|
EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS A RÉGI KALENDÁRIUMOKBAN
A kevéssé iskolázott köznép ismeretszerzésének szinte egyedüli forrása évszázadokon keresztül a kalendárium volt. Ebben a népszerű kiadványban minden olyan információt megtaláltak, amely a hétköznapok során felmerülő problémáikra választ adott. A naptári fejezeten kívül közérthetően megfogalmazott történelmi ismereteket, gazdasági tanácsokat és nem utolsó sorban az egészség megtartására, az egészséges életmódra nevelő ismereteket, valamint a leggyakrabban előforduló ember- és állatbetegségek gyógyításának módozatait, a természetben található, vagy könnyen hozzáférhető szerekből készített medicinák receptjeit is közreadták. Ezek az egészségügyi tanácsok általában tükrözték a kor orvostudományának színvonalát, de - főként a korai kalendáriumokban és csíziókban - keveredtek a babonás elemekkel és az empíriára (tapasztalatra) alapozott népi gyógyászat eszköztárával.
E helyen nem térünk ki a csízió és a kalendárium közötti műfaji és tartalmi különbözőségek, illetve azonosságok bemutatására, csupán annyit érdemes megjegyezni, hogy a csízió volt az első lépcsőfok a kalendáriumok kialakulása felé. A két műfaj évszázadokig élt egymás mellett, de a kalendárium mindig a megbízhatóbb, a valósághoz és a kor ismeretanyagához leginkább alkalmazkodó információkat terjesztette, szemben a rendkívül sok babonás, misztikus elemet tartalmazó csízióval, amely inkább csak kárt okozott, mint valódi segítséget nyújtott volna.
Évszázadokon keresztül csaknem valamennyi csízió és kalendárium utalt valamilyen formában a Regiomontanus-féle csízióra. Johannes Müller (latinos nevén Regiomontanus) /1436-1476/ königsbergi születésű csillagász volt az első ún. öröknaptár megszerkesztője. Életének egy rövid szakaszát Mátyás király udvarában töltötte, magyarországi tartózkodása alatt Kolozsvárott, Debrecenben és Budán is adott ki csíziókat. A Regiomontanus-féle csíziók terjedelmes részét az asztrológiai (csillagjóslási) fejezet alkotja, amit a kor általános szemléletmódja indokol, hiszen az asztrológia és a gyógyítás szorosan összeforrott akkoriban. A csillagjós jelenléte és véleményezése nélkül semmiféle orvosi beavatkozás nem történhetett meg, a csillagok állásának figyelembe vétele alapvető fontosságú volt az orvoslásban. Regiomontanus alapelve, hogy minden tekintetben mértékletességre int. Évenként egyszer mindenkinek - még a teljesen egészségeseknek is - ajánlja a teljes kitisztulást elősegítő purgációt (hashajtást), de a beöntések helyett inkább olyan ételek, italok, gyógyteák fogyasztása által, amelyek hasmenést, alapos kitisztulást eredményeznek. Elmaradhatatlan fejezete volt a Regiomontanus-féle - illetve az ő példájára támaszkodó - csízióknak az érvágásra vonatkozó utasítások összefoglalása, mellékletként az érvágási táblával. A fejezetet a könnyebb megjegyezhetőség érdekében rövid versikével kezdte:
"Aki eret akar vágatni,
Az égbeli jeleket kell megnézni,
A Hold, ha benne, nem kell bántani,
Azon tagot, kit jól kezdett bírni.
Az időnek szép és tiszta volta,
Az érvágásnak napjait jobbítja." A továbbiakban részletesen leírta, hogy mely hónapban, milyen csillagképben tilos eret vágatni, illetve adott panaszok esetén melyik napokon, melyik testrészen kell, vagy szabad az eret megnyittatni a borbéllyal.
Az asztrológiai hatás felmérését a gazdagok, a főrangúak alkalmanként véleményeztették udvari asztrológusukkal, a napi horoszkóp ismerete nélkül sem fontos döntést nem lehetett hozni, sem orvosi terápiába belekezdeni. A közembernek azonban nem volt erre módja, ezért igényelték, hogy a számukra hozzáférhető forrásban, a csízióban, kalendáriumban találjanak erre vonatkozó eligazítást.
