Dr. NAGY ATTILA

Az egészségügyi kormányzat - kiindulva a jelenlegi kedvezőtlen népegészségügyi helyzetből - prioritásként határozta meg egy komplex program összeállítását és megvalósításának elkezdését a lakosság egészségügyi állapotának javítására.

Az "Egészséges Magyarországért Népegészségügyi Program 2001-2010" című stratégiai programot a Kormány magáévá tette és megvalósítását támogatja. Ezt teszik az érintett társminisztériumok és szervezetek is.

Közismert, hogy minden élőlény, így az ember genetikailag determinált normális fejlődését, növekedését, reakciókészségét, életerejét, teljesítőképességét a prae és a posztnatalis élet folyamán a sajátos környezeti tényezők sokasága befolyásolja, azaz rontja vagy javítja. Közülük is a szervezet intermedier anyag- és energiaforgalmát közvetlenül érintő tényezők szerepe a legnagyobb valamennyi élettevékenység szempontjából. A pete megtermékenyülésétől a születésig terjedő magzati életciklus során éppen úgy, mint a csecsemő-, a kisgyermek-, a serdülőkorban, valamint a felnőtt és végül az idős vagy az öregkor során a szervezet sajátosan differenciált igényeit lehetőleg maradéktalanul, teljes körűen ki kell elégíteni a kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozás biztosításával. A tápláléknak elegendő mennyiségben és optimális arányban kell fedeznie a szervezet fehérje (állati és növényi eredetű), szénhidrát, zsír (zsírszerű anyagok), makro- és mikroelemek, provitaminok, vitaminok, élelmirostok és más biológiailag fontos hatóanyagok iránti igényét.

A másik lényeges követelmény, hogy a táplálék sohasem tartalmazhat egészségkárosító kórokozókat, illetve kémiai vagy biológiai természetű anyagokat, azaz biztonságosnak kell lennie.

A termelőnek és a folyamatot ellenőrző hatóságoknak a feladata nem kevesebb, minthogy a fogyasztó asztalára mindig jó tápláló és élvezeti értékű, biztonságos élelmiszerek kerülhessenek. Minthogy az élelmiszer előállítás nem öncélú tevékenység, hanem a fogyasztó ember számára állít elő táplálékot, ezért ennek komoly, az egész társadalmat érintő közegészségügyi kihatása vitathatatlan, melynek végső soron - a többi ellenőrző hatóság mellett - felelőse a közegészségügyi szolgálat.

Ezt követően tekintsük át a tudományosan megalapozott

I.                     egészséges táplálkozás által támasztott gyakorlati kívánalmakat,

II.                   a legnagyobb jelentőségű élelmiszerfertőzéseket és mérgezéseket.

I. AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS GYAKORLATI KÍVÁNALMAI

Úgy vélem, abból helyes kiindulni, hogy az ember évmilliók óta mindenevő lény, melyhez alakult ki emésztőrendszerének és intermedier anyag-, valamint energiaforgalmának valamennyi anatómiai és élettani adottsága és feltételrendszere. Ezért ennek megfelelő, vegyes összetételű, kiegyensúlyozott táplálék fogyasztása indokolt. Aki az alternatív táplálkozási formák közül a vegetáriánus étrendet választja, igen fontos, hogy a (neme, a élettani állapota, az életkora és az általános egészségi állapota alapulvételével döntsön a különféle étrendi ajánlatok között. Különben  természetes következmény, hogy  bizonyos idő eltelte után a legváltozatosabb anyag- és energiaforgalmi bántalmak, tünetmentes vagy tünetszegény és a pontos kórjelzést megnehezítő működészavarok léphetnek fel.

Az ellentétes véglet sajnos sokkal gyakoribb, felmérések szerint a hazai férfi és női lakosság 20%-a elhízott és a férfiak 42%-a, a nők 33%-a túlsúlyos. Rá kell azonban arra is világítani,  hogy egyidejűleg a relatív és az abszolút éhezés egészségkárosító, igen gyakran az életbenmaradást is meghatározó hatása nem csupán tömegeket sújt, hanem terjed is mint a mai modern társadalmak feloldhatatlannak tűnő ellentmondása.

