Az egészségügyi miniszterek szerepe és felelőssége a társadalmi változások és az új technológiák kihívásainak találkozásakor a harmadik évezred küszöbén
2003. június 12-13. Osló

2003. június 12-e és 13-a között Oslóban került sor az Európa Tanács (ET) egészségügyi minisztereinek találkozójára az alcímben jelzett témakörben. A miniszteri összejövetel célja volt, hogy segítsen abban, hogy a résztvevők közös célokat, feladatokat és megoldásokat jelöljenek ki az egészségügy változásai következtében új megvilágításba kerülő emberi méltósággal és az emberi jogokkal kapcsolatban, válaszokat találjanak az új egészségügyi technológiák bevezetésének esélyegyenlőségi és etikai kérdéseire, valamint újra fogalmazzák az egészségügyi miniszterek feladatait az előbb felsorolt területeken.

A találkozót az ET és a norvég Egészségügyi Minisztérium közösen szervezte. A tagállamokon kívül képviseltette magát az ET Miniszteri Bizottsága, Parlamenti Közgyűlése, a Helyi és Regionális Szervek Kongresszusa, Fejlesztési Bankja. Megfigyelőként részt vett a találkozón a Szentszék, Kanada. Képviselőt küldött az Európai Bizottság, a WHO, az OECD és a Világbank, valamint a Vöröskereszt Szervezetek Szövetsége.

Bevezető előadások
Mrs. Maud De Boer-Buquiccho, az ET Főtitkárának helyettese megnyitó beszédében méltatta az egészségügyi miniszterek konzultációjának fontosságát, az ET Egészségügyi Bizottságának szerepét a miniszterek előtt álló feladatok megoldásának előkészítésében. Ugyancsak kiemelte azt a jelentést, amelyet az ET Parlamenti Közgyűlése készített az Európában történő szervkereskedelemről. Javasolta, hogy az Európai Únió megfelelő szervei is vegyenek részt ennek a kérdésnek a tárgyalásában, akár megfelelő direktíva kiadása utján is.
A találkozó mindkét napjának aktív részese volt Mr. Dagfinn Hoybraten, a norvég egészségügyi miniszter. Beszédében kiemelte az egészségügyi miniszterek politikai felelősségét az egészségügy hatékony és színvonalas megszervezésében, szem előtt tartva az etikai értékeket és az alapvető emberi jogokat. Norvégiáról szólva elmondta, hogy nagy kihívásként élték meg a mindenkori egészségügyi vezetők azt, hogy az egészségügyi szolgáltatások növekedésének a ráfordítható források határt szabnak, ennek ellenére biztosítani kell a lakosságnak a legmagasabb színvonalú ellátást. Norvégiában miniszter úr most nyújtott be egy bioetikai törvényt, ami igen kényes kérdésekkel is foglalkozik, úgymint az életminőség, a főtuszok helyzete, az őssejtek problémaköre és a humán klónozás. Ugyancsak előtérben áll országukban a palliatív gondozás minőségének emelése. Utalt arra is, hogy nemrégiben fogadta el az ET Európai Egészségügyi Bizottsága az emberi méltóság védelmének az élet végén történő kiemelt védelméről szóló dokumentumot, ami a megfelelő ET szervek jóváhagyása után hamarosan ratifikációra nyitva áll a tagállamok számára. Mrs. Darja Lavtizar-Bebler, az ET Miniszterek Tanácsa Szociális és Egészségügyi Kérdések Bizottsága képviseletében kiemelte, hogy a harmadik évezred hajnalán is a legfontosabb célja a jól működő egészségügyi rendszereknek a fokozottabb betegközpontúság.
Mrs. Lara Ragnarsdottir az ET Parlamenti Közgyűlésének képviseletében kiemelte azokat az ajánlásokat, amelyeket a Közgyűlés a mostani találkozó témakörében elfogadott: 1999-ben a "Xenotransplantációról", valamint 2001-ben a "Humán genom védelméről". Jelezte, hogy egységes vélemény van kialakulóban Európában az embrionális őssejtek kutatásának tiltásában. Új feladatként jelölte meg a genetikai adatbankok szabályozásának kialakítását, a privát bankok szerepének alapos átgondolását. Elmondta, hogy az ET hamarosan a következő témákban készít jelentéseket: az egészségügyi rendszerek reformja Európában, európai stratégia a reproduktív és a szexuális egészség előmozdításában, és az eutanázia.
Dr.Gro Harlem Brundtland, a WHO általános igazgatója kiemelte a WHO régóta folyamatos szerepét a világ országai egészségi állapotának előmozdításában, és az aktív közreműködést az ET dokumentumainak előkészítésében, hiszen megfigyelőként és hozzászólóként az ET valamennyi bizottságában képviselteti magát a szervezet.
Mr. Di Stasi, az ET Helyi és Regionális Szervek Kongresszusa Regionális Kamarájának Elnöke beszédében kiemelte, hogy bár az egészségügy működtetése elsősorban kormányzati feladat, a városok és régiók lakossága azonban a saját területén érzi a megkezdett reformok következményeit. Elmondta, hogy nagyon fontos Kelet- és Közép Európa országainak egészségügyi reformjait is figyelni, azokat segíteni, hiszen a gazdasági változások abban a régióban jóval nagyobbak, és jóval nagyobb következményekkel járnak az egészségügy finanszírozására.
A Szentszék képviselője állásfoglalást fogalmazott meg az európai egészségügyi miniszterek számára. Kiemelte annak fontosságát, hogy az egészség ügye nem magánügy, az emberi méltóság és a betegek jogai nem pusztán a magánszférába utalt, védendő rendszer részei, ezek gyakorlása, ugyanúgy, mint a szegények támogatása, a fogyatékossággal élők segítése társadalmi szintű erőfeszítéseket igényel.