Az ismert 16. századi csíziók, kalendáriumok bőséges asztrológiai, misztikus elemet tartalmaznak, legfontosabb terápiaként a purgálást és a köpölyözést ajánlva, de sok a gyógyszerek között a gyógynövényből készült főzet, sőt az emberi és állati ürülékből és egyéb misztikus hatásúnak vélt anyagból kevert "csodaszer" is.
|
A későbbi, valóban hasznos kézikönyvként forgatható kalendárium-típus egyik remek példája a Johannes Colerus által Wittenbergben, 1616-ban kiadott Calendarium perpetuum, amely az akkori közhasznú tudnivalók tárháza. A címlap ajánlása szerint haszonnal forgathatja a kereskedő, a házigazda, a vadász, a halász, a madarász, a patikus és mindenki, aki élelmiszerrel és iparral foglalkozik.
Ennek értelmében egyik fejezetét a gyógyításban alkalmazható szerek ismertetésének szenteli, bemutatja a desztillálás fortélyait, eszközeit, terjedelmes leírásban ismerteti a pestis elleni medicinákat.
|
A 16-17. századi magyar kalendáriumok összeállítói is hasonló tematika szerint írták meg az orvosi tanácsokat tartalmazó fejezeteket, fontos szerepet szánva az érvágásnak. A késmárki Fröhlich Dávid (1595-1648), aki sok kalendáriumot adott ki, külön érvágó plakátokat is nyomtattatott, magyar, szlovák és német magyarázó szöveggel, ezeket a fürdősök, borbélyok üzleteiben szegeztette ki, vagyis azokon a helyeken, ahol a köznép eret vágatott a borbélyokkal. Érdemeként kell azonban megjegyezni, hogy ő volt az első, aki figyelmeztetett arra, hogy a nagyon legyengült, idős emberen semmiképpen sem szabad eret vágni.
Johannes Neubart - a híres kalendárium nyomtató család egyik tagja - egyetemet végzett orvos volt. A 18. sz. elején kiadott kalendáriumait a gyermekágyas asszonyoknak szóló fejezettel gazdagította. Bár még bőségesen található a tanácsok között babonás elem, mégis igen sok hasznos tudnivalót írt le arra vonatkozóan, miképpen kell a gyermekágyas asszonyt ápolni, tisztán tartani, étrendjét összeválogatni. Szólt az újszülöttek gondozásáról, táplásáról is, természetesen ebből a fejtegetésből sem maradtak ki a kuruzsló elemek, babonás szokások.
A 18.században következett be fordulat a csízió és kalendárium irodalom szellemiségét és tematikáját illetően. Nagy reményeket fűztek Mária Terézia 1756. január 22-i keltezésű rendeletéhez, amelyet az uralkodónő holland származású udvari orvosa és tanácsadója, a korszak egyik legmarkánsabb orvostudósa, a bécsi egyetemi oktatás megreformálója, a Habsburg Birodalom egyik legbefolyásosabb embere, Gerard van Swieten (1700-1772) sugallatára bocsátott ki. Van Swieten , mint a Birodalom főcenzora is kinyilváníthatta véleményét a nyomtatásra kerülő munkákról. Ennek értelmében szigorúan kihirdették, hogy a kalendáriumokat alaposan át kell vizsgálni a helyi hatóságoknak acélból, hogy ne kerüljön bele alaptalan és erkölcsromboló történet, továbbá az érvágásra, orvosságok bevételére, haj-és körömvágásra, szerencsés és szerencsétlen napokra vonatkozó helytelen, haszontalan - jobbára az asztrológiára és egyéb babonákra hivatkozó - megjegyzés és utasítás sem.
|
Az ezt követő időkben felismerhető egy olyan törekvés a felvilágosultabb, képzettebb szerzőknél és kiadóknál, hogy fellépjenek a "hazudozó csísio" ellen és csak a valóban hasznos ismeretekre próbálják felhívni a figyelmet. A kézikönyvként forgatható kalendáriumok közé tartoztak az un. Százéves kalendáriumok, amelyeknek kiadásával több nyomda is sikerrel próbálkozott. Az egészségügyi tanácsok sok étrendi javaslatot, egészséges életmódra vonatkozó intelmet és nem utolsó sorban a fertőző betegségek, járványok megelőzésére vonatkozó utasítást tartalmaztak.