Az elhízás következményei nagyon szerteágazóak, nő a vércukorszint (2. típusú cukorbaj), a vérkoleszterin-szint, a vérlipidszint, lappangva kialakul a szisztémás vagy helyi (szívkoszorúerek, nagyartériák) érfalelfajulás, majd elmeszesedés, fokozódik a trombóziskészség, melyek együttesen 50%-kal növelik a szív- és érrendszeri betegségek realizálódásának az esélyét, a szívinfarktus és az agyi katasztrófák (agyvérzés, agyértrombózis, stroke) miatti elhalálozást. Szaporodik a kóros máj- és vesefunkciós kórképek előfordulása és ezen szervek elfajulására visszavezethető bántalmak gyakoribb előfordulása. További következmények is társadalmi méretűek mint a csontritkulás, a fogszuvasodás és az ún. malnutricia különféle formái.

A hazai és a nemzetközi statisztikák rávilágítanak arra, hogy a rosszindulatú daganatos betegségek (emlő-, méh-, vastagbélrák, a vérképzőszervi betegségek egyes formái) 30-40%-a is megelőzhető lenne egészséges táplálkozással.

1.       A túlzott zsírfogyasztás csökkentése, különös tekintettel a telített zsírsavakban gazdag táplálkozásra, amely a magyar konyha és ízlés sajátja. A telített zsírsavak (palmitinsav, mirisztinsav, palmitinsav)  aránya ne haladja meg a napi összes energiabevitel 10%-át.

Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavaknak sejtépítő és belőlük keletkező anyagoknak még hormonszerű hatása is van. Az egyszeresen telítetlen  zsírsavbevitel lehetőleg érje el a napi energiabevitel 12%-át, (olivaolaj 77%, repceolaj 58%, földimogyoró olaj 48%), míg a többszörösen telített zsírsavaké a napi energiabevitel 6-8%-át ne haladja meg.

2.       A koleszterin bevitel korlátozása

A táplálékokkal bevitt koleszterin mennyisége naponta másfél, kétszerese az elfogadható, 300 mg/nap mennyiségnek.

3.       A konyhasó fogyasztás csökkentése

Sajátos egészségtelen magyar szokás az ételek és készítmények túlsózása is. Felmérések szerint a férfiak négyszer, a nők háromszor és a fiatalok kétszer, illetve háromszor annyi nátriumkloridot fogyasztanak mint az ajánlott mennyiség (4-5 g/nap).

A sófelvétel kétharmada az élelmiszeripari termékekből. Az egyharmada pedig az ételkészítés vagy fogyasztás közbeni sózásra vezethető vissza. Szükség lenne kisebb nátriumklorid tartalmú és szükség szerint más nyomelemekkel dúsított sókészítmények előállítására.

4.       A rostfogyasztás növelése

Általános tapasztalat, hogy a napi élelmi rost fogyasztás csak kétharmada a kívánatos mennyiségnek.

Erre való tekintettel ajánlatos a teljes kiőrlésű gabonatermékek, zöldség-, főzelék- és gyümölcsfélék fogyasztásának fokozása naponta többszöri alkalommal.

5.       A vitaminellátás folyamatosságának biztosítása

Jó hatású, ha a zöldségfélék, a főzelékek és a gyümölcsök a szezonális időszakokon kívül mirelit készítményekként egész éven át beszerezhetők és szerepelnek az étrendben. Ezek a termékek magasabb antioxidáns hatású anyagaik és vitamin (aszkorbinsav, béta-karotin és karotinoid) tartalmuk következtében számos élettani folyamaton kívül jelentős szerepet játszanak a felsorolt daganatos betegségek kivédésében.

