esélyek politikájának következő lépése. Vitaanyag az egyenlő esélyek politikájának Amsztedamban (Hollandia) rendezett európai igazgatói találkozójához. 1997. február 7.

McCrudden, Christopher (1996) A mainstreaming a helyes irány? Tanulmány.

Nőügyi Minisztérium (1996) A teljes kép A nemi elemzés irányvonalai. Wellington (Új-Zéland), Nőügyi Minisztérium

Női Egyenjogúsági Minisztérium (1997) A nemek szemszögéből a nemi kérdésre is kiterjedő politika- és programtervezés. British Columbia (Kanada), Női Egyenjogúsági Minisztérium

Nanette Funk & Magda Mueller (1993) Nemi politika és posztkommunismus. Routledge. London.

Skandináv Miniszterek Tanácsa (1995) Skandináv együttműködési program a nemek egyenlőségéről 1995-2000 Koppenhága, Skandináv Miniszterek Tanácsa

Razavi, Shahra & Carol Miller (1995) Gender Mainstreaming. Tanulmány az UNDP, a Világbank, és az ILO erőfeszítéseiről annak érdekében, hogy a nemi kérdést intézményesítsék. New York, Egyesült Nemzetek Társadalomfejlődési Kutatóintézete.

Rubery, Jill (1996) A nemi kérdés bevonása a foglalkoztatáspolitikák főáramába. Tanulmány.

Schalkwijk, Johanna, Helen Thomas & Beth Woroniuk (1996) A mainstreaming nők és férfiak közötti egyenjogúság megteremtésének stratégiája. Gondolkodnivaló (A Think Piece). Stockholm, SIDA.

A nők státusza szervezet, Kanada (1996) Nemi alapokon végzett elemzés. Iránymutatás politikai tervezéshez. Ottawa, A nők státusza szervezet, Kanada

Egyesült Nemzetek Szövetsége (1979) A nőkkel szembeni diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló Egyezmény. Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése.

ENSZ Negyedik női világkonferencia (Peking, 1995) Globális cselekvési fórum, New York, ENSZ

UNIFEM (1995) A nemi szemszögnek az ENSZ emberjogi tevékenységeibe és programjaiba való bevonásához készített iránymutatás kialakításáról szóló szakértőcsoport értekezletének jelentése. New York, Egyesült Nemzetek fejlesztési alapja a nőkért

Van Hegendoren, Mieke, Else De Donder, Elke Valgaeren (1997) Basisstatistieken nodig voor een Gelijke Kannsenbeleid. Diepenbeek, Limburgs Universitair Centrum.

Walby, Sylvia (1997) Nemi átalakulások. Routlege. London.

Woodward, Alison & Petra Meier (1997) Emancipatie-EffectRapporage. Onderzoek in opdracht van de Vlaamse Minister belast met Gelijke Kansenbeleid en Brusselse Aangelegenheden. Brussel, Ministerie van de Vlaamse Gemeenschap.

Woodward, Alison & Petra Meier (1997) Handboek bij de Emancipatie-EffectRapporage. Onderzoek in opdracht van de Vlaamse Minister belast met Gelijke Kansenbeleid en Brusselse Aangelegenheden. Brussel, Ministerie van de Vlaamse Gemeenschap.

Knezevic, Durda et al (1997) Nők nélküli kormányzatok, avagy a Hosszú Menetelés. Zágráb. Zenska Infoteka.