Pl.: "...szokásba jött, hogy mikor hatan, heten együtt eszünk ki-ki a maga tányérára szed és a maga poharából iszik: mert mikor sok ember egy tányérból kalánoz, mindenik egy-egy kitsinyt vissza-visz a tálba a maga nyálából, melly nemtsak rút, hanem veszedelmes és dísztelen szokás." - írta egy helyen.
A 19. századi kalendáriumok közül több a himlőoltás propagálását is magára vállalta, természetesen a legfontosabb tudnivalókat mindenki számára érthető megfogalmazásban téve közkinccsé. Hasonló aktualitása volt az 1830-as években a kolerával kapcsolatos felvilágosításnak, mivel ebben az időben jelent meg az országban - mint a későbbi tapasztalat bizonyította, sorozatosan - a rendkívül sok áldozattal járó keleti kolera.
A 19. századi kalendáriumokban egyre több a hazai gyógyfürdők, gyógyvizek színes, értelmes, mégsem reklám ízű ismertetése. Az egyik a Priesnitz-féle hidegvíz-kúra gyógyhatására, a másik a hazai lápok és posványos területek lecsapolásának fontosságára hívta fel a figyelmet, a malária megakadályozásának egyik fontos elemeként.
A 19. század vége felé kezdtek megjelenni a specializálódott kalendáriumok, pl. a mezőgazdaságra, állattenyésztésre, gazdaságra és a kifejezetten egészségügyi felvilágosításra szakosodott kalendárium-fajták.
Az Országos Közegészségügyi egyesület megbízásából Bernát István, Csapodi István és Gerlóczy Zsigmond közreműködésével Faragó Gyula szerkesztette a Jó egészség naptára című kiadványt, amelynek célja az egészséges életmódra nevelés volt. Az Egészség-naptár című - Marton Sándor által összeállított kalendárium - feladatául a tuberkulózis és egyéb fertőző betegség elleni küzdelmet, az antialkoholista felvilágosítást, az anya-és gyermekvédelmet tekintette.
|
Az 1920-30-as években az Országos Stefánia Szövetség kiadásában és gondozásában került az érdeklődők kezébe a Magyar anyák naptára. Fő témaköre a szülés, gyermekágyas állapot gondjai és problémái, a csecsemő ápolása, táplálása, a gyermekkori megbetegedések jellemzői, gyógyítása stb. Neves kortárs nőgyógyászok, szülészek, gyermekorvosok vettek részt az évenként megjelenő kötetek összeállításában (Hints Elek, Szénásy József és társaik).
Az Országos Egészségvédelmi Szövetség gondozásában. Johan Béla szerkesztésében adták ki az 1940-es években a Zöldkeresztes Kalendáriumot. Profilja nem korlátozódott egy életkor, vagy egy speciális betegségkör problémaiban való tanácsadásra, az általános egészségügyi felvilágosítást tűzte ki a kiadvány céljául. Ennek megfelelően a legkülönfélébb felnőttkori megbetegedés megelőzésére, gyógyítására vonatkozó javaslatokat közegészségügyi kérdések ismertetését tartalmazta. Színvonalasan népszerűsítő kiadvány volt.
Nem érdektelen a kalendáriumok reklám anyaga, a különféle hirdetések, amelyek a 19. sz. utolsó harmadától egyre nagyobb számban árasztották el a kalendáriumokat. Ezeknek egy jelentős részét ismert orvosok és gyógyszerészek tették közzé. Így nem csupán a sokfajta korabeli gyógyszer, vagy gyógyhatású gyógynövény és gyógyvíz ismertetését találjuk meg, hanem a kor híres, vagy azóta ismertté vált szanatóriumának, klímája, gyógyvize, vagy különleges terápiája okán kedvelt gyógyító intézményének leírását csakúgy, mint a speciális kezelést ajánló orvosdoktorok bemutatkozó hirdetését egyaránt olvashatjuk ezekben a régi kalendáriumokban. Az elismert terápiák, és bizonyítottan jó hatású szerek mellett természetesen a legváltozatosabb "csodaszer": keverékek, porok, kenőcsök, szirupok, szépítőszerek, hajnövesztő, bajuszpedrő, fogyasztó, bőrápoló, illatosító, fiatalító találmányok "egyedüli, biztos" szerét egyaránt igyekeztek az olvasóknak ajánlani.
Dr. KAPRONCZAY Katalin | | | |
|
Link küldés
Cikk nyomtatás