Azt is látjuk ma már világosan, hogy a hiányállapotoknak mélyebb okai is vannak, mint az általánosan elterjedt étkezési szokás. Sajnálatos módon adatokkal bizonyítható, hogy a növényi és az állati élelmiszer alap(nyers)anyagok provitamin, vitamin, ásványi anyag, mikroelem és más biológiailag fontos hatóanyagtartalma lecsökkent, az eredeti arányok felbillentek a deklarált mennyiséghez képest. A jelenség hátterében a termőtalaj elsavanyosodása észlelhető, amely a növény, az állat és végül az ember tápláléklánc kapcsolaton át oda vezetett, hogy gyakran csalódnunk kell a különböző alapanyagok összetételében. Az évtizedek folyamán kialakult helyzet megváltoztatása a mezőgazdasági termelés és főleg a talajerő visszapótlás gyakorlatának mielőbbi megváltoztatását igényli.

6.       Az ásványi anyag ellátás biztosítása

A kiegyensúlyozott, folyamatos kalcium és D-vitamin bevitelnek döntő szerepe van az osteoporosis kivédésében, az idejében elkezdett szubsztitúciós hormonpótlás mellett.

Tényként kell elismerni, hogy a lakosság 50-60%-ának kalcium ellátása hiányos, az ajánlott napi bevitelnek csak 2/3-3/4 részét fedezi. Erre való tekintettel javasolható a tej és a tejtermékek napi rendszerességgel való fogyasztása, amely a szükségletet maradéktalanul kielégíti.

7.       A mikroelem pótlás biztosítása

A mikroelemek csoportjából népegészségügyi szempontból a vas, a cink és a szelén érdemelnek nagyobb figyelmet.

Táplálkozás élet- és kórtani szempontból történő további részletezés helyett, nézzük a tudományosan megalapozott, nemzeti élelmezés-egészségügyi program társadalmasításának kívánalmait.

?     át kell alakítani az egyéni és a családélelmezési gyakorlatot és táplálkozási szokásokat,

?     módosítani szükséges a közétkeztetést biztosító konyhák ételkészítési gyakorlatát és ételkínálatát,

?     korszerűsíteni kell az élelmiszeripari termékek összetételét, módosítani tápanyagtartalmát és bővíteni a termékkínálatát,

?     végül, de nem utolsó sorban, mielőbb az egészségügy követelményei szerint fejleszteni kell az étkezési kultúrát és a napi gyakorlatot.

Ehhez a tudatformáláson, az önmérsékleten, a kor igényéhez történő alkalmazkodási készségen kívül a szocio-ökonómiai viszonyok társadalmi méretű jelentős javítása sem nélkülözhető.

?  ?  ?  ?  ?

III. Az élelmiszer alapanyagokkal és készítményekkel terjedő ételfertőzések és/vagy mérgezések.

 Ez jelenti a köznapi értelemben vett élelmiszerbiztonságot.

Az élelmiszer eredetű egészségkárosodások előidézésében változatos baktérium-, vírus-, gomba-, parazita fajok és kóros prion-fehérjék játszanak szerepet. A kórokozók többsége hazai termőhelyi környezetből, illetve élelmiszer alapanyagot szolgáltató állatfajokból származik, de a globalizációval járó megnövekedett nemzetközi áruforgalom következtében külföldről is könnyedén bekerülhet (pl. kóros prion, Salmonella sp., Campylobacter sp., enterotoxikus E coli sp.). Ezért az élelmiszer import szabályozásának, engedélyezésének és a tételes ellenőrzésnek a szerepe az elmúlt évtizedben rendkívül felértékelődött és a vizsgálatokat végző szakhatóságokra fokozott felelősséget ró.