A változó társadalmak által az egészségre, a méltóságra és az emberi jogokra gyakorolt hatások kezelése
Ebben a munkacsoportban egyes tagállamok képviselői szerepeltek. A címben jelölt problémával kapcsolatos legfontosabb előadásokat emelem ki. Ausztria képviselője az élet végén alkalmazott egészségügyi beavatkozások során legfontosabbnak azt tartotta, hogy fokozott védelemben részesüljön az emberi méltóság. Elmondta, hogy országukban szervezett keretek között működik a palliatív medicina, országos központtal. Utalt arra, hogy az ET Egészségügyi Bizottsága ezév június elején miniszteri ajánlást fogalmazott meg a palliatív egészségügyi ellátás rendszerének kiépítésére. Románia képviselője beszámolt arról, hogy országukban immár jogi védelemben részesülnek a betegjogok, az egészségügyi adatok. Macedonia képviselője beszélt arról a sajátos helyzetről, amivel országuknak szembe kell nézni, hiszen a háború sújtotta nép jóval rosszabb lelki és testi egészségügyi állapotban van, mint Európa más népei. Finnország a társadalom egészségügyi oktatását, informálását emelte ki, mint olyan tényezőt, ami szorosan összefügg a társadalom egészségi állapotával.
Mr. Fernand Sauer, az Európai Bizottság képviseletében állásfoglalásában kiemelte, hogy nem szabad szemet hunyni egyetlen nemzetközi szervezetnek sem azon kihívások felett, melyek országokon nyúlnak át. Ilyenek: a vér- és vérkészítmények biztonságos szállítása, a szervek és szövetek nemzetközi forgalma, valamint a bioterrorizmus. Dr. Yves Charpak, a WHO Európai Egységének képviseletében hangsúlyozta, hogy az emberi jogok ismerete, kiemelt védelme fontos az egészségügyi döntéshozók számára, hiszen az alapvető emberi jogok mindannyiunk életének, nemcsak az egészségügy területén, meghatározói. Mrs. Annette Dixon, a Világbank képviseletében felhívta a figyelmet arra, hogy a romák, mint a legszegényebb populáció Európában, kiemelt figyelmet érdemelnek. Kulturális, egészségügyi, és életnívójukat a többségi társadalomnak kell növelni, erre humán és anyagi erőforrásokat fordítani. Dr. Freddy Pedersen a Vöröskereszt Szervezetek Szövetsége nevében a drog-abuzus világméretű terjedését jelölte meg, mint olyan feladatot, amire nem késhet az egészségügyi miniszterek politikai válasza.

