LEGFŐBB ÜGYÉSZ
NF. 388/2004/5.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az orvosi hálapénz büntetőjogi megítélésével kapcsolatban küldött megkeresésére válaszolva - figyelemmel a jogalkalmazói gyakorlatra - a következőkről tájékoztatom.

I.

1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 250. §-a rendeli büntetni a hivatalos személy által elkövetett úgynevezett passzív hivatali vesztegetést, 251. és 252. §-ai pedig az úgynevezett passzív gazdasági vesztegetést. A gyógyító-megelőző tevékenységet végző orvos nem minősül hivatalos személynek, ezért passzív hivatali vesztegetést - az alannyá válás büntetőjogi feltételének hiányában - nem követhet el.

2. A passzív gazdasági vesztegetést a Btk. az alábbiak szerint rendeli büntetni:

"251. § (1) A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel bűntelendő.
(2) Ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, fontosabb ügyben történt kötelességszegés esetén, illetőleg ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
252. § (1) A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az az önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető az előnyért a kötelességét megszegi.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
a) a kötelességét fontosabb ügyben szegi meg,
b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el."

3. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 3/1988. számú - utóbb hatályon kívül helyezett, de az ítélkezési gyakorlat által részben ma is követett - közös tanácselnöki értekezletének állásfoglalásában kifejtetteken alapuló jogalkalmazói értelmezés szerint az önálló intézkedés (Btk. 252. §.) tartalmát az egészségügyi tevékenység körében az igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedések jelentik, a gyógyító-megelőző tevékenység e körbe nem sorolható.

4. Orvosi gyógyító-megelőző tevékenység - figyelemmel a 2004. május 1-én hatályba lépő, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003.. évi LXXXIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésére is - az említett törvényi tényállásokban felsorolt, de ezektől eltérő szervezeti keretek között is végezhető.

II.

a) Az előzőekben írt jogszabályi rendelkezésekre, illetve a hivatkozott bírósági gyakorlatra figyelemmel tehát a gyógyító-megelőző tevékenységet végző orvos passzív gazdasági vesztegetés miatt csak akkor büntethető, ha tevékenységét költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójaként, illetőleg tagjaként végzi.

b) Ha az a) pontban írt szervezeti keretek között dolgozó orvos

ba) a hálapénzt kéri, büntethető,
bb) a kötelességének megszegéséért adott hálapénzt elfogadja, büntethető (ha a kötelességét ténylegesen megszegi, bűncselekménye súlyosabban minősül; a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is kötelességszegés, ezért az orvosi kötelesség lényegi tartalmát jelentő gyógyító-megelőző tevékenység teljesítésének juttatáshoz kötése ugyancsak megalapozza a büntetőjogi felelősséget),
bc) a hálapénzt nem gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel, hanem igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedési körében kéri vagy elfogadja, büntethető.

c) Az orvos működésével, gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolatos, a szolgáltatás nyújtását követően adott előny elfogadása - mivel ilyen elkövetési magatartást e törvényhely nem tartalmaz - vesztegetést nem valósít meg. Ha tehát az a) pontban írt szervezeti keretek között működő orvos gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel adott hálapénzt nem kéri, de azt elfogadja, nem büntethető.

III.

Végezetül szeretném felhívni Miniszter Úr figyelmét arra, hogy az előbbiekben kifejtettek általános jellegű dogmatikai okfejtések. A büntetőjogi felelősség kérdése, illetve a cselekmény jogi minősítése kizárólag a konkrét esetek büntetőjogi szempontból releváns körülményeinek ismeretében dönthető el, figyelemmel arra is, hogy a vesztegetés törvényi tényállásával kapcsolatban a Büntető Törvénykönyv büntethetőséget megszüntető okot is tartalmaz.

Budapest, 2004. január 28.

Tisztelettel:

Dr. Polt Péter