Az élelmiszer alapanyagok szennyeződése, illetve fertőződése elvileg kétféle módon következhet be:

?     a terméket szolgáltató állat-, növényfajtól, illetve ásványi anyagból vagy természetes vízből közvetlenül származhat, mint eredeti (intravitális) fertőzés, vagy pedig

?     másodlagosan a termék termelése, feldolgozása, forgalmazása, tárolása stb. során a környezetből járulékos (akcidentális) fertőzésként kerül a termékbe. A húsfeldolgozás során ezt a fajta szennyeződést/fertőződést ún. "kenődéses" szennyeződésnek is nevezik, mely sokkal gyakoribb mint az elsődleges fertőződési forma.

Az ételfertőzéseket és mérgezéseket kórokozók szerint csoportosítjuk.

A leggyakrabban előforduló fajok az alábbiak:

Baktériumok okozta ételfertőzések és mérgezések:

Fajok:

?     Salmonella

?     Campylobacter

?     E.coli

?     Yersinia

?     Staphylococcus

?     Listeria

?     Cl.botulinum

Vírusok okozta ételfertőzések:

            Fajok:

?     Calicivírusok

?     Enterovírusok

?     Adenovírusok

?     Rotavírosuk

Penészgombák okozta mycotoxicosisok:

            Fajok:

?     Aspergillus

?     Fusarium

?     Penicillium

?     Stachybotrys

Paraziták okozta fertőzések:

            Fajok:

?     Toxoplasma goondii       (toxoplasmosis)

?     Taenia solium, illetve   (sertés, illetve szarvas-

?     Taenia saginata             marha borsóka)

?     Echinococcosus granulosus,

?     Echinococcus multilocularis (hólyagférgesség)

?     Trichinella spiralis (trichinellosis)

Kóros prionok okozta fertőzések:

            Fajok:

?     BSE      (v.CJD)

?     Scrapie

?     Más állatfajok prionja

Baktériumok okozta ételfertőzések és mérgezések

Ami a szóban forgó enteropathogen baktériumfajok és típusok közegészségügyi jelentőségét illeti, meg kell állapítani, hogy a leggyakoribb előidézői az ételfertőzéseknek és mérgezéseknek nemcsak hazánkban, hanem Európa nyugati országaiban is. Fajtól függetlenül valamennyi baktérium nagyon gyakran a tápláléklánc útján terjedő zoonotikus kórokozó, mellyel való fertőződés leginkább a tünetmentesen fertőzött állattól eredeztethető, noha az emberek közötti kontakt átvitel is előfordulhat.

A WHO az emberi salmonellosist a lehető legkomplexebb zoonózisnak tartja, melynek felszámolása nem lehetséges, így a potenciális fertőzési veszéllyel meg kell tanulni együtt élni.

A környezetbe került salmonella baktérium ellenálló képessége viszonylag nagy; a bélsárban, az alomban a hőmérséklet, a nedvességtartalom és a kémhatás függvényében hónapokig életképes maradhat, sőt a híg trágyában, enyhén lúgos szennyvizekben, az ásott kutak vizében, tocsogókban el is szaporodhat.

Fontos kiemelni, hogy valamennyi salmonella szerotípus potenciálisan humán pathogén még akkor is, ha eddig ez nem nyert egzakt bizonyítást.

A törzsek támadókészsége természetesen típusonként és izolátumonként változik, melynek megfelelően alakult az elmúlt 15 esztendő folyamán az egyes típusok előfordulási gyakorisága és az élelmiszer eredetű bántalmakban játszott szerepe. Vezető helyre került a S.Enteritidis, majd az S.Typhimurium s jóval ritkábban kerül izolálásra a S.Hador, a S. Infontis, a S. Anatum, s a többi szerotípus mind köz-, mind pedig állategészségügyi területen.

Az ételmérgezések előidézésében a tojás, a baromfi és ezeket tartalmazó termékek és készítmények játszanak vezető szerepet, de nem szabad elfelejteni, hogy a többi vágóállat húsa, a szervei, a halak, a rákok, a kagylók, sőt a növényi eredetű termékek (zöldségek, gyümölcsök) is lehetnek salmonella terjesztők.