Az új technológiáknak az egészségre, a méltóságra és az emberi jogokra gyakorolt hatásának kezelése
Ebben a szekcióban az új technológiákhoz való hozzájutás esélyegyenlősége állt a fókuszban. Magyarország képviseletében ebben a munkacsoportban kért szót dr. Kökény Mihály egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Elemezte azokat a fő irányvonalakat, amelyek a XXI. században társadalmaink előtt állnak; öregedő népesség, emiatt többen élnek betegséggel vagy fogyatékossággal, mint egy fiatal többségű populációban, rohamszerű növekedés, és ezzel együtt felfokozott várakozás az új technológiákkal szemben. Bemutatta azt az ugrásszerű növekedést, ami az elmúlt évtizedben hazánkban az engedélyezett gyógyszerek, valamint a modern képalkotók számában történt, így világítva rá arra, hogy az erőforrások elosztásánál milyen problémákkal kell szembenéznünk. Előadása konklúziójaként azt fogalmazta meg, hogy az új technológiák egészségügybe történő bevezetésekor komplex és felkészült módon kell a politikai döntéshozóknak eljárni, figyelemmel kisérve az alapvető etikai értékeket, és a nemzetközi szintű jogszabályokat is. Svájc képviselője kiemelte a nagy nemzetközi gyógyszergyárakkal történő konszenzus megkötésének szükségességét.

A technológiai innovációval szembeni etikai és emberi kihívások
Emberi kultúránk alapvető értékei szerint a technikailag lehetséges dolgoknak, beavatkozásoknak erkölcsi, és jogi határt kell szabni. Izland képviselője hangsúlyozta, hogy az alapvető erkölcsi gyökerek minden időben és minden társadalomban a döntéshozók előtt elsőbbséget kell, hogy élvezzenek. Előadásában felsorolta azokat az alapvető egészségügyi jogszabályokat, amelyek az erkölcsi értékeket a jogi normák szintjére emelték. Legutolsó ilyen törvényük a 2000-ben elfogadott, a Biobankokról szóló jogszabály. Hangsúlyozta, hogy országukban a bioetikai témájú jogszabályok megszületését széles társadalmi vita, konszenzus kialakítása előzi meg. Franciaország képviselője hozzászólásában hangsúlyozta a nemzetközi kapcsolatok erősítésének fontosságát a bioetikai tárgyú dokumentumok előkészítése és széleskörű elfogadása területén.

Zárónyilatkozat - Oslói Deklaráció
A miniszteri értekezlet résztvevői a munkacsoportok előadásai alapján közös zárónyilatkozatot fogadtak el. Ebben az európai egészségügyi miniszterek feladatait deklarálták az új technológiai kihívásokra adott válaszokban, az emberi méltóság és jogok védelmében tett közös erőfeszítésekben. Hangsúlyozza a deklaráció az emberi jogok fokozott politikai védelmének szükségességét, külön figyelmet szentelve ezek megvalósulására az új járványok és a terrorizmus esetére. Az új tehnológiák bevezetésekor figyelemmel kell lenni annak a résnek a szűkítésére, ami az egészségügyben a lehetséges és az elégséges között van, lehetővé kell tenni a technológiák bevezetésének nemzeti és nemzetközi kontrollját.

A résztvevők méltatták az Európa Tanács szerepét az emberi méltóság és az emberi jogok védelme területén tett eddigi erőfeszítéseit.