Az emberi campylobacteriosis döntő többsége szintén ételfertőzés következménye, melyben az állati eredetű alapanyagok és készítmények vezetnek, azonban a gazdasági haszonállatok és esetenként a kedvtelésből tartott állatfajok (kutya, macska, madár) bélsarával, vizeletével, magzatvizével, méhváladékával és nyers tejével szennyeződött bármely élelmiszer is játszhat közvetítő szerepet.

Leggyakrabban a Campylobacter jejuni, a C.coli és ritkán a C.intestinalis törzsek kerülnek izolálásra. Az általunk okozott betegség hasonló megítélés alá esik, mint a salmonellosis, jóllehet prognózisa kedvezőbb.

Az elmúlt években a Távol-Keleten és az USA-ban nemzetközi visszhangú riadalmat váltott ki az Eserichia coli baktérium verotoxin termelő enteropathogén törzsei által okozott élelmiszermérgezések, melyek súlyos klinikai következménnyel és elhalálozással is jártak.

A baktérium szervezeten kívüli túlélése és esetenkénti feldúsulása a salmonellához hasonló.

A fertőzés elsőrendű terjesztője a bélsár, illetve a trágyázott talaj, valamint a szennyvíz.

A staphylococcus aureus enterotoxin termelő törzsei képesek ételmérgezést előidézni, ha a fertőzés kiindulási csiraszáma elég nagy a betegség elindításához szükséges toxin mennyiség termeléséhez. A csira az élelmiszer alapanyagokba az ember bőrfelületéről, orr-garat üregéből, helyi gennyes elváltozásaiból éppen úgy belekerülhet, mint a gyulladásban lévő vagy szubklinikailag fertőzött (tehén, kecske és juh) tőgyéből.

A Staphylococcus toxikozis a világon leggyakrabban előforduló ételmérgezés, Magyarországon a második helyen áll.

A gyakorlatban a disznósajt, a sonka, a száraztészták, a juhtúró, egyes lágysajtok, a lángolt és a nyers kolbászfélék szoktak a mérgezés kiváltásában szerepet játszani. Nem ritkán a tojásos félkész- és készételek, például a krémek, fagylaltok, saláták fogyasztása után lép fel az intoxikáció.

A baktériumok okozta ételfertőzések és mérgezések kórfejlődése

Milyen esetekben szokott ez bekövetkezni?

?     ha az alapanyag (hús, tej, tojás stb.) induló csiraszáma eleve magas, mert beteg állatból vagy a higiénikus termelés előírásainak durva megsértésével termelték,

?     ha az alapanyag vagy a készítmény hűtése hiányos, vagy későn történik, illetve a hűtőlánc megszakad,

?     ha a fagyasztott terméket felengedik, majd újra lefagyasztják,

?     ha a tárolás szabályait megszegve a legkülönbözőbb termékeket (zöldségek, nyershús, tojás, készétel stb.) tárolnak közös légterű hűtőszekrényben, miközben azok a kezelés során egymással közvetlenül vagy az emberi kéz által áttételesen szennyeződhetnek,

?     ha a hőkezelés elégtelen,

?     ha az étel fogyasztás előtti tárolása (szállítása) szobahőmérsékleten több órán át tart, illetve amikor a lehült készételt újramelegítik,

?     ha a készétel vagy nyersanyag bármilyen okból a környezetből masszívan utófertőzésnek, szennyeződésnek esik áldozatul.

Mindezeken kívül a fogyasztó mindenkori egyéni érzékenysége is döntően befolyásolja, hogy milyen kimenetele lesz egy szennyezett vagy fertőzött termék elfogyasztásának. A hiányos gyomorsavtermelést, (pl. idült gyomorgyulladás vagy gyomorreszekció esetén) az elégtelen gyomoremésztést, az enterális enzimopathiákat és több más emésztőszervi kóros állapotot érdemes kiemelni. Így értelmezhető, hogy miért olyan változatos az azonos kóroktanú ételmérgezési esetek klinikai megnyilvánulása, epidemiológiája, incidenciája és lefolyása.

A vírusok okozta ételfertőzések közül csak a calicivírus által előidézett újabb és kevéssé közismert kórformát kívánom ismertetni.

A fertőzés forrása elsősorban a széklettel szennyeződött víz, étel vagy zöldség és gyümölcs, de ismert a közvetlen kontaktussal, vagy aerosollal terjedő fertőzésátvitel is.

A széklettel ürülő vírus környezeti csirapusztító tényezőkkel szembeni ellenálló képessége figyelemre méltó, például a 15?C-os tengervízben 2 hétig fertőzőképes marad. A sütés és a főzés hőmérsékletén viszont elveszti szaporodóképességét, ezért a fertőzés átvitelében az ételek utólagos fertőződése, illetve a nyersen fogyasztott élelmek gyanúsíthatók.

A diagnosztikai módszerek (Elisa, PCR) nem csak a székletmintából, hanem a gyanúsított ételmaradékból, vízből vagy más anyagból történő vírusazonosítást is lehetővé teszik. -bélgyulladásainak sikeresebb kórjelzése érdekében.

Penészgombák okozta mycotoxicosisok

A kenyérgabona (búza, rozs) és a takarmánynövények (kukorica, árpa, zab) magmintáinak mycotoxin szennyezettsége 1992-ben 54-65%-os volt, mely egy évre rá tovább emelkedett 56-80%-ra. Ennek kártétele a növénytermelés és az állattenyésztés területén milliárdokban fejezhető ki, melyhez társulnak a pénzben nem mérhető közegészségügyi területen mutatkozó káros hatások.

Mai ismereteink szerint a hazánkban elterjedt penészgomba fajok toxinjai sokféle betegséget okozhatnak.

?     Rákkeltő hatás

Az Aspergillus flavus és paraziticus fajok által B₁, G₁ és M₁ jelzésű aflatoxinok rákkeltő hatása főleg a májban közismert.

?     A vesék elváltozását okozó hatás

Egyes Aspergyllus és Penicillium fajok által szintetizált ochratoxin hatására más szervi elváltozás jön létre, nevezetesen az endemias naphropathia, amely hazánkban is komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Az ochratoxin a vesén kívül a májat is károsítja, terratogén-, mutagén- és rákkeltő hatása is bizonyított.

?     Ételmérgezések

A T-2, HT-2 és a deoxinivalenol (DON) toxinok étvágycsökkentő és hánytató hatásúak, ami a táplálék elutasítását vonja maga után.

A penészgombák és toxinjaik ellen csak jól összehangolt szakmaközi együttműködéssel lehet eredményt elérni, mely kezdődik a növénynemesítéssel, folytatódik az agrotechnikával, célra orientált növényvédelemmel, az idejében való betakarítással, a jó tárolási feltételek biztosításával, majd az ésszerű hasznosítással. Ettől függetlenül az élelmiszer alapanyagok rendszeres vizsgálatára és a toxin-szennyezett termékek élelmiszerláncból történő kiiktatására igen nagy szükség van a közvetlen egészségkárosító hatás minimalizálása céljából.

Prion okozta betegség (v.CJB)

A legfrissebb adatok szerint eddig összesen 107 személy esett áldozatul a v.CJ betegségnek (102 angol, 3 francia, 1 ír és 1 Hong-Kong-i személy). A betegek száma pontosan nem ismert, de időről-időre egyelőre szaporodik.

Szerencsére Magyarország állatállománya mentes a prionok okozta TSE kórképektől és v.CJ emberi eset sem fordult eddig elő. Ennek a kedvező járványtani helyzetnek a fenntartása a legfőbb feladata az állami állat-, valamint közegészségügyi szolgálatnak megfelelő járványvédelmi igazgatási rendszabályok szigorú és következetes végrehajtásával, illetve az ún. gyorsdiagnosztikai priontesztek hatályos EU előírások szerinti alkalmazásával. A surveyer vizsgálatsorozat nemcsak járványtani, hanem élelmiszerbiztonsági szempontból is nélkülözhetetlen és a fogyasztók egészségét védi.

K Ö V E T K E Z T E T É S E K

A kedvezőtlen népegészségügyi helyzet számos tényező egyidejű hatásának az eredőjeként hosszú évek során fokozatosan alakult ki, melyben minden kétséget kizáróan kiemelkedő szerepet foglal el a hazai élelmezés-egészségügyi, gyakorlat és általánossá vált táplálkozási szokások.

Eurokonform felfogás szerint az élelmiszer-egészségügy szinonim fogalommá vált az élelmiszerbiztonsággal (lásd: "Fehér Könyv az élelmiszerbiztonságról"), amely közegészségügyi szempontból két fő területet ölel fel, úgymint egyrészről a táplálékkal szemben támasztott minőséget, amely a szervezet mindenkori igényének lehetőleg maradéktalan kielégítését jelenti, másrészről a biztonságot, amely az egészséget nem károsító, aggálymentes élelmiszer előállítását és kínálatát követeli meg.

Mit kell tennünk, kire mi tartozik?

Az élelmiszergazdaság teljes vertikumát Magyarországon - ahogyan ma szokás mondani -, a "farmtól az asztalig" három minisztérium (FVM, EüM és GM) szakhatóságai, valamint a hozzájuk tartozó központi és területi intézmények és laboratóriumok felügyelik.

2001. év végéig létre kell hozni az Országos Élelmiszerbiztonsági Hivatalt, mely működését - a közösségi országok terveivel szinkronban - 2002. év folyamán kezdi meg.

A megfelelő minőségű és ugyanakkor biztonságos élelmiszer előállításának felelőssége közvetlenül a termelőt terheli, melyet nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Az ellenőrzést gyakorló szakhatóságok a vonatkozó rendeletek következetes és maradéktalan betartatásával őrködnek a fogyasztó egészsége felett. Az állam képviseletében ezek a szakhatóságok és intézményei közvetve felelősek a lakosság ellátásáért. További feladatuk az egészségügyi követelmények érvényesítése az étkezési gyakorlatban.

Az Európai Unió brüsszeli központja által kiadott "Fehér Könyv az élelmiszerbiztonságról" szóló dokumentum a Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatalok felállításával kapcsolatban - az uniós országokban szerzett tapasztalatok figyelembevételével - két kritériumot hangsúlyoz.

?     Mindenekelőtt a fogyasztók igényeinek maradéktalan kielégítése és egészségének védelme.

?     Gazdasági és lobby érdekektől való teljes függetlensége.

Az Európai Unió brüsszeli központjában 2001-től az élelmiszerbiztonsági felügyelet az Állategészségügyi Főosztálytól az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO) felügyelete alá került, éppen az említett kritériumok kielégítése végett.

Az Országos Élelmiszerbiztonsági Hivatal interszektoriális, koordinációs feladatokat ellátó, magas szintű tudományos igényeket képviselő, hatósági jogkör nélküli, és saját költségvetéssel bíró független szervezeti egység, melynek legfőbb feladata a fogyasztók egészségének a védelme. A szervezet alapítását és működését külön jogszabály fogja elrendelni, illetve szabályozni az érintett tárcák igényeinek kölcsönös figyelembevételével.

Az új Hivatal működése a minisztériumi szakhatóságok sajátos feladat-, hatás- és felelősségkörét nem fogja csorbítani. Ugyanakkor a felesleges átfedéseket, az indokolatlan vizsgálatokat és laboratóriumi beruházásokat, valamint párhuzamos költséges fejlesztéseket szabályozni fogja.

Az előttünk álló feladatok megoldása fontos és szép, melyen hazánk Uniós csatlakozása is múlik.

Budapest, 2001. október hó